Jánosi Elvira ultramaraton-futó és Katona Ervin erős ember két olyan sportoló, akik önerőből a világ élvonalába küzdötték fel magukat. Nem állt mögöttük semmilyen szervezet, csak dolgoztak és teljesítettek. Két olyan sportoló, akik Szabadka, a Vajdaság meg Szerbia hírnevét is öregbítik. Itthon viszont elmarad a megbecsülésük.
János Elvira április első hetében részt vett az athéni 7 napos világbajnokságon. Első lett. Annak ellenére is első lett, hogy szinte minden ellen szólt.
– Én egyedül utaztam el Athénba, mert nem tudtam annyi pénzt összeszedni a támogatóktól, hogy kísérő is utazzon velem. Más csapatok, például a tajvaniak 30-an érkeztek, s közülük csak 5-6 volt versenyző, a többiek: orvos, masszőr, aki főz stb. Amikor megérkeztem, a szervezők azt mondták, nem fogadhatják el a jelentkezésemet, mert egyedül nem indulhatok. Mivel ismernek, maga a szervező jelölte ki saját húgát mellém segítőnek. Sajnos a fiatal lány nem beszélt angolul, így nehezen értettük meg egymást, meg éjszaka, amikor nekem a legnagyobb szükségem lett volna rá, elment, ezért másnap úgy döntöttem, egyedül fogom végigcsinálni. Nagyon nehéz volt a pálya, az egyéb feltételek is rosszak voltak, és sorra estek ki a versenyzők. Öten indultunk a hétnaposon, és egyedül csak én maradtam a pályán. Amikor a finn versenyző kiesett, a finn csapat pártomat fogta, és ők segítetek. Volt egy magyar versenyzőnő is, aki igyekezett rábeszélni, adjam fel a versenyt. Mivel látta, hogy nem sikerül rábeszélnie, egy alkalommal csirkehúslevest főzött nekem, miközben tudta, hogy allergiás vagyok a szárnyasokra. Rosszul lettem, tömték belém a tablettákat, hánytattak, de túléltem ezt is, és ismét visszamentem a pályára. Úgy tűnt, mintha az egész világ összefogott volna ellenem. Beleléptem egy szögbe. A szervezők nem akartak engedni tovább, de én azt mondtam, felnőtt vagyok, és majd ha baj lesz, szólni fogok. Persze voltak kritikus pillanatok. Miközben 40 Celsius-fokos hőségben futottam körbe-körbe, és láttam a pálya szélén a kiesett versenyzőket, amint söröznek, fagyit esznek, megfordult a fejemben, vajon miért szenvedek. Én is feladom. Felhívtam a pihenő idő alatt a férjemet, és elmondtam neki, hogy nem bírom tovább. Azt tanácsolta, adjam fel. A beszélgetésünk után nem sokkal érkezett egy SMS a kislányomtól, aki azt írta : „ Anyu, bízunk benned”. Ez megint erőt adott, és folytattam – mesélte a ultramaraton-futás királynője.
Athénból nem csak az első díjat hozta el, de a legszimpatikusabb versenyzőnek járó díjat is neki ítélték.
Elvira idén szerettet volna eljutni a dél-afrikai világkupára, amit tavaly megnyert. Az volt a terve, hogy idén ismét afrikai csúcsot fusson, ahogyan tette ezt öt évvel ezelőtt. Sajnos pénz hiány miatt le kellett erről mondania. Illetve ez így nem is egészen igaz, hiszen az általa alakított Szerbiai Ultramaraton-futók Szövetségének a pénzéből elutazhatott volna, de nem tette, mert akkor nem jutott volna pénz más versenyzők utaztatására és a palicsi nemzetközi verseny megszervezésére. Márpedig harmadik éve Elvira a versenyszervezést is felvállalta. Palicson a jövő hétvégén tartják a 24 órás versenyt.
– Március óta nem alszom. Ahhoz, hogy nemzetközileg elismert legyen a verseny, szükség van elektromos mérésre, ami azt jelenti, hogy a futók bokájára erősítjük a műszert, és az pontosan leméri, ki mennyit futott. Ennek a bérlése egy napra 2700 euróba kerül. Próbálom a pénzt összeszedni, de most a szponzorok nagy része most a gazdasági válságra hivatkozik. Persze van olyan is, aki segít, de még mindig sok az ígéret. A községtől is, a minisztériumtól is ezek teljesítését várom. Azonban csak a pénz kevés lenne. Mintegy száz ember dolgozik azon, hogy ez a verseny zökkenőmentes legyen. Ők az én barátaim, a család és a kislányom barátai, meg azok ismerősei. A pannon Televízió csapata is ott lesz a verseny egész ideje alatt. Ők a média támogatóink. Bízom abban, hogy mint az eddigi kettő, a mostani is rendben lesz – meséli izgatottan a törékeny hölgy, akiben felfoghatatlan mennyiségű akaraterő és kitartás lehet.
Visszakanyarodunk a versenyzéshez, hiszen Elvirának igazából ez az élete. Mesél a dallasi pályáról, ami egy hegyi pálya, és éjszaka olyan hideg van, hogy mint mondta, nem mert sírni, mert ráfagyott a könnycsepp az arcára. Hogy szokott-e futás közben sírni? Igen, válaszolja. Vannak ugyanis krízisek, s ezeken túl kell tenni az embernek magát. A hosszútávfutó sikere, Elvira szerint, csak 50 százalékban függ a felkészüléstől, a testi adottságoktól, a másik ötven százalékot a szellemi jelenlét teszi ki.
