Hónapokig mumusként emlegették az emberek azt a napot, amikor hatályba lép a közlekedésbiztonságról szóló új törvény. Aki alaposabban átnézte az új jogszabályt, könnyen felfedezhette benne mindazokat a „súlyosbításokat”, amelyek a közlekedőkre várnak. Az is bizonyos, hogy a kezdeti, talán néhány hónapig is eltartó időszakban az eddiginél több lesz a szabálysértés, hiszen, ha csak a településéken 60-ról 50 kilométerre csökkentett sebességet vesszük alapul, aligha lesz olyan autós vagy motoros, aki folyamatosan szem előtt tartja a korlátozást. Emberemlékezet óta ugyanis az óránkénti 60 kilométer volt a felső határ, és az ember egyszerűen hozzászokott ehhez.
A gépkocsivezetők számára egyáltalán nem kellemes újdonság, hogy a tökrészegen, vagy agresszívan való közlekedés kötelezően börtönbüntetést von maga után, és a legkisebb vétségért, például a biztonsági öv használatának elhanyagolásáért 5000 dinár büntetést kell fizetni.
Aki már járt autóval a fővárosban, saját bőrén tapasztalhatta, hogy mekkora kihívás ez a feladat. A belgrádiak legnagyobb része ugyanis jellemző módon agresszívan közlekedik. Vajon az új törvény hatályba lépése után napok alatt rács mögé kerülne néhány tízezer ember? Ugyan már!
A polgárok másik érintett csoportja a földműveseké. A törvény ugyanis előírja, hogy minden, a közlekedésben részt vevő és kerekeken guruló járművet és kapcsolható eszközt (pótkocsi, csőtörő stb.) be kell jegyeztetni.
A napokban Zentán tartott ismertetőn az egyik mezőgazdász megkérdezte, hogy a vontatós, vagy ahogyan ő mondta, a húzatós tárcsát is? Hogyan, kinél, miért?
Az sem mellékes, hogy ezután traktorral csak egy pótkocsit lehet vontatni. A jelenlegi üzemanyagárak mellett ez kész pazarlás, hiszen eddig a gépkocsivezetői jogosítvány traktor+2 pótkocsi vontatására jogosított fel.
Az sem piskóta, hogy a közlekedési rendőr bármikor és akárhányszor ellenőrző műszaki vizsgálatra küldheti a járművet. Arról egy szó sincs a törvényben, hogy ki fizeti a vizsga költségeit, ha a szakemberek mindent rendben találnak rajta. Vagy joga van-e a feleslegesen ily módon zaklatott polgárnak kártérítést követelni a feleslegesen elvesztegetett időért, vagy ha az ellenőrző műszaki vizsgára való kötelezettség miatt lemaradt egy fontos, számára sok pénzt jelentő tárgyalásról?
A korrupció megfékezése érdekében a rendőr a helyszínen nem szedheti be a büntetést, hanem csekket állít ki és azt nyolc napon belül be kell fizetni. Elvileg ez rendben van, de a gyakorlatban...? Arról nem is szólva, hogy ezután a büntetések összege a rendőrséget illeti és nem a költségvetést duzzasztja. Okkal lehet feltételezni, hogy a közlekedésbiztonság javítására vonatkozó fejlesztés céleszköze, vagyis a büntetés tétele, „nagyobb odaadásra” késztetheti a rendőröket.
Arról sem rendelkezik a törvény, hogy milyen modorban intézkedhet a rend őre. Továbbra is marad a gyakorlat, hogy az alig pelyhes állú egyenruhás kapásból letegezi a nála fél évszázaddal idősebb delikvenst? Másrészt pedig valaki ellenőrzi-e, hogy a rendőr bekapcsolta-e a biztonsági övet? Mert azt naponta tapasztalhatjuk, hogy ez a kötelezettség csak a civil polgárra nézve kötelező.
A fentieket és a törvényben megtalálható számos rendelkezést szem előtt tartva, joggal merül fel az emberben a kétség, hogy a törvényalkotók és a törvényhozók nem sokat tudnak a mindennapok gyakorlatáról. S ennek jórészt azok (a földművesek) fogják meginni a levét, akiket a „bölcs” kormánypolitika így is a tönk szélére juttatott.