Tombol a fehér pestis. A Vajdaságban évente 25 százalékkal kevesebb a születések száma, mint az elhalálozottaké. Ha tovább folytatódik ez a tendencia, akkor huszonöt év múlva kétszer több idős ember él majd Szerbiában, mint amennyi újszülött a világra jön.
Az országunkban jelenleg érvényben levő törvény szerint a terhesség megtartása végett betegszabadságát töltő terhes nőt jövedelmének mindössze 65 százaléka illeti meg. Helyzetük elbírálása megegyezik azokkal a dolgozókéval, akiket egyéb jellegű egészségügyi probléma akadályoz munkavégzésükben. 2005 végéig a gyermekáldás előtt álló nő esetében a táppénz összege rendes jövedelmének a száz százalékát tette ki. Bár az áldott állapotban lévő nőket érintő kedvezőtlen módosítások törvénybe iktatását követően, több esetben, több forrásból indítványozták azok visszavonását, a szerb kormány nem lépett ez ügyben. Néhány hónappal ezelőtt a fővárosban élő, a terhesség megtartása céljából betegszabadságon lévő kismamákat örömhír érte. A belgrádi önkormányzat határozatot hozott, hogy kiegészíti a terhességük megtartása érdekében betegszabadságukat töltő kismamáknak a jövedelmét. A rendes jövedelmük száz százalékának eléréséhez szükséges hiányzó harmincöt százalék dinárértékének megtérítését vállalta magára főváros önkormányzata. Vajon a kisebb, szerényebb költségvetési kerettel rendelkező önkormányzatok követik-e a főváros példáját?
Topolyai helyzetkép
A topolyai önkormányzat sajnos nem. Erről Bábi Attila polgármesternél tett látogatásunk alkalmával meg is győződtünk:
– A kisebb önkormányzatok, mint amilyen a topolyai, nem tudják felvállalni, hogy a belgrádihoz hasonló módon járuljanak hozzá a terhességük megtartása érdekében betegszabadságon levő kismamák járandóságának fizetéséhez. Bennem felmerül azonban a kérdés: bár elhangzott, hogy a főváros komoly lépéseket eszközöl ebben a tekintetben, arról nincs tudomásom, hogy a gyakorlatban megvalósultak-e az ez irányú törekvések. Nehezen tudom elképzelni, hogy a közelmúltban érvényre juttatott megszigorító intézkedéseket követően – akár még a fővárosi önkormányzat is – képes olyan komoly terhet felvállalni, mint a terhességmegtartáson levő nők járandóságának kiegészítése. Sajnos nem látok esélyt arra, hogy belátható időn belül Topolya élhessen a belgrádi példával. 2002-ben azonban – több évvel azelőtt – a népességnövekedés érdekében a Tartományi Végrehajtó Tanács családtámogatási programja keretében, majd köztársasági eszközökből az elsőszülöttek és szüleik részesültek anyagi támogatásban. Ekkor az első önkormányzatok között volt a topolyai, amely egy szerény összeggel ugyan, de hozzájárult az első gyermekes szülők kiadásaihoz – nyilatkozta lapunknak a polgármester.
– A topolyai önkormányzat 4500 dinár értékben minden először szülő édesanyának szülői pótlék címén a gyermek születését követően biztosít pénzbeli juttatást. Emellett az első gyermek világra hozatalát követően egyszeri pénzbeli juttatásban részesül a kismama a tartomány és a köztársaság részéről is. 30 000 dinárhoz jut tartományi, jelen pillanatban pedig 25 333 dinárhoz a köztársasági eszközökből. A tartományi költségvetésből ikrek születését követően a szülők 400 ezer, hármasikrek esetében pedig 600 ezer dináros juttatásban részesülnek. A második gyermek születését követően sem a topolyai önkormányzat, sem a tartomány nem járul hozzá a gyermekáldást megélt család költségeihez. A köztársaság igen, mégpedig a második gyermeknél jelen pillanatban 99 065, a harmadiknál 178 309, a negyedik gyermeknél pedig 237 743 dinár értékben. A kifizetés módja az imént felsorolt esetekben 24 havi részletfizetésben történik – fejtette ki Nataša Kosanović, a topolyai önkormányzat megbízott hivatalnoka. Az önkormányzati támogatásformák felsorolásánál külön kitért arra, hogy a szociális központ ítéletével összhangban az anyagi szempontból különösen nehéz helyzetben lévő családokban élő kisgyermekek iskoláskor előtti intézményekben való elhelyezésének költségeit is az önkormányzat vállalja magára.
