A napokban Vajdaságban járt Becsey Zsolt, volt európai parlamenti képviselő, ahova az 1944/45-ös évi vérengzések megemlékezésére érkezett. Becsey Zsolttal arról beszélgettünk, hogy milyennek látja az aktuális politikai helyzetet a régióban.
Mi a véleménye a Szerbiában megszületett nemzeti tanácsokról szóló új törvényről?
– Ennek a törvénynek megszületését a politikai erők Budapesten is nagy örömmel fogadták. Példamutató lehet ez a Kárpát-medence többi magyarlakta régiójának, hogy azért küzdjenek, hogy létrejöhessen egy magyar választás az adott országon belül. Ez egy történelmi nagy lehetőség. Én is pozitív lépésnek ítélem meg ezt a törvényt, amely lehetőséget nyújt, hogy külön választói névjegyzékkel közvetlenül történjen meg a nemzeti tanács megválasztása. Azt viszont nem értem, hogy ha már nyilvántartás van arról, hogy ki vallotta magát a népszámláláson magyarnak, akkor miért nem lehet annak alapján ezt a kérdést rendezni. Nagyon nehéz lesz a legkevesebb 118 000 személyt tartalmazó névjegyzéket összeállítani, én remélem, hogy amikor arra kerül a sor, akkor mindenki részt vesz benne, felvállalja identitását, föliratkozik és elmegy szavazni. Abban, hogy a nemzeti tanácsok választási folyamata plurális lesz-e, csak reménykedni tudok, és abban is reménykedem, hogy utána a nemzeti tanács jogköreiben is tisztábban fogunk majd látni. Egyelőre nem látom át, hogy a 2002-es törvényhez képest a tartalmát és a tanács jogköreit illetően mennyiben jelent történelmi előrelépést a törvény. Eddig is voltak jogkörök, és sajnos a 2002 óta eltelt időszak az itteni magyarság életében egy igen negatív időszaknak számít, mondhatom, hogy forradalmi előrelépésről nehéz ez alatt a hét év alatt beszélni.
Ön szerint hogyan lehet sikeres az új törvény?
– Akkor tartanám igazából áttörésnek a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, ha meg tudnánk állítani a magyar oktatási és kulturális rendszer erózióját, sőt ki is tudnánk teljesíteni ezt. Meggyőződésem, hogy csak magyar nyelvű felsőoktatással lehet a magyar értelmiséget, ezáltal pedig a magyarságot megtartani itt Vajdaságban. Ha nem tudjuk a komplex felsőoktatást egy ekkora közösség számára megoldani – amely például nagyobb mint a finnországi svéd kisebbség, akinek saját egyeteme van –, akkor további problémákkal szembesülünk.
Kicsit másról, de nem teljesen. Mi a véleménye arról, hogy Csehország Nagy-Britanniához és Lengyelországhoz hasonlóan mentességet kapjon a szerződéshez csatolt emberi jogi charta hatálya alól?
– Nagyon drámai fejleménynek tartom, hogy a csehek az alapvető jogi charta alól pont a Benes-dekrétumokra hivatkozva kérnek kivételt. Nem tudom, hogy a következő csatlakozási szerződéshez ezt el tudják-e fogadtatni, de én abban biztos vagyok, hogy a szlovákok is valamilyen módon ezt kérni fogják, nem akarnak a csehektől mint Csehszlovák utódállam lemaradni. Ez az egész európai fejlődés szempontjából egy drámai fordulatot jelent. A magyar ellenzék most már be is jelentette, hogy ezt nem fogadják el, remélhetőleg ők tényleg a következő csatlakozási szerződésnél ezzel kapcsolatos vétói jogukkal élni is fognak. Ez Európának sem jó, mert erkölcsileg erodálja, másrészt pedig nagyon nagy konfrontációt várok, nem látni, mi lesz a végkifejlete.Magyar oldalról mindenáron ellen kell állnunk, hiszen ez a kollektív bűnösségnek egy olyan megerősítése lenne, ami elfogadhatatlan. Pontosan a délvidéki magyarság jövőbeli helyzete miatt elfogadhatatlan, hogy bárhol legitimáljuk a kollektív bűnösség érinthetetlenségét. Ez Európában kulcskérdés lesz.
Miután a legutóbbi európai parlamenti választásokon nem jelöltette magát, mivel tervez foglalkozni a jövőben?
– Még nem kiforrott, most egyelőre mint volt európai parlamenti képviselő létezem, hat hónapig van egy ilyen kifutó státusom, és abban maradtunk, hogy áprilisban az új kormányzati munkánál próbálunk majd megegyezni. Remélhetőleg polgári kormány alakításánál fogok majd segédkezni, ha meg tudunk egymással egyezni. Egyelőre ezzel kapcsolatban csak ennyit tudok mondani. Addig a képzésekben és a felkészülésekben veszek részt.
