Négy teljes hónapig dolgoztak az Állami Számvevőszék munkatársai a 2008-as költségvetéssel kapcsolatosan az államkasszába befolyó és főleg elfolyó pénzekkel kapcsolatos dokumentumok felülvizsgálásán, s az eredmény több, mint gondba ejtő. Kiderült ugyanis, hogy a tizennégy minisztérium, az államkincstár igazgatósága, a Közbeszerezési Igazgatóság, a Vagyonkezelő Igazgatóság és a közös szolgálat úgy szórta az adófizetők pénzét, mintha a híd alatt találta volna a milliárdokat.
A felügyelőknek elsősorban az szúrt szemet, hogy sehol sem lehet nyomára jutni az állami vagyon pontos kimutatásának. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy senki sem tudja, hogy a szerb államnak jelenleg mije van.
A másik, igen nyomatékosan kifogásolható jelenség a költségvetésből a nagy közvállalatoknak kölcsönadott pénz visszatérítésének elmaradása. Elsősorban a kőolajipar és a villanygazdaság, valamint a vasút „jeleskedik” ezen a téren. Szorult helyzetükben kölcsönt vettek fel a költségvetéstől, s annak ellenére, hogy kormányhatározat kötelezte őket ennek záros határidőn belüli visszafizetésére, ők ezt nem tették meg, mi több: újabb összegeket kunyeráltak. Aligha kétséges, hogy a sok milliárd dinárt részletletagadásra kapták, hiszen az illetékesek közül senki sem emlékeztette őket kötelezettségük teljesítésére.
A felügyelők azt is megállapították, hogy a minisztériumok csőstül fizették dolgozóiknak a túlórát, de arról már „elfelejtettek” nyilvántartást vezetni, hogy ki milyen feladattal kapcsolatos mit végzett a rendes munkaidőn túl.
És ez csak kisebb hibának nevezhető. A nagyobbak esetében hatalmas pénzekről van szó. A vizsgálat ugyanis kiderítette, hogy a 2005-ben és 2006-ban megvalósított privatizációs eszközökből csak 15 milliárd dinárt adtak kölcsön, azzal a kikötéssel, hogy a hitel használója az év végéig visszafizeti a kért összeget, de erre egy esetben sem kerül sor. Sőt annak sincs nyoma, hogy a kormány követelte volna a pénzt.
Amikor a fenti adatok napvilágra kerültek, Diana Dragutinović pénzügyminiszter asszony azt nyilatkozta, tavaly összesen 15 milliárd dinár hitelt nyújtottak a vasútnak és a villanygazdaságnak. Amennyiben a két nevezett közvállalat ezt az év végéig nem adja vissza, a kormány le fogja írni az adósságot és támogatásként fogja nyilvántartani azt.
Nos, ezen a ponton nem árt egy kicsit elidőzni. Az még csak érthető, hogy a katasztrofális anyagi és műszaki állapotban levő vasutat (nem csak nálunk) injekciózni kell, de vajon miért van szükség arra, hogy a villanygazdaságot az adófizetők pénzéből hatalmas összegekkel támogassák, amikor csak az nem tudja, aki nem akarja, hogy a keresetek magasan a szerbiai átlag felett vannak, a túlfoglalkoztatottság is irigylésre méltó. És az is közismert tény, hogy az elhasznált elektromos áramért elsősorban a vajdaságiak fizetnek legpontosabban, ugyanakkor Szerbia más körzeteiben nyíltan vállalják az áramlopás tényét, ami ellen a villanygazdaság eddig jószerivel semmi érdemlegeset, vagy hatásosat sem tett.
Egyébként az Állami Számvevőszék által feltárt törvénysértésekkel kapcsolatban több független állami tisztségviselő elmondta, hogy a helyzet rendezése érdekében a továbbiakban a rendőrségnek és az ügyészségnek kellene lépnie.
Ismerve a szerbiai közállapotokat, az ügy még egy ideig napirenden lesz és a „minden csoda három napig tart” elve alapján az érintettek agyonhallgatják a témát, okkal és joggal bízva az emberi feledékenység – számukra – jótékony hatásában.
A kormány és a minisztériumok pedig továbbra is úgy kezelik a sok millió adófizető pénzét, mint a Csáky szalmáját.
