Önzetlenség, integritás, objektivitás, felelősség, nyitottság, becsületesség és példamutatás. A Közélet hét alapelve című kiadványt a napokban mutatták be Újvidéken, a Jogászok Bizottsága az Emberi Jogokért (YUCOM) Az emberi jogokért helyi szinten küzdők kapacitásainak erősítése és a közéleti alapelvek bevezetése Szerbiában elnevezésű projektje keretében, amelyet az Európai Unió támogatott. A témáról Biljana Kovačević-Vučó val, a YUCOM alapító elnökével beszélgettünk.
Miért van szükség egy ilyen kiadványra?
– Szerbiában az emberek többnyire természetesnek tartják, hogy az állami tisztségviselők, akiknek a közérdekért kellene dolgozniuk, és akik a költségvetésből kapják a fizetést, saját és pártérdekeiket helyezik első helyre. Ebben a kiadványban egy sor példával arra mutattunk rá, mikor sértik meg a közéleti alapelveket. A közéleti alapelvek minden politikust arra köteleznek, hogy a közérdekkel összhangban viselkedjenek. Erről nem is kellene nagyobb vitákat kialakítani, habár az első reakciókból arra lehet következtetni, hogy az emberek összekeverik a közérdeket a politikai célokkal.
Hol a határ a politikai demagógia és a közérdekért való kiállás között?
– Szerintem ezt a legnehezebb meghatározni, és egyben ez a legerősebb etikai sztenderd. Azért van ez így, mert a demagógia nem bűncselekmény. Az érdekütköztetés vagy a korrupció esetében könnyű meghatározni ezeket a határokat. A demagógia, a marketing és a közérdek között azonban nagyon nehéz határt húzni. Ide tartozik például az a helyzet, amikor a közéleti tisztségviselő a saját pártérdekeit részesíti előnyben a közérdekkel szemben. Abban a pillanatban, amikor valakit megválasztanak tisztségviselőnek, a pártfunkciója háttérbe szorul, mert egy dolog a pártért kampányolni, és teljesen más a közérdeket képviselni. Ezek összekeverése a közéleti szabványok megsértését jelenti.
Sor kerülhet a közéleti alapelvek betartására Szerbiában belátható időn belül?
– Ez nagyon nehéz kérdés, a demokrácia és a civil társadalom kialakulása egy folyamat, és most a viselkedési alapelveken kellene változtatni Szerbiában. Ennek a társadalomnak nehéz kilépnie egy olyan viselkedési formából, amelybe bele lett rángatva. Évszázadokra van szükség ahhoz, hogy a demokrácia olyan szintre kerülhessen, amelyben a polgár és az állam képviselői példamutatóan viselkednek, ahol az állami tisztségviselők megértik azt, hogy a polgárok szavazata az, ami őket a közérdek képviselésére kötelezi. Nagy Britannia és Németország fejlett demokráciával rendelkezik, de ott is nap mint nap problémákkal szembesülnek a közszférával kapcsolatban. Ott azonban állandó vita folyik erről. Szerbiában nincs meg ez az állandó kommunikáció és párbeszéd, itt olyan dolgok történnek, amelyeket mások nem is értenek meg egykönnyen. Amikor például németországi politikusokkal beszélgetünk és elmondjuk, mik történnek nálunk, ők először jót nevetnek, mert komolyan azt hiszik, hogy viccről van szó. Aztán lassan rájönnek, hogy mégsem.
Hogyan reagáltak a politikusok a Közélet hét alapelve kézikönyvre a bemutatón?
– Először mindenki nagyon szimpatikusnak tartotta, de amikor részletesebben bemutattuk a témát mindennapi példákon keresztül, egyre feszültebb lett a légkör. A többség ismerőst, vagy kapcsolatot vélt felfedezni a példákban, és ekkor már nem tartották annyira szimpatikusnak a kézikönyvet.
Ön szerint mi kellene, hogy legyen a következő lépés a szerbiai demokrácia fejlődésében?
– A következő lépés az állam párttalanítása kellene, hogy legyen. Szerbiában nincs képviselőház, ezt a funkciót különböző politikai pártok képviselőklubjai végzik. Szerbiában digitális képviselők működnek, akik a párt kiadott parancsát teljesítik. Abban a helyzetben, amikor a parlamentből azt az üzenetet kapjuk, hogy a képviselők, akik a mi érdekeinket kellene, hogy képviseljék, a saját pártjuk alattvalói, nehéz elképzelni azt, hogy a társadalom túllép ezen az alattvalói attitűdön.
Ezen hogyan lehetne javítani?
– Alkotmányos beavatkozásra van szükség, be kell tiltani a rögzített megbízatásokat, továbbá biztosítani kell azt, hogy a képviselők olyan emberek lehessenek, akik a közérdeket a pártérdekek fölé tudják helyezni.
