Régóta beszélünk arról, hogyan kellene felépíteni a vajdasági magyar média hálózatát, de érdemi terv vagy döntés eddig nem született. Legvalószínűbb, hogy még hosszú utat jár majd be az a terv, amely a vajdasági tájékoztatás stratégiáját rögzíti. A nemzeti tanácsokról szóló törvény adta lehetőségekről, a vajdasági magyar médiastratégia kialakulásáról és elképzeléseiről Klemm Józseffel, a Magyar Nemzeti Tanács Intézőbizottságának tájékoztatási kérdésekkel megbízott tagjával beszéltünk.
– Nagyon fontos az, hogy elfogadták a kisebbségi nemzeti tanácsokról szóló törvényt. Ezzel gyakorlatilag Szerbia lett az első ebben a térségben, amely törvénnyel szabályozza a kisebbségi önkormányzatot, és mindaz, amit ez a törvény magába foglal, az már 10 évvel ezelőtt megfogalmazódott, amikor az ideiglenes nemzeti tanács megalakult. Akkor elsőként a tájékoztatással foglalkozott, és rámutatott arra, hogy a vajdasági magyarság megmaradása szempontjából a tájékoztatásnak kivételes fontossága van. Azt hiszem, hogy ez a törvény, amelyet elfogadtak, ez tulajdonképpen a vajdasági magyar politizálás sikere, hiszen nagyjából sikerült beépíteni ebbe a törvénybe azokat a követelményeket – legalább is ami a tájékoztatást illeti – amelyeket 10 évvel ezelőtt az ideiglenes magyar nemzeti tanács megfogalmazott.
– Mit tesz lehetővé ez a törvény?
– Megteremtődik a lehetőség arra, hogy a vajdasági magyarság valóban közvetlenül befolyásolja a magyar nyelvű tájékoztatás alakulását, vonatkozik ez elsősorban arra, hogy ez a törvény előirányozza azt, hogy a vajdasági magyarság meghatározhatja saját tájékoztatási stratégiáját.
– A törvény azt is előirányozza, hogy ugyan kialakíthatjuk saját stratégiánkat, de összhangban a szerbiai tájékoztatási stratégiával. Ez mit jelent?
– Én itt nem látok ellentmondást, az nyilvánvaló, hogy egy kisebbségnek mindig alkalmazkodnia kell az állami törvényhozáshoz. Tehát nyilvánvalóan nem hozhatunk olyan stratégiai döntéseket, amelyek ellenkeznének az ország törvényeivel, de azt hiszem, hogy ezen belül a vajdasági magyarságnak nagyon nagy mozgásköre lesz arra, hogy milyen tájékoztatásra van szüksége ennek a 300 000-es magyar közösségnek Vajdaságban. Úgy érzem, hogy ez talán az a pont, ahol a legkevesebbet tettünk az elmúlt időszakban, ugyanis még 1999-ben mi is kimondtuk az ideiglenes Magyar Nemzeti Tanácsban, hogy meg kell hozni a vajdasági magyar média stratégiáját, és az elmúlt évtizedben ezt néhányszor megismételtük, és itt bizony a saját felelősségemet is érzem ebben az egészben, hiszen a Magyar Nemzeti Tanács tájékoztatási bizottságának a vezetőjeként többször nekilendültünk, és megpróbáltuk kidolgozni ezt a stratégiát. Itt el kell mondani azt, hogy ennek a stratégiának az elfogadását elsősorban az akadályozta, hogy nem volt egységes nemzeti konszenzus a Magyar Nemzeti Tanács legitimitását illetően. Tehát, stratégiát úgy meghozni, hogy a vajdasági magyarság egy része nem ismeri el a nemzeti tanácsot saját önkormányzatának, vagy saját legitim szervének, úgy nem lehet. Meghozhattunk volna egy olyan stratégiát, amely mögött ott áll a vajdasági magyarság egy része, de akkor az nem volna nemzeti stratégia. Ebben a pillanatban, amikor a vajdasági magyarság nagy többsége felsorakozott a nemzeti tanácsokról szóló törvény mögé, és úgy érzi, hogy igenis össze kell állítani a választói névjegyzéket, és igenis meg kell próbálni megválasztani az új nemzeti tanácsot, amely már valóban legitimitást élvez majd a vajdasági magyarság körében, tehát most igazi lehetőség nyílik arra, hogy megpróbáljuk megfogalmazni az egységes vajdasági magyar médiastratégiát.
– A gyakorlatban ez mit jelent?
