A Media Art International, az Újvidéki Újságíró-iskola és a Tartományi Tájékoztatási Titkárság szervezésében Kalózkodás és tisztességtelen konkurencia címmel tartottak hétfőn tanácskozást. Dubravka Valić-Nedeljković, az Újvidéki Újságíró-iskola igazgatói bizottságának elnöke és a műsorszórási törvény átdolgozásáért felelős munkacsoport tagja elmondta, hogy a médiaközeg Szerbiában egyre barátságtalanabb.
– Nagy gondot jelentenek azok a médiumok, amelyek nem pályáztak hullámhosszért, de mégis sugározzák adásaikat. Ezek a médiumok nem fizetnek sem adót, sem újságíróiknak béreket. Nagy kérdés, hogy ezeket a televízió- és rádióadókat miért nem záratták még be az illetékesek.
És az is kérdés, hogy a szóban forgó adókat mikor számolják fel, mert mint tudjuk, a mai technológiával nem nehéz megtalálni a leadókat – mondta Valić-Nedeljković.
Ma már az interneten is fellelhetők azok a frekvenciák és csatornák, amelyeken megtalálhatók a kalózállomások. Persze az alapprobléma a következő gondokat vonja maga után: azok, akik pályáztak, és minden előirányzott költséget az előírásoknak megfelelően fizetnek, most jogosan kérdezhetik, hogy minek tartsák be a törvényeket, ha azok mentén is nyugodtan dolgozhat bárki. A kalózállomások nagy kihatással vannak az ország médiaszférájára, mert csökkentik a reklámok árát és kedvezőtlenül befolyásolják a műsorok minőségét, hiszen ezek az adók nem tartanak be semmiféle szabályokat. Az engedély nélkül sugárzó adók jelentéktelen jelentőségűvé tették a törvény betartását.
Slobodan Kremenjak ügyvéd, a műsorszórási törvény átdolgozásáért felelős csoport tagja elmondta, a problematika nagyon egyszerűen arra vezethető vissza, hogy nincs meg a politikai akarat a kalózkodás felszámolására.
– Azelőtt az illetékesek egy helyen összpontosultak. A leadókra vonatkozó engedélyeket a telekommunikációs minisztérium adta ki, és ugyanitt voltak alkalmazásban az ellenőrök is. A kilencvenes években még a leadót sem hozhatta be senki az országba anélkül, hogy engedélyt kért volna erre. Biztos emlékeznek a Katonatitok című, megjelenése után betiltott könyvre. Ebben a kötetben az akkori informatikai és telekommunikációs miniszter találkozóin rögzített, egyébként titkos katonai iratokban tárolt beszélgetéseket hozták nyilvánosságra. Így derült ki az is, hogy előre kidolgozott terv alapján szerették volna az egész ország sugárzási területét lefedni olyan állomásokkal, amelyek nem felelnek meg feltétlenül minden szabványnak, ugyanakkor hazafiasnak mondhatók. Mindezzel az ellenséges beállítottságú médiumok jelenlétét szerették volna meggátolni az országban.
Az új műsorszórási törvény értelmében az engedélyekért a független regulációs testületet a felelős. Az állam irányítása alatt maradt azonban a médiaszféra ellenőrzését végző felügyelőség. A regulációs testületeknek nincs semmiféle lehetősége a médiumok felügyeletére. Ha elolvassák a műsorszórási törvényt, akkor láthatják, hogy a felügyelőséget meg sem említik. Ebben a törvényben csak telekommunikációs ellenőrökről van szó. Ezeknek az ellenőröknek viszont nincs felhatalmazásuk arra, hogy kimenjenek a helyszínre, nem kobozhatnak el semmit. Valójában arról van szó, hogy nem is létezik funkcionális felügyelőség, mert ezeknek a regulációs testületeknek nem adtak olyan eszközöket a kezükbe, amelyekkel ellenőrizhetnék a média területét – mondta Kremenjak.
A tanácskozáson elhangzott még, hogy a Köztársasági Műsorszórási Ügynökségnek (RRA) megfelelő felszerelése van az engedély nélkül sugárzó adók bemérésére, tehát módjukban áll ezeket az adókat megkeresni és megbüntetni. A gondot a végrehajtás jelenti. Erről szintén Kremenjak mondta el a következőket:
– Amikor tudomást szereznek egy kalózrádióról, akkor egy határozatot készítenek el, a határozat pedig visszakerül az igazgatói bizottsághoz. Ezután meg kell várni, hogy összeüljön az RRA igazgatói bizottsága és meghozza a megfelelő döntést. Ez rengeteg időbe telik. Majd végül elérkezünk addig a pillanatig, amikor végre kell hajtani az RRA igazgatói bizottságának döntését. Sajnos miután az érintett rádió megkapja az ügynökség határozatát a bezárásról, ezt nincs kinek végrehajtania.
A tanácskozás résztvevői hangsúlyozták, hogy fontos lenne olyan módosításokat beiktatni a műsorszórási törvénybe, amelyek megkönnyítenék az állam dolgát a médiaszféra ellenőrzése terén. Ez mindannyiunk érdekét szolgálná, szögezték le a résztvevők.
