A nemzeti tanácsokról szóló új törvény elfogadása óta a Magyar Nemzeti Tanácsban megkezdődtek azok a folyamatok, amelyek az új törvény adta lehetőségekhez igazítják majd a vajdasági magyar önkormányzat működési mechanizmusait.
Siflis Zoltán, a Magyar Nemzeti Tanács Intézőbizottságának kulturális kérdésekkel megbízott tagja arról beszélt a Magyar Szónak, milyen lehetőségeket rejt a nemzeti tanácsokról szóló új törvény a vajdasági magyar művelődési élet és kultúra számára.
– A nemzeti tanácsokról szóló törvény a kultúra terén új időszámítást jelent számunkra. Most már tudjuk, hogy az állam mekkora arányban és milyen területen ruházta át a nemzeti tanácsokra a döntéshozatalt. Az elkövetkező időszakban ki kell dolgozzuk azokat a mechanizmusokat, módszereket és metódusokat, amelyekkel a jövőben, mint jogi eszközzel, megőrizhetjük és sikeresen működtethetjük az értékteremtő alkotó folyamatokat. Nagyon fontos ezeket a folyamatokat serkenteni, valamint az egyéneknél és a közösségekben zajló műhelyekben, intézményekben az itt jelentkező kreatív igényeket, elvárásokat megvalósítani.
Milyen a jelenlegi intézményrendszer?
– A vajdasági magyar művelődési intézményrendszer nagyon szerteágazó, messze meghaladja a többi kisebbségi közösség intézményhálózatát. Mivel a nemzeti tanácsnak ezentúl lehetősége lesz meghatározni, vagy alapítani új művelődési intézményeket, azaz beleszólhat a magyar érdekeltségű intézmények munkájába, vezetőinek megválasztásába, valamint programjainak a megvalósításába, ezért ezt a mechanizmust jól ki kell dolgozni, hogy minél működőképesebb legyen.
Mit tart a legfontosabbnak az elkövetkező intézményrendszeri változtatások terén?
– Három alapvető feltétel kell ahhoz, hogy egy jól működő művelődési intézményrendszer létesüljön és működjön a Vajdaságban. A legfontosabb – a jogi keret, amely biztosítja a működését – megvalósult. A második feltétel az, hogy a legrátermettebb, legcselekvőképesebb embereknek teret kell majd adni ezekben az intézményekben, hogy ötleteik és elképzeléseik meg tudjanak valósulni. Tehát meg kell találni ezeket az embereket, és helyzetbe hozni.
A vajdasági művészet terén mi a helyzet?
– A vajdasági művészetre az volt a jellemző, hogy művészileg színvonalas, a kortárs művészeti folyamatokba beilleszkedő, értékteremtő munka folyt. Ennek a fenntartása az egyik legfontosabb feladat az MNT számára a jövőben. A művészet terén ugyanis nem lehet azt kitűzni célul, hogy hány kiváló művészt szeretnénk például a zene vagy a képzőművészet terén. Ez a közösség szellemi potenciáljától függ. A helyes és jó kultúrpolitika titka abban rejlik, hogy amikor ezek megjelennek, és dolgozni, alkotni szeretnének, akkor ezeket az embereket támogatni, segíteni kell. Mértékkel, de jól kell tudni beavatkozni ebbe a folyamatba, és ezt az imént említett három folyamat tudja biztosítani. A Vajdaság területén rengeteg tehetséges ember él, ezeket kell majd a nemzeti tanács Kulturális Bizottságába bevonni, hogy amikor döntések születnek egy-egy intézmény programjáról, projektumairól vagy pénzeléséről, akkor a lehető legjobb határozatok kerüljenek megvalósításra.
Ennek érdekében a művelődésnek és az oktatásnak szorosan együtt kell működnie.
– A művelődésnek és az oktatásnak szoros a kapcsolata, de csak egy bizonyos határig. Nagyon fontos, hogy képzett embereink legyenek a művelődés területén, ugyanakkor pusztán csak képzéssel nem lehet tehetségeket teremteni. A tehetségek megszületnek, és nagyon fontos, hogy a tehetséges diákokat azok a művelődési intézmények, területek integrálják, ahol ők ki tudják magukat fejezni az adott területen.
A harmadik fontos feltétel, a megfelelő anyagi támogatás, megélhetés biztosítása nélkül elmaradnak az említett dolgok.
Milyen mechanizmus tudná a tehetséges fiatalokat fölkarolni, biztosítani a kibontakozásukat?
– Fontos, hogy a társadalom időben észrevegye a tehetségeket. Ez komoly közösségi feladat, és folyamatos akció kell legyen, hiszen már a pedagógusok is bekapcsolódhatnak ebbe a munkába, ugyanis ők vannak közvetlen kapcsolatban a tehetségekkel, és nagyon fontos, hogy ne a középszerűségekre helyezzék az oktatási intézményekben a hangsúlyt, hanem éppen a tehetségek megjelenésével azoknak a támogatását és fejlődését tegyék lehetővé.