– A nemzeti tanács lehetőséget kap arra, hogy alapítóként megalapítsa saját tájékoztatási eszközeit. Ez gyakorlatilag némileg megvalósult, oly módon, hogy a Magyar Szó, a Képes Ifjúság és a Jó Pajtás, valamint a Hét Nap alapítói jogait átruházták a Magyar Nemzeti Tanácsra. Azt hiszem, hogy azzal, hogy ez a rendelkezés benne van a törvényben, lehetővé válik az is, néhány olyan tájékoztatási eszköz esetében, amelynek a fennállása veszélybe került, mert nem tudták rendezni a helyzetüket (önkormányzati rádiók, televíziók, lapok), ezek esetében az MNT megjelenhet mint alapító. Minden olyan esetben, amikor az MNT fontosnak látja azt, hogy megtartson bizonyos tájékoztatási eszközöket, amelyeket esetleg más törvények értelmében privatizálnának, vagy esetleg teljesen felszámolnák őket ha nem sikerül a privatizáció, abban az esetben az MNT megjelenhet alapítóként. Ugyanígy lehetőség nyílik arra is, hogy miután felvázoltuk a médiastratégiát, miután kiderül az, hogy Vajdaság mely területei azok, ahol fehér foltok vannak az anyanyelvű tájékoztatás területén, például a szórványban, ilyen esetekben az MNT megjelenjen alapítóként, és létrehozzon olyan helyi kisközösségi médiumokat, amelyek kielégítenék az ottani lakosságnak a tájékoztatási igényeit.
– Hogyan történik az új médiáknak a támogatása?
– Ez a törvény meghatározza a jogokat, de ugyanakkor nem szabályozza azt, hogy hogyan fogjuk ezeket a jogokat megvalósítani. Azt hiszem, a következő lépés mindenféleképpen az volna, hogy kiharcoljuk azt, hogy az MNT amely alapítói jogokat kap, ne csak ezekkel a jogokkal bírjon, hanem pénzt is kapjon hozzá az államtól, amely lehetővé teszi számára az alapítást annak érdekében, hogy ezek a médiumok fennmaradhassanak és megfelelő módon tudjanak működni. Az új médiumokat, vagy azokat, amelyeket a jövőben átvenne az MNT, de a pillanatnyilag is átvett médiumokat is állami pénzekből kell finanszírozni. Oly módon, hogy átutalják a pénzeszközöket az MNT-nek, és az MNT mint alapító szavatolja ezeknek a tájékoztatási eszközöknek a pénzelését.
– Van -e lehetőség arra, hogy ezek a médiumok külföldről is pénzeszközökhöz jussanak?
– Természetesen van erre lehetőség, mert minden médiumnak biztosítani kellene azokat az eszközöket, amelyek lehetővé teszik az egyszerű újratermelést, a napi működést, de persze a médiumok találékonyságától függően lehetőség nyílik arra, hogy a projekt-elvű finanszírozásba is bekapcsolódjanak. Tehát ők megpályázhatnak egyes eszközöket, akár az anyaországi, vagy az európai uniós alapoknál, és erre fel lesznek jogosítva. Az alapító, biztos vagyok benne, támogatná is őket ebben, hogy próbáljanak olyan póteszközökhöz jutni, amelyek nemcsak a napi meglétet és a működést szavatolhatják, hanem azt is, hogy ezek a médiumok fokozatosan műszakilag és káderben is gazdagodjanak.
– Mikor várható a vajdasági magyar médiastratégia kidolgozása?
– Az utóbbi két-három hétben a vajdasági politikum többször is felszólított arra, hogy most már végső ideje annak, hogy kidolgozzuk a stratégiát. Habár, az én számomra egy kicsit furcsának tűnne az, hogy mielőtt létrejönne az új nemzeti tanács, a régi, a legitimitásában megkérdőjelezett testület dolgozzon ki egy olyan fontos dokumentumot, amelyet utána stratégiának fogunk nevezni. Mindenképpen neki kell látni a folyamatnak, tehát meg kell próbálni mozgósítani nemcsak a politikumot, hanem a szakmai szervezeteket ebben a dologban, hogy adjanak véleményeket, azokat az elemeket, amelyeknek mindenképpen be kell épülniük a vajdasági magyar médiastratégiába, körvonalazódjon lassan ez a stratégia, és akkor úgy érzem, hogy az új összetételű nemzeti tanácsnak volna az a feladata, hogy elfogadjon egy ilyen jelentőségű dokumentumot.
– Mi a helyzet a közszolgálati médiával?
