A belgrádi kórházban tegnap elhunyt az a francia szurkoló, akit szeptember 17-én a Partizan–Toulouse labdarúgó mérkőzés előtt huligánok vertek meg. Az utóbbi időben egyre sűrűbbek a külföldieket ért támadások a szerb fővárosban, úgy tűnik, nehezen lehet megfékezni az elburjánzó erőszakot Szerbiában. A témával kapcsolatban megkerestük Sonja Biserkót, a Szerb Helsinki Bizottság elnökét, hogy mondja el véleményét a legutóbbi erőszakos cselekedetekről.
Mi a véleménye az erőszak és a futballhuliganizmus elterjedéséről Szerbiában?
– A támadások Szerbiáról azt a képet festik, hogy az ország fasizálódik. Ez annak a politikának a következménye, amelyet Milošević állított vágányra évekkel ezelőtt, és annak, hogy sohasem zárkózott el senki sem teljesen ettől a irányvonaltól. Đinđić meggyilkolása óta pedig folyamatosan annak lehetünk tanúi, hogy ezek a sötét erők bekerültek a rehabilitáció folyamatába, és ezzel együtt azok az értékek is újra elfogadhatóak lettek, amelyeket ezek az erők terjesztenek. A legnagyobb áldozatai egy ilyen politikának a fiatal generációk, akik ártatlanok, de frusztráltak, és minden alkalmat megragadnak, hogy a frusztráltságukat felszínre juttathassák. Ilyenkor következnek be ezek az erőszakos lépések.
Miért kerül sor ezekre az erőszakos cselekedetekre?
– Ezt csak akkor érthetjük meg, ha mélyebben kielemezzük azt a társadalmi hangulatot Szerbiában, amely az utóbbi tíz évben létezik. Ez pedig arról szól, hogy mindenki egyfajta kisebbségként van kezelve az országban, és azon kívül is, tehát a szerbiai polgároktól kezdve az Európai Unió is, és az Egyesült Államok is. Ebben az értelemben minden másfajta életvitelt, mindent, ami eltér attól, amit Belgrádban propagálnak, így kezelnek. A legutóbbi incidensek komoly figyelmeztetésként kell, hogy szolgáljanak számunkra, és a világ számára is. Részletesen ki kell elemezni azokat az okokat, amelyek miatt ezekre sor kerülhetett. Másrészt nem hanyagolhatóak el azok a tények sem, amelyek szerint valaki ügyesen, eszközként használja fel ezeket az incidenseket arra, hogy ellehetetlenítse a jelenlegi kormány működését, amely akármilyen is, de demokratikus és európai beállítottságú.
Mit gondol, egyes szélsőséges csoportosulások, szervezetek betiltásával javulhatna a helyzet?
– A legfontosabb az lenne, hogy látható legyen ezeknek a szélsőséges csoportoknak és szervezeteknek a kapcsolatrendszere és támogatóik, de fontos lenne a betiltásuk is. Azonban nem csak a betiltásukkal kellene foglalkozni, hanem arra lenne szükség, hogy ehhez a problematikához fűződően átfogó intézkedésekre kerüljön sor az állam és az intézményei részéről, továbbá a média részéről is. Az ügyészségnek pedig hatékonyan és gyorsan kellene működnie ahhoz, hogy az intézkedéseket végre lehessen hajtani. Hozzátenném még azt, hogy minden polgárnak is hozzá kell járulnia ahhoz, hogy Szerbiában a dolgok pozitív irányba mozdulhassanak.
Vajdaságban szinte mindennaposak az incidensek, azzal nagyon keveset foglalkozik a szerb média.
– Sajnos, most is egy tragikus eseménynek kellet bekövetkeznie ahhoz, hogy valaki egyáltalán felfigyeljen ezekre a folyamatokra, hogy felfogják az emberek azt, hogy az erőszak ebben az országban a mindennapok természetes velejárója lett. Lassan mindenki számára normálissá vált, hogy az erőszak hatalma Szerbiában normális helyzetnek számít, és csak azért került most sor erre a reakcióra, mert külföldről történt nyomás. Máskülönben, állandó az incidensek takargatása, mindig úgy esik ki, hogy ezek a dolgok máshol történnek, nem nálunk.
Elvárhatjuk ettől a hatalomtól, hogy megfelelőképpen reagáljon?
– Az állam a hibás ezekért az incidensekért, mert ambivalensen viselkedett eddig a témával kapcsolatban. A mostani kormányban azok az erők voltak eddig az erősebbek, akik a konzervatív blokkhoz tartoznak, és mára már látni azt, hogy a konzervatív része a kormánynak egy szövetséggé alakult, amely annak idején Miloševićet támogatta, most pedig nincs érdekükben az, hogy rendeződjön a helyzet, és Szerbia Európa felé vegye az irányt.
