Ha visszagondolok a majd 20 évvel ezelőtt megjelent Naplóra, az első vajdasági magyar magánlapra, rögtön az jut eszembe, hogy Bódis Gábornak és Németh Árpádnak, a két alapítónak olyan gárdát sikerült összehozniuk az induló lap köré, akik pillanatok alatt felforrósították a levegőt. Izgalommal várták az emberek az új számot, vajon mi lesz benne, miről írnak. Akinek nem jutott, megfeddte a laptulajdonosokat, mások kölcsönkérték, kézről kézre adták. Sokan, köztük én is, otthon őrizgetik minden megjelent Napló példányát.
Most újraindult. A világhálón találunk rá, s ahogyan csaknem két évtizeddel ezelőtt, most is a két neves újságíró Bódis Gábor, a Duna Televízió Integrációs igazgatója és Németh Árpád, a Duna Televízió főszerkesztője indította útjára a felnőtt korú újságot. Hogy mi is a szándékuk, arról stílusosan a világháló segítségével beszélgettünk
Mikor és miért indult útjára ismét a Napló?
– Pontosan 19 évvel és 1 nappal a valamikori Napló indulása után jelent meg a világhálón a naplo.org. Az időzítés természetesen tudatos és szándékos – ugyanis ekkor készültünk el vele. A miértre azt tudnánk mondani, hogy egyrészt viszonylag olcsón el lehet indítani egy honlapot (ezt ismét, mint 19 évvel ezelőtt, kizárólag saját pénzünkkel tettük meg). Másrészt: a Napló valamikori írásai ma már értékes (gondoljuk mi) kordokumentumok, amelyeket így „örökre” el lehet menteni, és ezeket bármikor lehet olvasgatni. Továbbá: egy fórumot szeretnénk nyitni elsősorban a vajdasági értelmiség és írástudók számára (az etnobizniszen kívül rekedtek és annak haszonélvezői számára is).
Kik a munkatársak, és milyen jellegű írások kapnak majd benne helyet?
– Mindenki, aki írásával hozzájárul a vajdasági köztudat kitárulásához, s ezt hajlandó ingyen és bérmentve a naplo.org rendelkezésére bocsátani. Hogy félreértés ne essék: a naplo.org egy fórum, egy olvasókönyv és nem egy hírportál. Nekünk sem ez a munkahelyünk, hanem a Duna TV (itt a reklám helye!). Minden írást szívesen fogadunk, a polémiát még szívesebben. Egyetlen kikötés, akárcsak 19 évvel ezelőtt: gyűlöletmentesnek kell lennie, és nem uszíthat semmilyen alapon (etnikai, nemi stb.).
Ez vajdasági napló, vagy magyarországi, esetleg a divatos Kárpát-medencei?
– Elsősorban a vajdaságiakra számítunk, de természetesen a Kárpát-medence is szűk besorolást jelent esetünkben, hiszen az egykori Naplónak is volt belgrádi, zágrábi, budapesti etc. tudósítója mellett embere Los Angelesben (a legendás Cindri, Molnár Imre, béke poraira), Tel-Avivban, Bogotában, Moszkvában.
És most következzen egy idézet!
„A munkatársak adottak: az a sok, kitörésre váró sorstárs, aki jobbára csak tengődik a saját állami háza táján. Ezzel a sok felgyülemlett energiával akarjuk üzemeltetni a Naplót. Szinte kifogyhatatlan napenergiáról van szó. Közben az Újvidéki Színház klubjában formálódik a lap meg a gárda.
Azt mondjuk, hogy nem akarunk bezárkózni, és legalább jugoszláv szintű lapot csinálunk. Nem árt egy kis kozmopolitizmus ebben, a törzsekre széthulló világban. A belgrádi, zágrábi és a többi, „a magyar nyelv területén kívüli” kolléga örömmel megígéri az együttműködést.
Rázódik össze az első szám. Természetesen anyagtorlódás van, de hát az rójon meg bennünket, aki már alapított magánlapot. Lapzárta előtt megérkezik az utolsó kézirat is. Saša Tijanić üzeni a cikk végén: „Ha megfelel, jelentessétek meg, ha nem, dobjátok el. Ha van pénzetek, fizessetek, ha nincs, felejtsétek el”
Gábor, A napló Naplója című írásodban ezzel köszöntötted az olvasókat. Mennyire tartod ezeket a sorokat időtállónak?
