Az elmúlt egy évtized alatt csak Vajdaságban több alkalommal is környezeti katasztrófát idéztek elő felelőtlen jogi személyek. Emlékezünk a hatalmas tiszai halpusztulásra, aminek az okát eddig sem tisztázták teljesen. Legkönnyebb volt ráfogni a verespataki (romániai) aranybánya meddőhányójából a Tisza mellékfolyójába ömlött ciánra, de az esetet megelőzően és utána is történtek kisebb-nagyobb incidensek. A vizsgálat eredményéről még ma sem tudok sokat.
Az is tény, hogy a szerbiai környezetvédelmi törvény jócskán a kezükre játszott a felelőtleneknek, hiszen a maximális büntetés alig 3 millió dinár volt. Rendszerint azonban a felfedett elkövetőket a legkisebb, 150000 dináros bírsággal sújtották.
A most parlamenti eljárásban levő új környezetvédelmi törvénytervezet értelmében a büntetés alsó határát az eddiginek a tízszeresére emelik, vagyis legalább 1,5 millió dinárjába fog kerülni a szennyezőnek, ha vét az előírások ellen. A baj csupán az, hogy a legmagasabb megmarad a 3 millió dinárnál.
A törvénymódosítás azonban azt is előirányozza, hogy a környezeti károkat okozó köteles a helyreállítás költségeit is viselni, amelyek nem ritkán magasan felülmúlják a büntetés összegét.
Eddig a száraz adatok.
A helyzet azonban, legalább is a szerbiai tulajdonban (és vezetés alatt) levő vállalatok, gyárak esetében nem ennyire egyértelmű. A környezetvédelmi minisztérium felügyelői tavaly mindössze három hónap alatt nem kevesebb, mint 154 esetben állapítottak meg környezetszennyezést, de ebből alig négy került eljárásba. Tavalyelőtt ugyancsak a felügyelők 742 alkalommal kezdeményezték a szabálysértési, illetve bűnvádi eljárás megindítását, az illetékesek azonban csak 42 esetben értékelték úgy, hogy a környezetszennyezés „megér” egy feljelentést.
Azt csak kevesen tudják, hogy – legalább is Vajdaságban – a környezetet fokozottan szennyező gyárak évek óta horribilis összegeket fizetnek az államnak környezetvédelmi járulék címén. Számukra ez nem kis megterhelés és eddig teljesen érthetetlen volt, hogy miért nem építettek maguknak olyan tisztító berendezéseket, amelyekkel kibekkelhetnék a felesleges és évente visszatérő kiadásokat. Legtöbb esetben az a válasz, hogy nem éri meg, mert nagyon drága. Lehet, hogy ez így van, de az amerikai tulajdonban levő zentai erjesztőipari üzem mégis nekifohászkodott ennek a feladatnak. Állítólag „csekély” hatmillió dollárból minden bizonnyal már a nyár folyamán létrehozzák a tisztítóberendezésüket. S ami a megdöbbentő, hihetetlenül kis területen. Amit látni lehet, az nem több fél hektárnál.
Hogy a zentai Alltech-Ferminnek miért éri meg (vagy miért kényszerült rá) azt csak találgatni lehet. Mindennél fontosabb, hogy most már egészen biztosan elkészül és ezzel a Tisza-parti város gyára nagy lépést tesz Zenta és a közvetlen közelében levő ötszáz holdas üdülőtelep levegőjének élvezhetőségéért.
Mert a törvény nem rossz, csak be kell(ene) tartani, hogy rend legyen.