Amennyiben egy közösség számon tartja, felfedezi és ápolja tehetségeket, akkor ezek nem sikkadnak el. A tehetség önmagában egy ideig fenn tudja tartani magát, jelzi, hogy itt vagyok és alkotó, értékteremtő része lehetnék a közösségnek, de ha a közösség erre nem fogékony, valahol más célokat tűz ki, például kizárólagos oktatási program vagy tanmenet elsajátítását várja csak el, akkor nem sikerül. A tehetségek mindig valamilyen formában lázadnak, más utat választanak, és ha nem illeszkednek be az intézmény elvárt struktúrájába, akkor könnyen háttérbe szorulnak. Nagyon fontos, hogy a tehetséges egyéneket másként kezeljük azért, hogy még erőteljesebben tudjanak kibontakozni. Ahogyan én szoktam mondani, legyen az akármilyen tehetséggondozó gimnázium, reál vagy humán, de ha a matematikusok között jelentkezik valaki, aki a művészet területén tehetséges, akkor valahogy másképp kell kezelni őt, és hagyni, hogy ha nem is tesz eleget történetesen annak a programnak, amit tőle ott elvárnak, akkor ráerősít a tanári kar, és azt az oldalát próbálják gondozni, erősíteni, amiben ő erős.
Tehát egy rugalmasabb rendszerre van szükség?
– Így van, egy rugalmas rendszerre van szükség, és én nagyon remélem, hogy ennek eleget tudnak tenni majd az oktatási intézményeink, és nem egy dogmatikus szemlélet uralkodik el. Tudom, hogy az oktatási intézményekben mekkora a gond és a fásultság, de úgy érzem, hogy a magyar oktatási rendszer efelé halad. Ezen a területen, úgy érzem, nagyon sok közös dolga lesz a nemzeti tanácson belül a Művelődési és az Oktatási Bizottságnak. Olyan szemléletet próbáljunk érvényesíteni az oktatási intézményekben, hogy az ott folyó nevelői-oktatói munka valóban feltárja és segítse azokat a tehetségeket, akik megjelennek.
Mikorra várható a Művelődési Bizottság felállása?
– Dátumot nem tudok pontosan mondani, de amint a nemzeti tanácson belül az Intézőbizottság újfent megalakul – most van folyamatban az intézőbizottsági tagok keresése és a konzultációk – , akkor két-három héten belül az új bizottságok is felállnak. Olyan emberekre van szükség, akik cselekvőképesek, jól ismerik a kultúra, a művelődés területét, személyes kapcsolataik is vannak egy-egy művészeti terület képviselőivel, jelenleg aktív, sikeres vagy éppen kibontakozó félben lévő képviselőivel. A művelődés területén nagyon fontos a személyre szabott művelődéspolitika is, amely akkor tud reagálni, ha valamilyen területen rendkívüli tehetség mutatkozik. Ez egy folyamatos nyitottságot, éberséget kíván mindazoktól, akik vagy vezetik az intézményeket, vagy az ott folyó műhelyek sorsáról döntenek.
Önt láthatjuk majd ebben a bizottságban?
– Remélhetőleg igen, mert terveim szerint továbbra is a kultúrát szeretném vezetni. Ha a politikum úgy tartja, még van bennem elegendő energia és ambíció, valamint hogy az eddigi tudásommal hozzá tudok járulni, hogy ezek a folyamatok valóban működőképesebbek legyenek, akkor ott leszek, hogy segítsek. De erről az új Intézőbizottság elnöke dönt majd, ő választja meg jövendő munkatársait.
Az az eddigi tapasztalatunk, hogy ott, ahol az adott tárcavezető és a bizottság elnöke jól együttműködik, a bizottság is eredményesen tud működni. Olyan tagokkal kell felfrissíteni a bizottságokat, akik csapatként tudnak együtt dolgozni, tele vannak ötletekkel, elképzelésekkel, és akkor a nemzeti tanácson belül várhatóan minden bizottság eredményesebb, hatékonyabb munkát fog végezni. Egy biztos: ez az új helyzet nagyon sokféle új feladatot ró majd a bizottságokra, egy új helyzettel állunk szemben, és a legfontosabb az lesz, hogy (egy bürokratikus kifejezéssel élve) az adott terület érdekérvényesítő mechanizmusait megtaláljuk.
A vajdasági kultúrára nem az a jellemző, hogy fenn kelljen tartani, hanem további távlatokat kell biztosítani. Ehhez a személyes potenciálok megvannak. Ha számba vesszük az alkotókat, művészeket, és azt, hogy milyen területen jeleskednek, azt mondhatjuk, nincs miért szégyenkednünk. A vajdasági magyarság nem számít szellemileg sorvadó közösségnek, mert még mindig hozza azt az energiát, amellyel integrálódni szeretne a jelenbe, nem a múltat szeretné feltámasztani, ugyanis abban nem érzi magát biztonságosan. A mai fiatalok nem csak kikövetelték, hanem el is foglalták helyüket a kultúra folyamataiban, s ezt látni kellene. (Fotó: Molnár Edvárd)