– Saša Tijanić azóta elég furcsa pályát futott be, a többi stimmel. Természetesen az újságírás élettere azóta megváltozott. Rosszabb lett. Akkor a Milošević-korszak tombolása idején volt egy magasztos cél: a szembeszállás. A „csakazértis”. Azóta a rossz fiúk eltűntek, és a jó fiúk többségéről kiderült, hogy jóságról szó sincs. Csak a harácsoláshoz szerettek volna minél előbb odaférni. Az újságíró szabadsága (sajtószabadságról ezen a környéken még sokáig beszélni sem érdemes) pedig semmivel sem lett teljesebb. Nem mindegy, hogy a címoldalon szereplő hőn szeretett vezér (Szerepeltetése kötelező, bármilyen bárgyúságot is mondjon, írjon!) milyen színű? Fontos, hogy parancsokat osztogat.
Egyelőre csak régi írásokat látunk az oldalon. Ezek azért kerültek oda, mert közben felnőtt egy generáció, és hadd lássák, miről beszélnek a szülők, vagy mert kiállták az idő próbáját ezek az írások, esetleg nosztalgiázni akartok?
– A régi írások vitaindítónak kerültek a naplo.org-ra. Kettő: nagyképűen kordokumentumoknak hisszük őket. Három: az új generációt nehéz lesz ezekkel a kőkorszaki irományokkal megszólítani (ahogy ezt most divatosan mondani szokás). Nekik a 20 évvel ezelőtti események már csak történelem. Még ha interneten van is. És ez így van jó. Nincs mit felejteniük.
Most már kellő „ történelmi távlatból” talán meg lehetne ítélni, jó volt-e az első vajdasági magánlap címadása. Mit gondoltok, olvasható-e ma már ez az újság a kor naplójaként?
– Egyértelműen igen. Akikről és akiknek szólt, szerintünk szívesencsemegéznek majd belőle. De ez csak kedvcsináló. A mai dolgokról szeretnénk mi fórumot nyitni. Milošević meghalt, és a többiek sem érzik valami jól magukat. Tehát: nézzük, ki most a fűtő (Balázs Attila után szabadon)! Vagy: kik is a Mieink (Mucsi Géza után, szintén szabadon)?
Miért szűnt meg a újvidéki székhelyű Napló?
– Megszűnt, mert a két alapító a háború kényszerítő hatására már régen elhagyta az országot, Keszég Karcsi, az itthon/otthon maradt főszerkesztő pedig tragikus hirtelenséggel meghalt. Nem volt többé összetartó erő, a pénz meg már régen elvont fogalommá vált.
Mi volt a legszebb élményetek és a legkeserűbb pillanatotok, ami a Naplóval kapcsolatos ?
– A legszebb élmények a 20 évvel ezelőtti lázas előkészületekhez, az induláshoz kötődnek. Meg ahhoz, hogy kidobtak ötünket (rajtunk kívül még Csíkos Zsuzsát, Keszég Karcsit, Balázs Attilát) az Újvidéki Televízióból. Aztán meg egy lelkiismeretes szakszervezetisnek, Mile Boca mérnök barátunknak a segítségével kénytelenek voltak visszavenni bennünket. Nem szívesen válaszolok a kérdés másik felére, mert talán régi sebeket tépnék fel. Mindenesetre sajtótörténeti kuriózumnak számít (és ezt még senkinek sem sikerült überelni), hogy az alapítókat saját lapukban kritizálják (magyarul: gyalázzák). És ezek nem az ún. rossz fiúk voltak.
Mindkettőtöket az Újvidéki Televízióból ismertek a Napló olvasói. A kilencvenes évek végén ugyancsak mindketten nyaktokba vettétek a világot, és a világ legismertebb médiumaiban dolgoztatok ( Németh Árpád CNN, Sky News, Bódis Gábor BBC, Szabad Európa Rádió ). Ilyen szakmai tapasztalat és majdnem két évtized távlatából milyennek látjátok a vajdasági újságírók akkori és mostani teljesítményét?
– Nem lenne sem etikus, sem szakmailag indokolt, hogy félig-meddig kívülállóként (legalábbis fizikailag) véleményt mondjunk a vajdasági újságírásról. Azt látjuk, hogy vannak régi motorosok, akik közül még sokan fiatal oroszlánként küzdenek. De kevés a fiatal. Van azonban megoldás: olvassák a naplo.org-ot!
