A Regionalizmusért Központban Újvidéken tegnap bemutatták az Útmutató a kisebbségek jogainak jobb és minőségesebb érvényesítésére helyi szinten című kiadványt, amelyet közösen készítettek a Friedrich Ebert Alapítvánnyal. A közös szakértőcsoport munkájának eredménye egy olyan füzet, amelyben tapasztalataik alapján megfogalmazták, hogyan használhatnák ki jobban a kisebbségek helyi szinten jogaikat Szerbiában. A kiadvány rámutat az emberi kapacitások minőségesebb kihasználásának a fontosságára, valamint azokra a mechanizmusokra, amelyek felgyorsíthatják az emberi jogok hatékonyabb érvényesítését. A részletekről Aleksandar Popov val, a Regionalizmusért Központ igazgatójával beszélgettünk.
Milyen lehetőségekkel élhetnének a kisebbségek helyi szinten?
– Tény, hogy az önkormányzatokról szóló törvényben, valamint a többi törvényben, amelyek a nemzeti kisebbségeket érintik, felhatalmazásokat adnak ezzel kapcsolatban helyi szinten. Tény az is, hogy ezeket a jogokat nem használják ki teljes mértékben. Vannak olyan intézmények, amelyek törvénybe lettek foglalva, mint a községi nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó tanács, és a helyi ombudsmanok. A községi nemzetek közötti tanácsok most már törvény által kötelezőek mindazon községek számára, ahol a kisebbségek aránya meghaladja az 5 százalékot. Tudomásunk szerint azonban a községek több mint a fele még mindig nem alakította meg ezeket a tanácsokat. Ez nagy kárára válik ezeknek a községeknek, mert nagy szükség van ilyen intézményekre. Sandžakban és Dél-Szerbiában a legrosszabb a helyzet. Vajdaságban jobb a helyzet, de itt is léteznek még olyan községek, amelyek nem alapították meg ezt az intézményt.
Ha létrejön ez az intézmény, akkor felvetődik a kérdés, hogy jól működtetik-e? Szerbiában nagy gondot jelent az intézményrendszer hiánya, ott pedig, ahol ez létezik, nem eléggé hatékony. Nagy gondot jelent helyi szinten megszervezni az oktatást anyanyelven, vagy a kultúra ápolásának megteremteni a lehetőségeit, vagy a kisebbségi nyelvek használatát a hivatalokban és a társadalmi jelentőségű szervekben.
Miért van ez így?
– Egyszerűen azért, mert vagy nincs meg hozzá a politikai akarat, vagy pedig az emberek nem tudják, hogyan kellene továbblépni ezekben az ügyekben. Például, ha elmegy egy településre, és megkérdezi a községi vezetőket, hogy elégedettek-e a kisebbségi jogok védelmével vagy a nemzetek közötti viszonyokkal, akkor persze azt mondják, hogy igen. Később azonban kiderül, hogy ha egy kicsit belebonyolódunk ebbe a problematikába, nem stimmel éppenséggel minden. Sajnos a terepen a helyzet azt mutatja, hogy a lokális intézményrendszer nagyon alacsony szinten van megszervezve.
Hogyan tudhatják meg ezeket a lehetőségeket a községek, eljuttatják hozzájuk ezeket a kiadványokat, vagy másként is kapcsolatba lépnek velük?
– Ez a mai bemutató az első lépés. A továbbiakban azt tervezzük, hogy ezeket a kiadványokat eljuttatjuk a községekhez, valamint több községben is megszervezzük az ehhez hasonló bemutatókat. Ezenkívül kiképzéseket tervezünk azok számára, akik az érintett önkormányzatokban dolgoznak. A kiképzések két részből állnak majd. Az egyik része a problémák iránti érzékenységet kívánja fejleszteni, míg a másik a törvények idevágó részeit hivatott tisztázni és megismertetni, hogy minél jobban ki tudják használni a lokális szintre vonatkozó részeit.
Sok jó törvény létezik, amit egyáltalán nem használnak. Hogyan kívánják serkenteni azt, hogy az emberek kezdeményezzenek, ne pedig csak azt várják, hogy az állam tegyen valamit?
– Igen, ez egy nagy problémát jelent. Tudja, ha senki sem tesz semmit, akkor nehéz elvárni, hogy valami jobbra fordul. Egyelőre ott tartunk, hogy nem tudatosult az emberekben a kezdeményezés lehetősége. Az esély pedig ott van, csak ki kell használni.
