Újvidék történelmét az állandó rombolás és újjászületés történetének is lehetne nevezni. A Duna melletti terület ezen részén a történelem folyamán mindig település alakult ki. Lerombolták, újjáépítették, elnéptelenedett, majd újra benépesedett. Ez a fennmaradásért folyó harc nem szűnt meg a mai napig sem. Mintha ez a térség arra lenne hivatva, hogy állandóan védekezzen különféle leigázók, zsarnokok és szélhámosok ellen. A legújabb zsarnokság pecsétjét a jelenre a már jó ideje levegőben lógó vajdasági „hatáskörök” és a „statútum” tartományi elfogadása tette rá.
Ezzel teljesedik ki ugyanis a vajdasági autonómia (ha nem tudták volna), Újvidék pedig adminisztratív központja lesz Vajdaságnak. Mit jelent az, hogy adminisztratív központ? Deli Andor tartományi jogalkotási segédtitkár szerint semmi újat. Csupán annyit jelent, hogy a tartomány központja meghatározásában a főváros fogalmától irtóznak Belgrádban, ezért lett adminisztratív központ. Európában minden tartománynak van fővárosa, és ezzel ott semmi gond. Itt más a helyzet... A lényege azonban az, hogy a tartományi igazgatás központja Újvidék marad..
Igen, a döntéseké pedig Belgrád, mondanám én. Milyen kár, hogy nem lehet ezt úgy elintézni, mint Mária Terézia idejében, akkoriban a települések kiválthatták városi státusukat.
Annak idején azonban léteztek szabályok, és ezeket be is tartották. Ezekkel összhangban Mária Terézia azt mondta: jogokat szeretnétek? Ez 80 000 rajnai forintba kerül nektek. Az újvidékiek összegyűjtötték, kifizették, és megkapták a pecsétet. Manapság ez elképzelhetetlen Szerbiában. Nézzük csak, hogy is működik ez jelenleg az országban! Belgrád megengedi, hogy Vajdaság autonóm tartomány legyen, de nem dönthet semmi lényegesről. Mit is jelent az autonómia? Önkormányzást. Mit jelent kormányozni? Irányítani. Irányíthatja Vajdaság saját ügyeit? Nem. Léteznek saját pénzforrásai, amivel gazdálkodhat? Nem. Akkor létezik autonómia? Nem. Akkor miről beszélünk?
Mit mond a kedves olvasónak az a tény, hogy 2009-ben Ivica Dačić, Milošević kis utódja (Kismilos) mondja meg azt, hogy milyen hatásköröket kaphat Vajdaság? A szocialisták és a demokraták még össze is vesztek nemrég, kinek volt több érdeme abban, hogy újra sikerült lesöpörni az asztalról Vajdaság alapvető jogait. Önálló pénzforrások, európai régió, tartományi főváros meg ilyesmi... Fizessétek csak ti a számlákat meg az adót, dolgozzatok szorgalmasan, és kuss! Majd jön dzsippel a nyakkendős, zsíros fülű belgrádi menedzser, és elviszi a pénzt az igazi fővárosba. Aztán ha hallgattok, kaptok spórolt pénzt, hogy legyen miből megvenni a sírhelyet.
A miloševići rendszer feltalálta a kozmetikát. Egy férfi modell került az ország élére, aki nem ellenkezik senkivel, hanem szépen nevetgél, és akire ezért szebben pislog Merkel és Bramerc. Berlusconi pedig csak President Clooney-nak nevezi.
Néhány hónapja megírtam az akkor még nagy hűhóval bejelentett statútum körüli nagy elvárásokról a véleményemet. A belgrádi narancs nevet azért adtam akkor címnek, mert ugyanannyira nevetségesnek tartottam azt, hogy itt jelenleg valami tényleg lényeges, minőségi változás következhet be a vajdasági polgárok életében, mint ahogyan azt Bacsó Péter is annak látta annak idején,1969-ben Magyarországon az ottani helyzettel kapcsolatban a Tanú c. filmjében.
Mondhatnánk vigasztalásként, hogy a demokrácia – modern politikai értelmezésben – egy folyamat, amelynek mi egy igen alacsony fokán helyezkedünk el, és sokat kell még fejlődni, de... mi köze ennek az országnak a fejlődéshez...
A millió dolláros kérdés igazából az lenne, hogy ki léptetheti ezt a társadalmat egy lépcsőfokkal feljebb. Nézzünk egy kicsit körül a lehetséges válaszok között! Kismilos, Jeremics Farkas vagy Mr. Clooney? Az elkövetkező pár évre elmarad a nyertes kombináció...
Fogjuk végre fel, hogy nem létezik ebben az országfélében olyan politikai vagy társadalmi elit, amelyik erre képes lenne. Romos alapokra építkezni pedig nem sok jóval járhat, ez érvényes a társadalom minden szegmensére, mert abból csak ilyen korcsok születhetnek, mint a „hatáskörök” vagy az „adminisztratív központ”. Persze sokféleképpen meg lehet magyarázni, hogy miért is jó ez az egész tulajdonképpen, csak a végére, azt hiszem, nem marad már senki, akinek magyarázni lehetne. Sok olyan vajdasági van a világ minden részén, aki rég nyakába vette a lábát, eltűnt ebből az élő mocsárból, és éli világát Amerikában, Hollandiában, Magyarországon, Ausztráliában...
Mindenki döntse el maga... belgrádi „juice” vagy a távoli blues.
