A Sikeres roma nők című film csütörtökön került bemutatásra a Tartományi Végrehajtó Tanács nagytermében, amely A roma nők egy munkanapja Vajdaságban című projektum részeként valósult meg. A film szerzői a Kutató romák elnevezésű civil szervezet tagjai, a projektum partnere a „Razlika” konzultációs egyesület, támogatói pedig a budapesti Nyílt Társadalom Intézet, a Vajdasági RTV, a belgrádi „Rekonstrukcija” Női Alap és a Nemek Egyenlősége Intézet.
Jelena Jovanović, a film egyik szerzője, valamint a Kutató romák szervezet tagja, a bemutató után a Magyar Szónak elmondta, hogy mindaddig, amíg a romák gettóban élnek, nem javulhat a sorsuk.
– Ez a második dokumentumfilmem, az első a Szerémségi romák ma és a múltban címet viseli, és a Nova Pazova-i romákról szól. Én odavalósi vagyok, és az ottani környezet ránk erőltette azt, hogy tanuljunk és szocializálódjunk, Nova Pazován sok a művelt roma. A legnagyobb gond szerintem az, hogy addig, amíg a romák nem integrálódnak a többségi lakosságba, nem történhet előrelépés.
Milyen problémakört dolgoz fel a Sikeres roma nők című dokumentumfilm?
– A legfontosabbnak azt tartottam, hogy a roma nőket művelt emberekként mutassam be, tehát azt szerettem volna elérni, hogy ne csak kéregetőként ismerjék őket, hanem azt is láthassák, hogy például az önkormányzatokban is sok jól dolgozó roma nő végzi munkáját. Ezenkívül a filmben bemutatjuk azokat a roma nyelvjárásokat is, amelyeket itt, Vajdaság különböző részein beszélnek, és több vajdasági kisebbség nyelvén beszélő roma is szerepel az alkotásban.
Hogyan lát esélyt arra, hogy a romák kikerüljenek a gettóból?
– Az egyedüli kiút az oktatásban van. A film egyik fő üzenete az, hogy a műveltséget mutatja be egyedüli kiútnak a szegénységből és elzártságból.
Ön szerint különleges megközelítésre van szükség a romák körüli probléma megoldásánál?
– Igen erre nagy szükség van. A Roma évtized programmal különféle megerősítő lépésekre került sor, mint például a középiskolás romák ösztöndíjaztatása, valamint az is, hogy biztosítva van egy bizonyos számú roma tanuló beiratkozása az egyetemre, és van egy kisebb program az egészen fiatalok, az apróságok részére is. A legfontosabbnak azonban épp ezt az utóbbit tartom, mert az óvodás kortól kell kezdeni a szocializációt.
Ki segíti a romák emancipációját az országban, és van-e elég segítség és megértés?
– El kell mondanom, hogy 153 roma szervezet van nyilvántartva Vajdaságban, és ha mindannyian a romák sorsának jobbra fordításán dolgoznának, akkor biztos meglenne az eredmény. Sok magyarázat van arra, hogy ez miért nincs így, többek között a pénztelenség és a válság, amelyben jelenleg vagyunk, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy a 153 szervezetből legalább százban a tagoknak nincs alapszintű iskolai végzettségük. Ha ilyen vezetői vannak a roma közösségnek, akkor nem történhet előrehaladás. Ezt a szerepet a tanult, egyetemet végzett romáknak kell átvenniük.
Mi a helyzet a munkába állással?
– Az országban csak a Tartományi Képviselőházban és a vajdasági önkormányzatokban történt igazi előrelépés a romák munkáltatásával kapcsolatban. Az is igaz, hogy 1992-ig csupán négy roma egyetemistánk volt az Újvidéki Egyetemen, ma azonban már kétszázan vannak. Ez egy időigényes folyamat, de egy jó modellnek bizonyult. Összehasonlításként elmondom, hogy pillanatnyilag ugyanakkora sikert jelent egy általános iskola befejezése egy nagyréti romának, mintha egy átlagember egyetemet végzett volna.
