Az „incidens” több mint három évvel ezelőtt történt. Az egyik belgrádi buszon a Rad futballcsapat „szurkolóinak” egy csoportja azzal az előre megfontolt szándékkal szállt fel a járműre, hogy leszámol a Voždovac hasonszőrűinek néhány drukkerével. Az összecsapásban egy fiatal meghalt, ketten megsérültek. Az ügy már akkor sem vert fel nagy port, hiszen úgyszólván évtizedek óta dúl a harc a belgrádi első ligás labdarúgóklubok szurkolói között.
A rendvédelmi és az igazságügyi szervek azóta sem fordítottak nagy figyelmet az ilyesmire, de a francia turista nemrégen történt meggyilkolása óta felzúdult még az államvezetés is, és kíméletlen fellépést ígért a (futball)huligánok ellen. Nyilvánvaló, hogy ennek keretében gyorsították fel az eljárást az ügyben, aminek eredményeként a bíróság harminc évnyi szabadságvesztésre ítélte az első számú vádlottat.
Tudjuk, hogy a futballhuliganizmus világszerte komoly gondot jelent. Eddig – legalábbis amiről tudunk – Anglia lépett fel a legerélyesebben. Megváltoztatta a büntetőtörvénykönyvet, és még a kisebb kilengések esetében is bebörtönözi a vétőket. Akik figyelemmel kísérik a szigetország első ligájának történéseit, észrevehették, hogy a hírhedt Manchester-szurkolók igencsak megjuhászodtak. A kemény mag időnként „kirúg a hámból”, de a hideg kimértségéről ismert bobbyk minden alkalommal keményen szétcsapnak közöttük... És ismét rend van.
Nálunk az utóbbi két-három évben a politikai vezetés, a rendőrség és az igazságszolgáltatás szeme láttára virágoznak ezek a csoportok. A polgárok sokáig meg voltak győződve, hogy a belügyi szervek – minden bizonnyal felsőbb nyomásra – elnézik a kilengéseket. Az említett francia fiatalember megölését követően, nem utolsó sorban a tömegtájékoztatási eszközök hatalmas nyomására, a rendőri vezetők közölték, hogy a huligánok főkolomposai egytől egyig ismert bűnözők és vaskos bűnügyi dossziéval rendelkeznek.
A B92 tévé Bennfentes műsora azt is felfedte, hogy a klubok vezetősége dugig van politikusokkal, pénzügyi mogulokkal, magas rangú bírósági vezetőkkel... Szóval jórészt olyan egyének ülnek a Partizan, a Crvena Zvezda és a többi klub vezetőségében, akik könnyedén el tudják tussolni a számukra is kellemetlen eseteket.
S ez valószínűleg így is van, hiszen különben egy jogállamban, amire a szerbiai politikum esküszik, hogyan volna lehetséges, hogy egyes „főszurkolók” több tucat, a rendőrség előtt is ismert köztörvényes bűncselekmény ellenére szabadon garázdálkodhatnak főleg Belgrád utcáin. Vagy a Partizan kosárlabdázóinak lelkes szurkolói egy nemzetközi mérkőzésen, természetesen a nagyközönség füle hallatára gyalázzák annak a műsornak a szerkesztőjét, aki csak a munkáját végezve felfedte mindezeket a visszásságokat, s a klubelnök, egykoron sokszoros válogatott játékos igencsak szőrmentén nyilatkozott az eseményről. Ugyanez az elnök valószínűleg nem olvasta el a majd kétszáz reagálást az interneten, amelyek között egy sem akadt, aki védelmébe vette volna Predrag Danilovićot. Szinte rossz volt olvasni a véleményeket, amelyek közül nem egy végső kiábrándulásának adott hangot.
S ami a leginkább lehangoló, hogy mindazok a politikusok és más közéleti személyiségek, akik a klub(ok) igazgatói bizottságában ülnek, egyetlen szóval sem ítélték el a szégyenletes viselkedést.
Lehet, hogy – végre – valami megmozdult Szerbiában ezen a téren (is), de az illetékesek gyáva befelé fordulása azt jelzi, hogy:
Bűnösök közt cinkos, aki hallgat.
