Szeptember 19-én választották meg Boris Barjaktarovićot a Tartományi Végrehajtó Tanács alelnökévé, valamint a regionális és nemzetközi együttműködési titkárrá. Ezen a poszton Ivana Dulić-Markovićot váltotta, aki személyi okokra hivatkozva lemondott mindkét tisztségéről. Boris Barjaktarović 1971-ben született, okleveles gépészmérnök.
Mit tudhatunk Önről, mit mondana el magáról az olvasóknak?
– Még csak három napja töltöm be ezt a pozíciót, eddig a Köztársasági Telekommunikációs Minisztérium államtitkári posztját láttam el, ezt megelőzően pedig az újvidéki városi tanács gazdasági részlegének voltam a vezetője. Mondhatom, hogy mindezekkel a mostani munkámhoz valamiféleképpen tapasztalatot szereztem minden közigazgatási szinten, a helyi önkormányzatoktól kezdve a köztársasági kormányig. Ez egy hasznos tapasztalatot jelent számomra a jelenlegi Végrehajtó Tanács elnökhelyettesi poszt betöltésére. Mert ahhoz, hogy ismerjük a különféle állami szervek kommunikációját, tudni kell, hogyan kommunikálnak.
Mi tekint a legfontosabb feladatnak most, hogy átvette az új tartományi tisztségeit?
– Ami az új munkámat illeti, egy sürgős feladatunk van a titkárságon, az pedig az Open days, amelyet Brüsszelben tartanak meg október elején. Vajdaság először képviselteti magát ezen a legnagyobb európai régiókkal kapcsolatos rendezvényen, itt mutatkoznak be Európa régiói és nagyobb városai. Azért lesz nagyon fontos ez a brüsszeli esemény, mert itt alkalom nyílik új kapcsolatokat teremteni, sajnos, sok pénzre is szükség van arra, hogy erre sor kerülhessen. Ez a rendezvény hasonló egy kiállításhoz, ahol pár nap alatt 50 kapcsolatra tesz szert az ember, és ez a legfontosabb ok, amiért oda el kell menni. Viszont nagyon fontos, hogy részt vegyünk egy ilyen találkozón, mert azt szeretnénk közvetíteni Európa felé, hogy Vajdaságban rengeteg befektetési lehetőség van – a feltételek között említhetjük: itt kereszteződik a 10-es korridor és itt folyik a Duna stb. –, de a vajdasági érdekeket mindig szem előtt tartjuk.
Itt csak azoknak van joguk részt venni, akik teljes jogú tagjai az Európai Uniónak, vagy azoknak az országoknak, akiknél folyamatban van az uniós tagság megszerzése. Vajdaságnak sikerült bekerülnie, még azelőtt, hogy Szerbia beadta volna a jelölését az Unióhoz. Ez az a folyamat, amelyet Ivana Dulić-Marković elkezdett, nekünk pedig folytatnunk kell. De ismétlem, pillanatnyilag pénzügyileg az is nagy gondot jelent, hogy el kell utazzunk egy-egy olyan helyszínre, ahol a regionális együttműködést serkentenénk.
Van-e valami újdonság a vajdasági statútummal kapcsolatosan?
– Sajnos nem tudok semmi újat mondani, találgatni persze lehetne, de volt már elég találgatás ezzel kapcsolatban. Mi tartományi szinten régóta elvégeztük feladatunkat, a köztársaságon van a sor.
Mi az, amit a legfontosabbnak tart a Végrehajtó Tanács alelnökeként és a regionális és nemzetközi együttműködés titkáraként?
– Egy sikeres csapatot szeretnék szervezni a Regionális és Nemzetközi Titkárságon, vannak nyugdíj előtt álló emberek is, én pedig szeretnék újabb embereket bevonni a csapatomba – persze ez nem könnyű egy ilyen válság idején. Nagy reményeink vannak azzal kapcsolatban, hogy január elsejétől remélhetőleg megszüntetik a vízumkényszert az Unió irányába. Ez egy olyen országnak, mint Szerbia nagyon sokat jelentene, mert a fiatalok zöme nem járt még külföldön, és így el sem tudják képzelni azt, hogy másként is lehet élni. Emlékszem, amikor először jutottam el külföldre, az megváltoztatta az életemet, olyan mély benyomást tett bennem. A regionális együttműködés ebből a szempontból is nagyon nagy hasznára válhat Vajdaságnak, mert az itteni fiatalok könnyen eljuthatnának Európa régióiba, és ezzel új tapasztalatokat szerezhetnének. Persze nagy lépésekre nincs egyelőre esélyünk az európai integrációkkal kapcsolatban, de dolgoznunk kell rajta, és minden kis lépés jelentős ebben az irányban.
