Egyre aktuálisabbakká válnak a pénzszerzésnek azok a módjai, amelyeket pályázatoknak, projektumoknak nevezünk. A kommunista időkben az ötéves tervben voltak benne a fényes jövővel kapcsolatos tervek, mostanság ezek projektumok és demokratikus folyamatok alakjában szerepelnek. Sokan akarnak pályázni, de mit lehet tudni azokról az alapokról, akiktől várjuk a segítséget?
Az Európai Balkán Alapnak az egyik fő célja az, hogy idevonzza azokat az európai alapokat, amelyek segíthetnék az ország Európai Unióhoz való gazdasági, társadalmi és kulturális felzárkózását.
A másik fontos tevékenysége az alapnak az, hogy segítse azokat a törekvéseket ebben a régióban, amelyek az európai csatlakozáshoz vezetnek. Morvai Horváth Hedviggel, az Európai Balkán Alap igazgatójával beszélgettünk el erről a témakörről.
Milyennek látja a jelenlegi helyzetet az országban a fejlődés szempontjából?
– Nagyon fontos, hogy az utóbbi hetekben pozitív jelek jöttek Brüsszelből, ami azt jelenti, hogy Szerbia mégiscsak közelebb került az Európai Unióhoz. Ezt jelenti a vízum nélküli utazás is, és reméljük, nemsokára a stabilizációs és csatlakozási egyezmény is hatályba lép, ez még néhány feltétel teljesítésétől függ, meg Hollandia reakciójától. Mindenesetre, ha ilyen pozitív irányban haladnak a dolgok Szerbia uniós csatlakozásával kapcsolatban, ahogy az eddig történt, akkor nemsokára számunkra is megnyílnak azok a pénzalapok, lehetőségek, amik más tagjelölti státussal rendelkező országok számára már adottak.
Azt tudni kell, hogy nem elég az, hogy ezek a pénzalapok nyitottak legyenek, azokat tudni kell kihasználni, ezért az országon belül különböző szinteken növelni kell a kapacitásokat, ahhoz, hogy ebből az országnak tényleg haszna legyen.
Vannak-e állami szinten megszervezett programok, amelyek elősegítenék a humán erőforrás toborzását és képzését?
– Léteznek különböző programok, amelyek a községek ilyen szintű képzését irányozzák elő és segítik, vannak különböző civil programok, amelyek a civil szervezeteket próbálják segíteni ilyen irányban, azt hiszem, hogy nagyon sok olyan program működik, ami erre irányul, de valahogy úgy tűnik, hogy a hatásuk nem kielégítő. Még mindig nem használják ki a meglévő lehetőségeket, vagy pedig később nem tudják értékesíteni ezt a tudást, és a már ma rendelkezésre álló pénzalapoknak is nagyon nagy hányada kihasználatlanul marad. Ez nem újdonság, ugyanez történt a közép- és kelet-európai országok csatlakozása során is. Például Magyarországon is nagy gond volt az, hogy évekig harminc százalékos szinten tudták kihasználni a rendelkezésükre álló pénzmennyiséget. Ez egy általános probléma, és ezért nagyobb energiát kellene arra fordítani, hogy az emberek, szervezetek, köztisztviselők, községi képviselők, a közhivatalokban dolgozók jó képzésekben részesüljenek, valamint megfelelő motivációval rendelkezzenek, hogy nagyobb sikerrel tudjanak pályázni.
Milyen pénzforrások állnak most rendelkezésre?
– Pillanatnyilag rendelkezésünkre áll például az IPA-program, amely igen bonyolult rendszert tud maga mögött. Különböző határon túli, országok közötti, községek közti együttműködést segítő programok már léteznek. Ez nem újdonság, és nemcsak az IPA pénzeli ezeket, hanem régebben is léteztek olyan pénzforrások, amelyekből nagyon hasznos projektumokat lehetett megvalósítani. El kell azonban újra mondanom, hogy nagy segítségre szorulnak mindazok, akik ezekhez a pénzekhez szeretnének hozzájutni, mivel az Európai Bizottság által előírt rendszerek, amelyek alapján ezeket az összegeket megítélik, igen bonyolult struktúrát jelentenek. Viszont mindenképpen érdemes kapcsolatot létesíteni határon túli partnerekkel, ugyanis ezen a téren nagyon sok pénz marad kihasználatlanul, az így megvalósítható programoknak ugyanis nagyon hasznos eredményei lehetnek. Például tapasztalat- és tudáscsere, különböző látogatások, együttműködések, amelyek községi, civil szervezetek vagy intézmények szintjén is megvalósíthatók ezekből a pénzekből.
