Rábé, Kübekháza és Óbeba ölelésében áll a Trianon-szobor
(archív felvétel)
A békeszerződés a kérdéses határvonalról így rendelkezik: „innen általában kelet felé, Kiszombor állomástól délnyugatra körülbelül 4 km távolságnyira, körülbelül kelet-délkeletre a 84. magassági ponttól és dél-délnyugatra a 83. magassági ponttól a helyszínén választandó pontig, amely hármas határpontja lesz Romániának, Magyarországnak és a Szerb–Horvát–Szlovén Államnak: a helyszínén megállapítandó vonal, amely Gyála és Ószentiván helységek, továbbá Óbéb és Kübekháza közt halad”. Nos, ez a „helyszínen megállapítandó vonal” képezte évekig a vita tárgyát. Végül 1923-ban egyeztek meg a tárgyalócsoportok és helyezték el a hármashatárt jelképező követ.
Az új hatalmak nyilván büszkeséggel jelölték meg az ajándékba kapott területüket. Az itt élő magyarság viszont – a határ mindhárom oldalán – gyászhelynek tartotta a fehérre meszelt követ, amit egyszerűen csak Trianon-szobornak hívnak.
A „szobor” létezéséről évtizedekig még csak hallani sem lehetett, az iskolákban sem tanítottak róla. Aztán 1997, a Duna–Körös–Tisza–Maros eurorégió megalakulása óta évente egyszer megnyitják a határokat és a három falu: Rábé, Óbeba és Kübekháza egyszerre közel kerül egymáshoz. Rábé és Óbeba között például csupán három kilométer a távolság, mégis, ha a rábéiak el akarnak jutni romániai szomszédaikhoz, rokonaikhoz, több mint 100 kilométert kell utazniuk: előbb Nagykikindára, majd Szerbcsernyére, Zsombolyára és vissza Óbebára. A határnyitáskor pedig csak átsétálnak.
Molnár Erzsike Rábé utolsó házában lakik. Otthonától alig száz méterre húzódik a magyar határ. Már nincs szögesdrót, mint valamikor, csak a fák és cserjék jelzik a határvonalat. Erzsike mesél arról, hogy a szétszaggatott országban a családok is szétszakadtak. Amikor jöttek a kübekháziak kapálni, akkor a falu szélén titokban átszóltak, hogy melyik rábéinak halt meg a másik országban maradt hozzátartozója. „Holnap temetik”, mondták. S ilyenkor a másik országba szakadt lány a megadott időpontban a falu szélén hallgatta a harangszót, ami édesanyja temetését hirdette.
Rábén, a falu legszélén 12 ház állt, csaknem a magyar határvonalon. Amikor kijelölték a határokat, kihúzták a kettős hajlítású drótsövényt, a 12 ház Magyarország felé néző ablakait be kellett deszkázni. A helybeliek szerint attól tartott a hatalom, hogy a másik országba valakinek a fénnyel majd valamit jeleznek. De nem csak az ablakokat nem volt szabad kinyitni, a házak előtt levő utat, utcát sem használhatták. A kert aljában alakítottak ki kis ösvényeket és ott jártak be otthonaikba. A nagykapuk helyén pedig falat verettek velük.
Ma már nem állnak ezek a házak. Cserjék, bokrok állnak az egykori otthonok helyén. Az emberek sorra megelégelték az embertelen életmódot s elköltöztek onnan.
A házak helyéről odalátni a Trianon-szoborhoz. Hatalmas. Fehéren virít a Kübekháza, Rábé és Óbeba templomai alkotta háromszög közepén és fennen hirdeti a megváltoztathatatlant. Az ideiglenes határnyitás öröm és üröm egyben. A távolság leküzdése ilyenkor egyszerű, de a gombóc a torokban lenyelhetetlen.
