Lapunk hétvégi számában kolléganőnk a tornyosi cigányokkal kapcsolatos panaszokkal foglalkozott. A helyiek, többek között, azt hangoztatják, hogy a romák lopnak. Vajdájuk és a zentai rendőrfőnök viszont állítja, hogy semmivel sem többet, mint a magyarok, vagy a szerbek. Szám szerint ez lehetséges. És ha az adott nemzeti közösség lélekszámához viszonyítjuk?
Az Indiából eredeztethető etnikummal kapcsolatos problémák nem helyi jellegűek. Magyarországon sokkal kifejezettebbek. De az legyen az ő gondjuk, mi itt élünk.
És az is igaz, hogy minden lopást, amelynek tettesét nem sikerült kézre keríteni, nem szabad a romák számlájára írni. Az elmúlt másfél év alatt többször is „jól megéltem” abból, hogy a Jó reggelt rovatban elmondtam, miszerint a picike gyümölcsösből ellopták az építkezésből fennmaradt új, valamint az alig egy négyzetméternyi területen flaszternak lerakott ősrégi tégláimat, a vízkeresztkor kiültetett karácsonyfámat, tövestől másfél tucatnyi frissen telepített gyümölcsfa csemetémet. Le merném tenni a nagy esküt, hogy az elkövetők nem cigányok voltak. Olyan(ok), aki(k) jól ismeri(k) a helyi körülményeket és a parcellatulajdonosok érkezési és távozási szokásait. És a környéken csupa magyarok vannak.
Az egész lopás-ügyben van egy megdöbbentő körülmény, s ezt a rendőrfőnök is kimondta. 15000 dinárnál kisebb értékű eltulajdonítás esetében nem indíthatnak eljárást. Ugyanerre hivatkozott az egyik távolabbi szomszédom is, hogy „tizenötezer dinárig szabad lopni”.
A politikum váltig hangoztatja, hogy Európa, a civilizált világ felé törekedünk, s igyekezünk átvenni minden pozitívumot. A felvetett témakörben ezt kapásból meg lehet cáfolni. Akik bármilyen szinten foglalkoztak a német nemzet történelmével, emlékezhetnek a harmincas évek második felére, amikor is a Harmadik Birodalomban főbenjáró bűnnek számított a lopás, és a bíróság akár halálos ítéletet is kiszabhatott. Az emberek igen gyorsan leszoktak mások javainak az eltulajdonításától. Mi több, ha a dűlőúton egy elveszett lópokrócot találtak, nem vitték haza, hanem felakasztották a legközelebbi fára, hogy a tulajdonosa, ha keresi, ott megtalálja.
A sokszor „leprimitívezett” iszlám világban még napjainkban is kézlevágással büntetik a tolvajt. És nem szabnak alsó értékhatárt a büntetés kiszabását illetően.
De a tengeren túl is sokkal nagyobb becsülete van a magántulajdonnak. Ott, nevezetesen az Egyesült Államokban, a hívatlan betolakodót, vagyona megvédése céljából, a gazda szó nélkül büntetlenül lelőheti. Ezt a törvény lehetővé teszi.
Tehát nálunk is csak a törvénnyel való megfelelő szabályozás hiányzik. Mert jelenleg, ha az ember elkapja a tolvajt és tudja, hogy nem érdemes feljelentenie, tehát alaposan helybenhagyja, ő kerül(het) börtönbe önbíráskodás és könnyű, vagy súlyos testi sértés okozása miatt. A tolvajok pedig ritkán járnak egyedül. Ha már ketten vannak, az ő szavuk a bíróságon többet ér, mint a károsulté.
A jelenleg hatályos törvényrendelkezések tehát egyértelműen alátámasztják az enyves kezűek hitvallását: lopni jó, mert sem dolgozni nem kell, sem büntetés nem jár érte.
