Felkavaró, döbbenetes, megrázó – nem csoda, hogy a nézőtéren ülők folyamatosan szörnyülködtek, és nem mindenki tudta végignézni. Még csak azt sem mondhatjuk rá, hogy állati kegyetlenséggel elkövetett gaztetteket mutat be a film, mert állat ilyet soha nem követne el.
Az 1944-es, Tisza menti ártatlan magyar áldozatoknak állít emléket a Jelöletlen tömegsírok című film, amelynek szerzője és producere Forró Lajos magyarkanizsai származású publicista, történész, rendezője Sándor János kétszeres Jászai Mari-díjas rendező. Az alapítványi eszközökből és a Rákóczi Szövetség támogatásával készült filmet szombaton este mutatták be a magyarkanizsai filmszínházban, vetítése előtt Weiss Zoltán emlékezett az 1944 áprilisában elhurcol magyarkanizsai zsidókra, valamint a '44 őszén–telén embertelenül megkínzott, majd kivégzett áldozatokra.
A megrázó – ugyanakkor remélhetőleg felrázó – bemutatót követően Forró Lajos köszönetet mondott mindazoknak, akik segítettek, hogy ez a dokumentum-játékfilm elkészülhessen. Sándor János elmondta, hogy 1963 óra dolgozik rendezőként, de első ízben munkálkodott olyan emberekkel, akik szívüket, lelküket, tudásukat adták ahhoz, amit készítettek. S tegyük hozzá: fájdalmukat. Olyan emberek szólaltak meg az alkotásban, akik édesapjukat veszítették el azokban a vérzivataros időkben.
Miután a közönség megismerkedhetett az alkotókkal, egy sajtótájékoztató keretében a média is betekintést nyerhetett a kulisszatitkokba és a politikum viszonyulásába.
Becsey Zsolt, az Európa Parlament fideszes képviselője kifejtette, hogy a legősibb európai jog a halottak méltóságához való jog. Szerinte most kell kitárgyalni ezeket a problémákat, amikor Szerbia csatlakozási folyamata halad. Ilyen problémákat nem lehet bevinni az EU-ba, mert a sérült nemzettudat Európát fogja rágni. A témát előbb a vajdasági magyar politikai elitnek, majd Magyarországnak kell felvállalnia – vélte Becsey Zsolt.
Ifj. Apczi Jenő gyártásvezető szerint a film tisztelgés az áldozatok előtt. Papp Árpád, az MNT elnöki tanácsadója kijelentette, a Magyar Nemzeti Tanács zászlóvivő lesz a falak ledöntésében.
A film zárómondatát elemezve – miszerint az utódok nem tudnak megbocsátani –, több hozzászóló is kifejtette: megbocsátani csak akkor lehetne, ha volna kinek, ha lenne, aki bocsánatot, megbocsátást kérne. Mert megbocsátani lehet, de felejteni nem szabad.
Szerzők és megszólalók abban reménykednek, a film hozzájárul ahhoz, hogy a jelöletlen tömegsírokból méltó nyugvóhelyükre kerülhessenek a '44-es megtorlások ártatlan áldozatai.