Mesél egy ausztráliai versenyről is, ahová már törött lábfejjel érkezett. A szervezők igyekeztek rábeszélni, álljon el a starttól. Nem tette. A szponzoroktól begyűjtött pénzért meg kell dolgozni. A rajthoz állt, s bicegve futott. Majd egyre jobban ment a kilométerek legyűrése. Amikor a pihenőn levetette tornacipőjét, a lábfeje lecsuklott. A masszőrök csal ámultak-bámultak. Mikor ismét indulnia kellett, visszatették a lábfejét a helyére, felvette a tornacipőt, és futott tovább. Hogy mennyit? 427 kilométert, és második lett ezen a versenyen.
Tavaly megkapta a Spartak-díjat, mégis amikor Szabadkán ünnepelték az év sportolóját, Elvirát még csak vendégnek sem hívták meg. De nem volt ott ezen a városi ünnepségen Katona Ervin sem, aki a világranglista második helyezettje, s aki elérte azt, hogy az Erős Emberek Bajnokok Ligájának versenyét, immár második alkalommal, Szabadkán szervezzék meg.
A május 9-én megtartott verseny negyedik számának teljesítés közben Katona Ervinnek leszakadt a karcsontjáról a bicepsze, és abba kellett hagynia a versenyzést. Ám még így is, ezzel az eredménnyel is, negyedik lett. A kőgolyó emelése közben érte a sérülés. Ervin idén csúcsformában volt, tavaly az Erős Emberek Bajnokok Ligájának a második helyezettje volt. Idén minden számítás szerint a csúcson lett volna.
– A sérülés szinte mindig a csúcson éri az embert. Csak egy roppanást érzetem a fejemben, és az alkaromról feltüremlett az izomköteg. Most már levették a gipszet, megműtöttek. Jól vagyok, de sajnos idén már nem versenyezhetek – mondja Ervin.
Pedig nagy szüksége lenne a versenyzésre, mert a szabadkai verseny számára 4500 eurós veszteséggel járt.
– Amikor szervezni kezdtük a versenyt, a szabadkai önkormányzat 10 000 eurós támogatást ígért. Nemanja Simović, az önkormányzat sporttanácsosa a világszövetséggel aláírta a támogatásról a szerződést. A verseny kezdete előtt két héttel azonban közölte, hogy pénz nincs, az önkormányzat nem tud fizetni. Ekkor már egy világversenyt nem lehetett lemondani. Megvették a repülőjegyeket, minden meg volt szervezve. Az idei versenysorozatnak ez lesz az első állomása, erről döntés született – mondta elkeseredetten a sportoló.
A verseny lezajlott. A világszövetség úgy döntött, hogy amikor Ervin elkezd versenyezni, az ő pénzdíjából fogják levonni a hiányzó 4500 eurót. Hogy mit lehet itt tenni?
– A dolognak csak az egyik része az, hogy nekem ez 4500 eurómba került, a másik, hogy szégyent hoztak rám a világszövetségben. Mert nem arról volt szó, hogy Szabadkának erre nincs pénze, hanem hitegettek. Ezt nem kellett volna. Igaz, van a szerződésnek egy olyan rendelkezése is, hogy ha perre kerül sor, akkor a londoni bíróság az illetékes, de ugyan ki fog menni Londonba pereskedni. A világszövetség meg fogja kapni a pénzét, mert tőlem azt levonják, én pedig megpróbálom ezt a versenyt átvinni Újvidékre vagy Belgrádba. Ha egyszer átvertek a szülővárosomban, mi a garancia arra, hogy nem teszik ezt meg még egyszer. Nagyon szomorú vagyok, hogy az őszinteség és az egyenes beszéd helyett a mismásolást választották, és lejárattak – mondta Ervin.
Arra a kérdésre, hogy felkeresi-e Nemanja Simovićot, számon kéri-e, miért járatták így le, azt válaszolta, neki nincs miért elmenni az önkormányzatba. Számára ez a történet véget ért.
Mi természetesen meg szerettük volna kérdezni az illetékes urat, hogyan történt ez a szerződéskötés és a kihátrálás egy világverseny mögül.
Nemanja Simovićot, a Városi Tanácsnak a sporttal, az ifjúsággal és az idegenforgalommal megbízott tagját szerdán telefonon sikerült elérnünk. Akkor kérdésünkre csak annyit mondott, nem igaz, hogy a város nem fizette ki a verseny költségeit. A szállást, a propagandaanyagot és minden más költséget megtérítettek. Azt ígérte, a részletekről majd csütörtökön nyilatkozik lapunknak. Simović azonban a megbeszéltekkel ellentétben egész nap nem volt elérhető az önkormányzatban, mobiltelefonját pedig kikapcsolta.
Katona Ervin sem számít Szabadkán sortolónak. Az ő neve sem szerepel azon a listán, akiket meghívnak az év sportolójának megünneplésére. Pedig a maratonfutónő és az erős ember is világhírű sportoló. Ervin áprilisban Milánóban Guinness-rekordot is döntött. 1,36 másodpercig tartotta meg a Nissan típusú autót.
Most szabadkai otthonában pihen. Azt mondja, jól van, nincs elkeseredve a sérülése miatt, mert tudja, hogy a sportolás sérülésekkel jár.
