Az elmúlt néhány év alatt (most már dr.) Bojan Pajtić , a Tartományi Végrehajtó Tanács elnöke önmagának, de főleg Vajdaság polgárainak bebizonyította, hogy egy belgrádi párt prominens tagjaként is lehet, úgy-ahogy, eredményesen képviselni azt a közeget, ahonnan származik. Számos esetben azt is tapasztalhattuk, hogy a magas politikai tisztség nem kezdte ki emberségét, s úgyszólván bárkivel hajlandó volt szóba állni, lett légyen az illető közéleti dolgozó, vagy akár kétkezi munkás. És neki az sem derogál, hogy ülésen, vagy éppen a tévé kamerája előtt megszólaljon magyarul, holott a hosszú újvidéki élet eléggé megtépázta kisebbségi nyelvtudását. De mondta és mondja, ahogy tudta és tudja, az államnyelvet nem, vagy csak igen gyengén beszélő hallgatóság legnagyobb örömére.
Egy szó, mint száz, Bojan népszerű politikussá nőtte ki magát. Ez abból is leszűrhető, hogy a legutóbbi választások alkalmával nem kevesen azért szurkoltak, hogy megmaradjon a tartományi kormányfői székben. Akkor megmaradt.
A napokban azonban bejelentette, hogy július elsejétől volontőrként tölti be a tisztséget, mert az Újvidéki Egyetem jogi karán docensként kapja majd a fizetését. Ez félreérthetetlenül jelzi, hogy vissza szándékozik vonulni a politikában. S teszi mindezt igen elegáns, egyetemi tanárhoz méltó módon.
Mellesleg, hasonló helyzet már adódott a korábbi összetételű Tartományi Végrehajtó Tanácsban. Dr. Miloš Lučić, volt egészségügyi titkár is korábbi intézetétől kapta a fizetést. Érdekesmód, alig több mint harminc évesen és száz feletti tudományos munkával, és – természetesen – doktorátussal a háta mögött, megengedte magának azt a „luxust”, hogy ő keresse fel a zentai kórház körüli problémákat érintő nyilatkozatával az újságírót, míg később egy másik titkár még a helyszínen őt kérdező újságírónak sem volt hajlandó válaszolni. De hát dr. Lučić, és újabban dr. Pajtić már elért egy olyan tudományos szintet, amikor az ember könnyedén lemondhat a pártvonalon tisztséghez jutott politikusi hiúságról (és önteltségről).
Pajtićnak az egyetemi falak mögé történő visszavonulását elsősorban a Demokrata Párt csúcsvezetése kellene, hogy mélyebben elemezze.Mert a tartományi statútumnak a köztársasági parlamentben való el nem fogadása, sőt még napirendre sem tűzése előrevetíti Szerbia egyre időszerűbb decentralizálásának centralizmusát. Magyarán: továbbra is Belgrád akarja megmondani, hogy mi jó a vajdaságiaknak, mintegy jelezvén, hogy a Szávától északra élőknek és politizálóknak továbbra sem szabad beleavatkozniuk a saját ügyeikbe.
Úgy tűnik, ez már a tüskehajú zentai származású tartományi „miniszterelnöknek“ is sok. Azt persze sem ő, sem a tartomány érdekeit szem előtt tartó politikusaink ki nem mondanák, de nyílvánvaló, hogy tele van Bojannak a hócipője politikai főnöke, Boris Tadić effajta viszonyulásával. Végtére is ugyanezt tette a fentebb említett egészségügyi titkár is.
Pajtić esetében azonban nagyobb a tét. A kétségkívül népszerű politikus egyre nyilvánvalóbb visszavonulási szándéka igen erősen visszavet(het)i a Demokrata Pártnak a választók körében való megítélését. És még az sincs kizárva, hogy egy ilyen, látszólag nem túl lényeges történés miatt olyannyira veszít népszerűségéből, hogy a jelenlegi ellenzékiek (tudjuk kiről beszélünk) nagyobb erőfeszítés nélkül hatalomra kerülnek.
Az, hogy egy politikaváltás milyen következményekkel jár, sajnos tapasztaltuk.
