Nálunk a politikus büntetlenül beszélhet összevissza. Túlzásainak, de még hazugságainak sincs semmilyen következménye. Ha a vízumliberalizációra gondolok, elsőként azt a képet látom magam előtt, amikor közvetlenül a választások után Đelić a parlamenti szószék előtt kiabált, ugrált, hadonászott, és rendíthetetlen hittel mondta, hogy karnyújtásnyira van már Európa. Hiába üzenték neki az EU-ból, hogy a Szerbia helyzetéről szóló 1600 oldalas jelentés puszta elolvasásához több hónapra van szükség, meg sem hallotta, csak mondta, hogy Szerbia irányába eltörlik a vízumkényszert még tavaly szeptemberben, az év végén pedig már tagjelölti státusa lesz az országnak. Nem így lett. (Montenegró meg Albánia viszont már átadta tagfelvételi kérelmét.)
És kit érdekel? A politikus ugyanolyan hévvel hirdeti a mostani dátumokat is, mint korában másokat.
Nem is olyan régen még kórusban mondta a kormány, hála annak, hogy kívül esünk az EU vérkeringésén, nálunk nem lesz gazdasági válság. Lett. De mert összevissza beszéltek, senki sem szégyenli magát. A miniszterelnöknek még a szeme sem rebben, amiért azt tanácsolta a lakosságnak, vásároljanak csak, mert a válság ellen az a legjobb orvosság. Vásárolni, fogyasztani, és akkor majd helyreáll minden. Mondta ezt, miközben a munkanélküliek száma havonta tízezerrel nő. Meg az a miniszter sem kért bocsánatot, aki kijelentette, gazdasági válság ide, gazdasági válság oda, márpedig ebben az országban senki sem fog éhezni. Hogy így van-e?
Novi Pazarban nem véletlen vágta le egyik ujjpercét a szakszervezeti vezető, és nem véletlenül fogtak éhségsztrájkba a kragujevaci bőripari dolgozók.
A múlt vasárnap az egész kormány kivonult, és nagy pompával megünnepelték az autópálya építésének kezdetét. Mint lapunk kiderítette, szó sincs a munkálatok megkezdéséről. Csupán lefényképezkedtek a politikusok a gépekkel a háttérben, hogy elhitessék velünk, úgy van, ahogyan mondják, és már másnap elvitték a vállalkozók a gépek nagy részét a helyszínről.
Amikor a sajtó számon kérte, miért verték át választóikat, az volt a válasz, nagyon sok mindent kell előkészíteni egy ilyen építkezésnél, de napokon belül megkezdődik a tényleges munka. Hogy ez utóbbi mondat is sántít, ezt sejteti, hogy a héten tették közzé az építkezés hatástanulmányának véleményezésére kiírt hirdetményt, s ebben 20 napos határidő van a véleményezésre. Bárhogyan forgatjuk is, ha legálisan kívánnak hozzáfogni az építkezéshez, akkor ennek tükrében legalább egy hónapra van még szükség. De akkor vajon miért kellett megnyitottnak nyilvánítani az építkezést? Valaki bizonyára tudta, hogy itt nem lesz semmiféle építkezés, de ünnepeltek, mert úgy látszik, nálunk még mindig fontosabb a látszat, mint a valóság.
Feltehetően ezekből a minden alapot nélkülöző optimista kijelentésekből lett elege az államelnöknek is, amikor a vízumkényszer megszüntetése kapcsán a minap rendre utasította a kormánytagokat, mondván: Jó lenne, ha a miniszterek felhagynának a dátumokkal való licitálással, arra vonatkozóan, hogy mikor szüntetik meg a vízumkényszert. Ehelyett inkább dolgozni kellene azon, hogy ez mielőbb bekövetkezzen.
A politikusok hiteltelen megszólalásai nem csak azért ártalmasak, mert nem lehet hónapokig becsapni a hazai közvéleményt anélkül, hogy a bizalma meg ne inogjon, hanem azért is, mert már az EU-ban is csak legyintenek, ha felröppen egy újabb dátum, egy újabb ígéret.
Vajon ki hiszi el Rasim Ljaljićnak, hogy az év végéig most már biztosan kézre kerítik a két háborús bűnöst? Ez a mondat több éve ismerősen cseng. Igaz, most az egyszer azt is hozzátette, hogy elfogják őket, ha Szerbiában vannak.
A komolytalanság felelőtlenség, azonban félelmetes üzenet is. A minapi autópálya-építés megnyitója is azért felháborító, mert a letűnt időket idézi, amikor az önigazgatással ámították az embereket. Most meg a demokráciával. De végül is most is nap mint nap átvernek bennünket, pazar színjátékot játszanak a tévékamerák előtt. És másnap úgy viselkednek, mintha mi sem történt volna.
Az autópálya-építés csúfos megnyitása egy újabb példa arra, hogy a politikus uralkodik, a választó meg, ha nincsenek választások, hallgasson és hódoljon azoknak, akiket közvetve ő ültetett a vezetői székekbe.
