Szabadka épületeinek 80 százaléka valamilyen szinten nedves. Emiatt – ha végigsétálunk bármelyik utcán – azt tapasztalhatjuk, hogy a falak alja kivirágzik, pereg róluk a festék, a vakolat. Nyáron, aki teheti, szigeteli a házát, meg ha csak telik rá, hőszigetelő anyaggal is beborítja. Azonban nem mindegy, milyen anyagokat használunk.
Ahogyan a műszálas ruhákban rosszul érezzük magunkat – feszültek vagyunk, fuldoklunk, viszket a bőrünk, allergiásak leszünk –, a műanyaggal kevert festékekkel befestett falak is ugyanezeket a tüneteket okozzák, csak nem figyelünk oda erre. Szabadkán két szakembert az élet egymás mellé sodort, s megalkották azokat az anyagokat, amelyek biztosítják a falak lélegzését. Aleksandar Vujević technológus több évtizedet töltött külföldön, ahol kutatómunkával foglakozott. Az ő kémiai tudását hasznosította Petar Vukov építőmérnök, aki évekig dolgozott a szabadkai Építőanyagok Elemzésének Intézetében, ezenkívül a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet tanácsadójaként is dolgozott. Most kutatásai eredményeit magánvállalkozásukban hasznosítja.
A vállalatuk több olyan építőanyagot kísérletezett ki, amelyek alkalmasak az épületek szanálására.
– Ha nedvesek a falak, általában az emberek átvágatják a kérdéses helyet, és egy vízhatlan anyagot húznak az átvágott falba. Ez egyfelől tönkreteszi az épület statikáját – ezért kezdenek később repedezni a falak –, ezenkívül ez csak bizonyos ideig jelent megoldást, hiszen csak egy kicsit kell megrepednie a szigetelőanyagnak, és a víz máris felszökik. Mi kikísérleteztünk egy olyan maltert, amely kiszívja a nedvességet a falból. A Hidrosil porózus anyag, ami azt jelenti, hogy a falban lévő nedvesség ezeken a pórusokon keresztül pára formájában távozik. A közönséges malteron keresztül viszont a víz távozik, de a só kicsapódik, és eltömíti a pórusokat. Télen a lerakódott só kristályosodni kezd, ez hatalmas energiákat mozgat meg, ekkor repedezik meg a malter, és hullik le a vakolat, a festék a falakról – mondja Aleksandar Vujević.
Petar Vukov szerint az építészetben ugyanazt a felelőtlenséget követte el az emberiség az elmúlt 30 év során, mint a mezőgazdaság vagy az élelmiszergyártás terén. Felelőtlenül keverték a kutatók a műanyagot mindenbe. A gyorsabb és a kényelmesebb munka érdekében természetellenes anyagokat gyártottak.
– A festékekbe, glettekbe akrilokat kevertek, hogy könnyebb legyen velük dolgozni. Csakhogy ezek a műanyaggal kevert festékek nejlonzacskóhatást váltanak ki . A falak nem lélegeznek, és elektromossággal töltődnek fel. Próbáljuk ki: dörzsöljük a fejünkhöz a léggömböt, és engedjük el. Ha a lufi felragad a plafonra, ez azt jelenti, hogy a falak elektromossággal töltöttek. Nos, ez az elektromosság az összes port, pollent magához vonzza, mi pedig belélegezzük. Gondoljuk csak meg, régen voltak időszakok, amikor jellemző volt az allergia, most pedig egész évben együtt kell vele élnünk, hiszen bezárjuk a lakásunkba a káros anyagokat. Kívülről-belülről műanyaggal vonjuk be a házat, nem csoda hát, hogy megfulladunk az ilyen otthonokban. Mostanság az a divat, hogy hungarocellel szigetelik az emberek a házaikat. Nekem meggyőződésem, hogy ez az anyag is hamarosan arra a sorsra jut majd, mint az azbeszt – érvel Petar Vukov.
Az általuk kikísérletezett anyagok egyaránt alkalmasak régi családi házak és a műemlékek szanálására. Mint mondják, az a legfontosabb, hogy az építészeti fizika törvényeit tiszteletben tartva hozzuk helyre a vizes falakat, vagy a műanyaggal bevont lakásokat. A páraáteresztő habarcsra szilikát alapanyagú glettet visznek fel, majd ezt szilikát alapanyagú festékkel vonják be. Ilyen módszerrel biztosan nem lesznek vizesek falak, s a két kutató azt állítja, nem 20-30 évig élhetünk egészséges környezetben, hanem 100-150 évre becsülik találmányuk tartósságát. Azonban ha egy régi épületet szeretnénk helyrehozni, egészen a falfelületig le kell mindent tisztítani, még a téglák fugáit is, hogy eltűnjön a só a felületről.
Arra a kérdésemre, hogy mivel szigeteljük a házunkat, ha a hungarocell nem jó, azt válaszolták, kőgyapottal kell a hőszigetelést elvégezni, mert az is átengedi a párát. De nem szabad műanyag ragasztóval feltenni.
A két kutató azt állítja, minden épület egyedi eset. Kivizsgálják a tégla, a döngölt fal vagy a vályogház falának tágulási értékeit, és ennek megfelelő habarcsot kevernek. Nagyon fontos, hogy a falra kerülő anyagok tágulása megegyezzen, ezzel elkerülhető a repedések kialakulása, a festék lepergése.
Petar Vukov szerint saját kényelmünk mellett a jövő nemzedéke iránti felelősség miatt is vissza kell térni a természetes építőanyagokhoz. Mint mondja, gondoljunk csak bele, mit hagyunk a jövő generációra: egy halom vasat meg betont, ami sohasem fog lebomlani. Ezzel szemben nézzük meg tanyákat: úgy eltűntek, beleolvadtak a környezetbe, mintha sohasem lettek volna ott, mert természetes anyagokból épültek.
Nekem G. A. Úr X-ben jutott eszembe. Déry Tibor regénye félelmetes hangulatot áraszt. Ha belegondolok, tényleg ahhoz hasonló lenne a környezetünk. Ha a sok beton leomolna, egy hatalmas szemétdombbá válna a Föld.
A két kutató állandóan kísérletezik. Kevés olyan kis vállalkozás van, amely saját fejlesztéseivel jut előbbre. Kikísérleteztek egy olyan anyagot is, amellyel lemossák a régi cserepeket, vízhatlan réteggel vonják be őket, és így megvédik az éghajlati viszontagságoktól. Százéves, sőt régebbi téglákat is találunk, ám tetőfedőket nem, mert tönkremennek. A két szakember szerint az általuk kikísérletezett KroSillel kezelt cserepek száz évig is védettek lesznek.
Hogy mennyibe kerülnek ezek a csodaanyagok? Másfélszer annyiba, mint a szokásos vakolás, festés, de megéri az egészséges környezetért.
Itt készülnek a titkos recept alapján a minőséges építőanyagok
A tető bal oldali sávját a kutatók két évvel ezelőtt mosták le az általuk készített anyaggal, a mellette lévő sávról elhagyták a vízhatlan réteggel történő kezelést, a harmadik sávban pedig a cserepek eredeti állapota látható