Tudomása szerint rendeltetésszerűen költik el Szerbiában a megpályázott pénzösszegeket?
– Azok a pénzek, amelyeket az intézmények vagy különböző szervezetek az Európai Bizottságtól pályáznak meg, nagyon szigorú ellenőrzésen mennek keresztül, úgyhogy ezeknek a pénzeknek a nagy részét valószínűleg úgy költik el, ahogyan az elő van írva. Az megint más dolog, hogy a projektumot hogyan tervezték, hogyan írták meg. Eléri-e azokat a célcsoportokat, amelyeknek tervezték őket, és hatásos-e? Tudni kell azt, hogy az IPA-pénzalap hasznosítása tulajdonképpen a minisztériumokon keresztül történik, ezért az egész folyamat még bonyolultabb, és itt nagyobb is a felelősségük a hazai intézménynek. Tulajdonképpen több energiát kellene fektetniük abba, hogy elérjék, és különböző edukációs és információs programokon keresztül tájékoztassák azokat a szervezeteket, intézményeket stb., akik ezeket a pénzeket hasznosíthatnák.
Mi történik pillanatnyilag azokkal a pénzalapokkal, amelyekhez mi pályázatot nyújthatunk be, bővülnek-e, és mire adnak pénzt?
– Komoly váltásra került sor az utóbbi néhány évben, ami a régiót és Szerbiát illeti. A politikai változások miatt úgy ítélték meg ezek az európai szervezetek és alapítványok, hogy nincs szükség olyan segítségre, mint amire mondjuk 5-10 évvel ezelőtt szükség volt, amikor háborúk, szankciók és különböző konfliktusok történtek az országban és a régióban. Számunkra néha luxusproblémának tűnő programokat segítenek inkább ezek az európai alapítványok, és inkább az edukáció, hálózatok kiépítésének, a határon túli együttműködés, a tapasztalatcsere, a magas képesítést nyújtó programok finanszírozását tartják előnyösnek. Az emberi és kisebbségi jogok háttérbe szorulnak, ugyanis úgy ítélték meg, hogy ezen a problémakörön már túljutottak ezek az országok.
Úgy tűnik, Európa átugrott egy lépcsőfokot.
– Mi próbáljuk elmondani különböző fórumokon, hogy nem jó az, ha ezt az első lépcsőfokot átugorják, de kialakult egy olyan trend, amikor nekünk is el kell fogadni, hogy ezek a nagy alapítványok, valamint a nagyobb európai privát alapítványok aktivitása nem erre a régióra összpontosul többé. A világon sok helyen nagy problémákkal küszködnek az emberek, nem mi vagyunk többé a központ ilyen témakörökben. Mi ebben a helyzetben két dolgot tehetünk. Az egyik, hogy azt mondjuk, hogy ez valamilyen szinten igazságtalan, mert ha már eddig befektettek a fejlődésbe, akkor folytatniuk kellene ott, ahol abbahagyták. De sajnos ez nem így működik a pénz világában. Ebből a régióból kivonulófélben vannak a nagyobb alapítványok, ez inkább az amerikai alapítványokra jellemző. Mi az Európai Balkán Alapban arra törekszünk, hogy minél több európai alapítványt hívjunk az országba, és megpróbáljuk továbbra is azon szükségletek kielégítését segíteni, támogatni, ilyen olyan kérdésekkel foglalkozni, amelyek szerintünk még nagyon fontosak, viszont már nem tűnnek prioritásnak.
Fogékonyak az európai alapítványok az emberi jogok problematikájára?
– Tulajdonképpen az amerikai alapítványok mindig sokkal hajlékonyabbak voltak arra, hogy igen flexibilis módon ott segítsenek, ahol éppen a legnagyobb szükség volt rá. Az európai alapítványok mindig inkább a politikai struktúrák fejlődését tartották fontosabbnak, legújabban pedig az európai csatlakozási reformok segítését tartják prioritásnak. Pedig lenne mit tenni, nézzük csak meg a sajtószabadságot, az alapvető emberi jogokat vagy a kisebbségi jogokat, ha ezekkel nem foglalkozunk, akkor annak nagyon komoly következményei lehetnek.
