Klein Franjo, illetve Klein Ferenc Prágában született ugyan, de 1944-ig Kanizsán élt. Amióta Magyarkanizsán a Mementó keretében megemlékeznek azokról a zsidókról, akiket a halálvonat vitt el innen, azóta Klein Franjo minden évben küldött egy alkalmi verset a kegyeletadásra. Az idén utolsó versét olvasta fel Korencsi László tanár úr, Klein Ferenc ugyanis – mint ahogyan Weiss Zoltán, a Mementó szervezője szomorúan bejelentette – az elmúlt évben elhunyt.
– Hatvanöt évvel ezelőtt, este hat órakor az esthajnalcsillag már fenn volt az égen, amikor Kanizsa zsidó lakosságát deportálták. Egyetlen bűnük az volt, hogy zsidók voltak – kezdte megemlékezését Weiss Zoltán.
Elmondta, hogy a deportálást a Népkertben lévő Kemény-villánál kezdték, a zsidókat a Fruzsa iskolába terelték. Este bevagonírozták őket, és csak nagyon keveseknek adatott, meg, hogy egyszer újra hazatérjenek. A volt Jugoszláviban elsőként Magyarkanizsán emlékeztek meg a deportált zsidókról, 1994. április 26-án a Bagi család beleegyezésével emléktáblát helyeztek el a volt zsinagóga falán.
– Múltunk feldolgozása közös tett, nemcsak magyar, nemcsak zsidó probléma. Az emlékezés közös kötelesség – mondta megemlékezésében Weiss Zoltán.
Nyilas Mihály magyarkanizsai polgármester kijelentette, a holokauszt kitörölhetetlen szégyene az emberiségnek, a megemlékezés azonban segít, hogy ne hagyjuk feledni a történteket, mert csak ez lehet a záloga annak, hogy ilyen soha többé ne történhessen meg. Úgy vélte, meg kell tanítani a gyerekeket a mementó tiszteletére, és a hétköznapokban is hatnia kell a tanulságnak: senki sem ítélkezhet a másik felett azért, mert más vallású, nemzetiségű.
Szabados Róbert, a Szabadkai Zsidó Közösség elnökhelyettese arra emlékezett, hogy számára mindig szép volt Kanizsa, legszebb a tikkasztó hőségben, amikor úgy tűnt, megállt az élet. 1944 tavaszán valóban sok embernek megállt. Kanizsának nincs többé zsidó közössége, mutatott rá Szabados Róbert.
Saša Čović, a Szabadkai Zsidó Közösség szólistája gyászéneket énekelt, Novkov Nikola elmondta a Kádist, majd Korencsi László elmondta Klein Franjo versét, Bús János pedig Pekla Antal magyarkanizsai költő alkalmi versét. Megható volt Verebes Krnács Erika, Hajnal Anna és Zsoldos Ervin zentai művészek előadása, amit követően koszorút helyezett el az emléktáblán az önkormányzat, a zsidó közösség, a topolyai polgárok és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga delegációja.