– A törvény 20. szakaszának értelmében a nemzeti tanács véleményt nyilváníthat a műsorszórási intézmény igazgatóbizottsági és műsortanácsi tagjainak, valamint a vezérigazgató kinevezése nyomán. Ez nem lényegtelen, mert eddig még ennyi beleszólása sem volt a nemzeti tanácsnak. Az amit még fontosabbnak tartok, az a harmadik bekezdése az említett szakasznak, amely szerint a nemzeti tanács meghatározhatja a közszolgálati intézményben a kisebbségi műsorok felelős szerkesztőjének a megválasztására való mércéket. Tehát, nem szólhat bele a megválasztásába, de kijelölheti azokat a mércéket, amelyek alapján megválasztják majd ezeket a személyeket. Ez nagyon fontos kitétel, hiszen a felelős szerkesztő megválasztása révén a nemzeti tanács mindenképpen visszajelzést adhat ezeknek a szerkesztőségeknek azzal kapcsolatban, hogy miként értékeli a munkájukat, mit vár el az illető szerkesztőségektől.
– Milyenek lesznek ezek a kritériumok?
– Egyelőre ez nincs meghatározva, de én azt hiszem, hogy a médiastratégiában ezt is meg kell fogalmazni, hiszen egyértelmű az, hogy ebben lesz megfogalmazva az, mit vár el a vajdasági magyarság a saját médiumaitól. Nagyon fontos még az is, hogy a műsorszórási intézmény igazgatóbizottságánál a pályázó és a pályázati feltételeknek eleget tevő jelöltek közül, a nemzeti tanács jelöltet állíthat a nemzeti kisebbségi nyelvű műsorok szerkesztőinek személyére. Tehát, a nemzeti tanács tulajdonképpen véleményezheti azt, hogy mindazok közül, akik megpályázzák a felelős személy, illetve a felelős szerkesztői tisztséget, ki az, akit támogat. Ennek a támogatásnak olyan súlya lesz az illetékes szervek előtt, amelynek alapján mégis nagy lehetőség nyílik arra, hogy azt a személyt nevezzék ki a szerkesztőségek élére, aki a nemzeti tanácsok számára leginkább elfogadható.
– Mi a helyzet a műsorszórási tanáccsal, lesznek-e képviselői a nemzeti tanácsoknak?
– Ebben a pillanatban az áll a törvényben, hogy a nemzeti tanácsok meghatározhatják saját képviselőjüket a műsorszórási tanácsban, tehát elküldhetnek valakit, aki részt vesz a szerbiai műsorszórási tanácsban, mint felszólaló, de nem vehet részt a döntéshozatalban. Amennyiben a jövőben lehetőség nyílik ennek a törvénynek a módosítására, akkor mindenképpen abban az irányban kellene menni, hogy megpróbáljuk szavatolni azt, hogy a kisebbségi nemzeti tanácsok jelölhessenek egy tagot, a szerbiai műsorszórási tanácsba. Ugyanígy, ha létrejön a vajdasági műsorszórási tanács, akkor mindenképpen lehetőséget kellene teremteni arra, hogy kisebbségi nemzeti tanácsok legalább egy tagja bekerüljön ebbe az intézménybe. De lényegében az is nagyon fontos, hogy a kisebbségi nemzeti tanácsok képviselője ott lehet ezeken az üléseken olyan esetben, amikor olyan kérdésekről tárgyal a műsorszórási tanács, amely érinti a kisebbségi tájékoztatást, és beleszólhat, elmondhatja saját véleményét, viszont a döntéshozatalban nem vehet részt. A következő lépés az lenne, hogy olyan jelölt juthasson be a kisebbségi nemzeti tanácsok részéről, aki teljes jogú tagja lesz a szerbiai műsorszórási tanácsnak.
– Lesz-e külön médiastratégiája az MNT-nek a szórvánnyal kapcsolatban?
– Természetesen. Azt hiszem, hogy ha a vajdasági magyar médiastratégiáról beszélünk, akkor itt több egymást követő lépést kell meghatároznunk. Először is, fel kell térképezni azt, hogy ebben a pillanatban a vajdasági magyarság mivel rendelkezik a tájékoztatás terén. Amikor ezt látjuk, akkor meg kell határozni a vajdasági magyarság tájékoztatás követelményeit. Fel kell mérni pontosan, hitelesen azt, hogy a vajdasági magyarság mit vár el a vajdasági magyar tájékoztatási médiumoktól. Amikor ezt a kettőt látjuk, akkor tudjuk meghatározni azt, hogy hogyan építkezzünk. Nyilvánvaló, hogy a jövőben valami újat is létre kell hozni, és akkor kiderül majd az is, hogy melyek azok a fehér foltok, amelyekről beszéltem, melyek azok a területek, amelyek nincsenek megfelelő módon lefedve anyanyelvű tájékoztatással. Gondolok itt elsősorban Dél-Bánátra és Szerémségre. Ezeken a helyeken kellene megpróbálnunk létrehozni hiánypótlásként azokat a médiumokat, amelyek lehetővé tennék az itt élő magyarságnak, hogy anyanyelvükön tájékozódhassanak.