Él a negatív megkülönböztetés
Kutatások eredményei igazolják, hogy a lehetséges felmondástól való félelem miatt a terhes nők 65százaléka eltitkolja a terhességét munkaadója elől. Sok munkaadó a nők alkalmazásakor feltételként szabja meg a teherbeesés tilalmát is, vagy legalábbis, ahogy néhány éve Slobodanka Branković, a Szerbiai Önálló Szakszervezet női szakosztályának elnöke hangsúlyozta: nem ritka, hogy a női dolgozókat szerződéskötéskor olyan feltételek elfogadására kényszerítik, melyek értelmében munkahelyi felvételüktől számított három éven belül nem vállalhatnak terhességet. A gyermekvállalás előtt álló fiatal nők nehezen találnak munkát. Később, a gyermek betegsége esetén a munkahelyről való – igazolt – távolmaradás is nemtetszést válthat ki a munkaadóból. A szülési szabadságon töltött idő a kisgyerekes családanyának késlelteti, nehezíti munkahelyi előmenetelét, sőt az is megtörténhet, hogy annak leteltével, néhány hetes munkavégzés után a dolgozó elbocsátást vagy áthelyezést kap.
Él tehát a terhes kismamákat, kisgyermekes anyukákat érő negatív megkülönböztetés, sőt ha ezentúl számba vesszük, hogy bizonyos gazdagabb önkormányzatok rendelkeznek eszközökkel ahhoz, hogy kiegészítsék a területükön élő, terhességmegtartáson lévő kismamáik járandóságát, más községek azonban nem tudják ugyanezt megtenni, az utóbbi önkormányzatok területén élő kismamák is jogosan érezhetik úgy, hogy negatív megkülönböztetés éri őket.
Testvér kismamák jóban-rosszban
A topolyai Šuvak Gergely Gabriella és Forgó Gergely Georgina testvérek. Mindketten kismamák, akik egymás lelki támaszaiként tanácsokkal, babaruhákkal és a kisbabás élethez nélkülözhetetlen felszerelésekkel is ellátják egymást.
Gabriella már kétgyermekes anyuka. Nagyfia, a huszonnyolc hónapos Dávid éppen bölcsődében tartózkodik találkozásunkkor, így csak az egy hónapos Viktor és unokanővére, az életének kilencedik hónapjában járó Veronika és anyukája, Georgina fogad. Gabriella és Georgina is főiskolai végzettséggel rendelkező, munkaviszonyban álló, jelenleg szülési szabadságát töltő kismama. Közös jellemző továbbá, hogy mindkettejük munkahelyi körülményei és egészségügyi állapota megkövetelte, hogy terhességük első harmadában, annak megtartása érdekében, betegszabadságra menjen. Georgina, először szülő nőként, három-négy hónappal a gyermekáldást követően átvehette az önkormányzat, a tartomány és a köztársaság pénzbeli juttatását is. Míg ő rendszertelenül ugyan, de betegszabadságon való tartózkodása idején is részesült anyagi jövedelemben, továbbá a szülést követően havi rendszerességgel kapja járandóságát, Gabriella nem mondhatja el ugyanezt:
– Terhességem harmadik hónapjában egy vírusfertőzés következtében betegszabadságra kellett mennem. Cipőgyári munkásként azonban sajnos egyébként sem tudtam volna tovább ellátni munkahelyi feladataimat. A gyárban tapasztalható körülmények, a ragasztók, vegyszerek hatása a múltban, kortól függetlenül, több dolgozó nőnél is vetélést eredményeztek, így az a gyakorlat, hogy két-három hónapos állapotosként a cipőgyári munkásnők kénytelenek önmaguk és babájuk érdekében felfüggeszteni a munkát. Sajnos azonban november óta, amióta nem dolgozom, egyetlen dinárt sem kaptam kézhez. Remélem, ez a helyzet most, a szülést követően megváltozik, továbbá a köztársaságtól is érkezik majd két éven keresztül a második gyermek születése alkalmából ígért járulék. Sokat jelentene, hiszen Viktorom világra hozatalával egy időben a férjem a Lohr cég dolgozójaként munka nélkül maradt.
Ha csupán a fiatal, munkaviszonyban álló topolyai kismama testvérpár egyéni, személyes havi járandóságát vesszük figyelembe – a legjobb esetben is –, mindketten mindössze havi tizenkétezer dinárral tudnak hozzájárulni a családi költségvetéshez, kisgyermekeik igényeinek kielégítéséhez.
