Nem kis port vert fel a szarajevói közszolgálati televízióban megjelent felvétel, amelyen Ratko Mladić , a boszniai volt szerb hadúr vígan tölti napjait. Ehhez már csak párosulni látszik biztonsági szolgálata egykori főnökének tanúvallomása, miszerint a félfordulatos politikai váltás után is Szerbiában tartózkodott az egykori hadúr, s vagy nagyon jól őrzött lakásban, vagy valamelyik katonai objektumban húzta meg magát.
Ez már első olvasatban is azt jelenti, hogy a 2000-ben bekövetkezett politikai félfordulat után is (akár) készülhettek a felvételek, amikor a jelenlegi politikai garnitúra már hatalmon volt, mi több, az államelnök szerepét az a Vojislav Koštunica töltötte be, aki évekig azzal igyekezett ámítani a hazai és a nemzetközi közvéleményt, hogy Szerbia inaszakadtáig a hágai bírósággal való teljes körű együttműködésre törekszik.
Mint utólag kiderült (a film és a biztonsági főnök vallomása alapján), erről szó sincs, és porhintés volt minden nyilatkozat.
Másrészt Boris Tadić aktuális államfő sem szalasztotta el a tévényilatkozataiban az alkalmat, hogy kiálljon az európai integrációs folyamatok és Szerbia EU-tagsága mellett, holott a kilenc évvel ezelőtti eseményeket követően évekig védelmi miniszter volt, akinek tudnia kellett (volna), hogy ki, vagy kik tartózkodnak a Szerbiai Katonaság laktanyáiban. Így, utólag, nem kis szégyene, ha nem tudta, hogy Ratko Mladićot hol itt, hol ott rejtegetik, ha pedig tudomása volt minderről, akkor milyen jogon hangoztatta, hogy a katonaság nem nyújt védelmet a véreskezű hadúrnak?
Ha a tragédia nem tett volna tönkre két családot, akár azt is mondhatnánk, hogy az már csak hab a tortán, hogy még a közelmúltban is váltig azt hangoztatták politikusok, katonai vezetők, belügyesek, hogy a topčideri laktanyában a két kiskatona a másikat, illetve önmagát ölte meg. Márpedig akkor is sok, s azóta még több jel arra mutatott, hogy ott volt egy harmadik személy is, aki – valószínűleg – azért végzett a két fiúval, mert véletlenül meglátták a hágai körözöttet. S az alvilág törvénye szerint is a halott ember nem beszél.
Szóval az utóbbi években „összehallgattunk” már sokféle zagyvaságot a politikum szájából, ha Goran Hadžićról és Ratko Mladićról volt szó.
Hogyan is tartja a közmondás? „A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.“
Lehet benne valami, mert a sánta kutya még szalad.
