A héten ünnepli 60. születésnapját a vajdaságiak egyik legjelentősebb tájékoztatási intézménye – az Újvidéki Rádió. Az évforduló alkalmából többnapos ünnepségsorozatot tartanak, és többek között egy magyar nyelvű monográfia is megjelent, amely a rádió múltjáról szól. A jeles dátum alkalmából Klemm Józseffel, az Újvidéki Rádió igazgatóhelyettesével beszélgettünk a rádiózás kihívásairól a múltban és a jelenben.
Mi szükségeltetett ahhoz, hogy a semmiből egy olyan intézmény alakuljon ki, mint amilyen az Újvidéki Rádió?
– Lehet, hogy az idősebbek erre jobban emlékeznek, de a monográfiában megjelent visszaemlékezések alapján elmondható, hogy a kezdetekben mindenképpen kellett az óriási lelkesedés. Ezen túlmenően, kellett egy olyan tudatlanság is, amely azt feltételezi, hogy az ember nem tudta, mit vállal. Azok, akik 60 évvel ezelőtt odaültek a mikrofonhoz, anélkül, hogy tudták volna, mi az, amit majd a vajdasági magyar hallgatók várnak tőlük, borzasztó bátor emberek lehettek. Hiszen felkészülés, újságírói tapasztalat nélkül kényszerültek arra, hogy néhány órás magyar műsort készítsenek. Manapság mi már tudjuk azt, hogy amikor megérkezünk egy szerkesztőségbe, a régi újságírók csoportja foglalkozik a fiatalokkal, akiket fokozatosan felkészítenek az újságírói szakmára. El sem tudjuk képzelni, milyen óriási feladat lehetett ez hat évtizeddel ezelőtt, amikor az emberek egyszerűen belecsöppentek egy olyan foglalkozásba, amelyről még semmit sem tudtak, de amelynek termékei mégis rendkívül sokat jelenthettek az akkori magyarság számára. Nyilvánvaló, hogy könnyítést jelentett számukra az, hogy az akkori vajdasági magyarságnak sem volt éppenséggel rádióhallgatói felkészültsége. Ők bármit is kaptak az akkori Újvidéki Rádiótól, jól fogadták. Nyilvánvaló, hogy ez a szeretet, ez a befogadás segítette azokat az újságírókat is, akik abban az időben kezdték el a vajdasági magyar rádiózást.
Veszélyeztetettnek érzi-e a rádiót, mint médiumot, ugyanis sok új médium jelenik meg manapság, nem szorítják ki ezek?
– Évek óta folyik a vita arról, hogy meghal-e a rádió amiatt, mert jönnek az új médiumok. Meggyőződésem, hogy ez nem fog megtörténni, ugyanis a rádió egy olyan különös médium, amely akkor is befogadókra talál, amikor az ember esetleg teljesen mással foglalkozik. Tehát nem olyan, mint a többi médium, az írott sajtó vagy a rádió legnagyobb vetélytársának kikiáltott televízió, mert ezek a médiumok megkövetelik az ember teljes figyelmét. A rádió háttérzajként is fogyasztható jelenleg is, tehát bármilyen más tevékenység közben is hallgathatja az ember, és ez az óriási előnye. A másik nagy előnye az, hogy még mindig a leggyorsabb médium az összes közül, a legkönnyebben szólalhat meg a helyszínről, és a legkönnyebben jut el saját fogyasztóihoz. Ha változik is valami, az esetleg a rádió műszaki megoldásainak a terén képzelhető el, lehet, hogy a befogadói szokások is változni fognak, de a rádió még nagyon sokáig megmarad.
