Amikor az emberkereskedelem áldozatairól beszélünk Szerbiában, óvatosak kell legyünk a fogalom meghatározásánál, ugyanis nem létezik olyan kizárólagos csoport, amelyet áldozatnak lehet nevezni, mert minden egyes ember áldozata lehet az úgynevezett emberkereskedőknek. A témáról egy olyan rendőrnyomozóval beszélgettünk, akinek mindennapjai az emberkereskedők, prostituáltak, kolduló gyerekek utáni nyomozással telnek. Mivel állandó veszélynek van kitéve, nevének csak a kezdőbetűit közöljük a vele folytatott beszélgetés során.
A társadalom mely csoportjai válnak Szerbiában leggyakrabban az emberkereskedelem áldozataivá?
S.M.: A gyakorlat azt mutatja, hogy pillanatnyilag hazánkban a legjobban a nők, pontosabban a fiatal lányok vannak veszélyeztetve, valamint a gyerekek, nemre való tekintet nélkül. Az emberkereskedelem bűntette elkövetésének sokféle módja van, nálunk leginkább az ismerősökön keresztül történő toborzás van elterjedve. Az áldozatot leggyakrabban a „barátja” vagy a „férje” beszéli rá a prostitúcióra, majd ezután következik az áldozat mindennemű jogfosztása, beleértve a mozgásszabadság jogát is. Hozzá kell tegyem, hogy amikor „férjekről” beszélek, itt leginkább nem törvényes házastársakról van szó. Gyakran előfordul az is, hogy olyan fiatal lányok válnak az emberkereskedelem áldozataivá, akik már prostituáltként dolgoznak. Ezért nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy a prostitúció nem azonos az emberkereskedelemmel. A prostitúció saját akaratból is történhet, míg az emberkereskedelem esetében kényszerítés alatt történő prostituálás történik, ami általában a mozgás korlátozásával, személyazonossági okmányok elkobzásával, fizikai és pszichikai bántalmazással jár. Ezenkívül még előfordulhat, hogy az áldozatot a tudta nélkül eladják vagy megveszik.
Az ismerősökön keresztül történő toborzáson kívül még milyen formája létezik ennek a bűncselekménynek?
S.M.: A másik, gyakran előforduló formája az emberkereskedelemnek a hirdetéseken keresztül történik. Gyakran találkozunk olyan hirdetésekkel, ahol jól fizető állásokat ajánlanak néha itthon, de leginkább külföldön. Sajnos nagyon sokan jelentkeznek ilyen hirdetésekre, mert a rossz anyagi helyzetük rákényszeríti őket erre. Az emberkereskedők kihasználják az emberek hiszékenységét, a szegény sorsú emberek ugyanis ritkán ellenőrzik a hirdetést feladó személy hátterét, vagy a hirdetés tartalmát. Ilyenkor áldozatként jelennek meg még azok a személyek, akik rá vannak szorulva más segítségére, mint például a beteg emberek és gyerekek. A biztonságos családi háttérrel nem rendelkező vagy szegény sorsú gyerekeket gyakran kényszerítik valamilyen munkára, leginkább koldulásra.
Hogyan védhető ki az ilyen helyzetbe kerülés?
S.M.: Az emberkereskedelem megelőzésének legjobb módja, ha tudatosítjuk az emberekben azt, hogy ez a jelentős probléma létezik, és foglalkozni kell vele. A szülők szerepe ebben kiemelkedő, mert az áldozatok körében nagyon sok a gyerek, és ők mindig az emberkereskedők kiemelkedő célcsoportjához fognak tartozni. A média szerepe itt is jelentős, az Önök segítségével ugyanis tudtára adhatjuk a szülőknek, mennyire fontos a gyerekeket óvatosságra nevelni.
Fel tudna–e hozni egy konkrét példát az emberkereskedelemre?
S.M.: Tekintettel arra, hogy a bűnvádi eljárások többsége folyamatban van, róluk nem beszélhetek, ezért egy olyan esetet említek, amelynek nemrég fejeződött be az eljárása. A veterniki Đurić családról van szó, akik Újvidék külvárosában tartották a Kolašinka nevű panziót, ahol több lányt kényszerítettek prostitúcióra. A bűnvádi eljárás során bebizonyosodott, hogy először egy moholi 20 éves lányt futtattak, majd még két székvárosi fiatal lányt kényszerítettek prostitúcióra a panzióban. A lányokat pincérnőként alkalmazták, majd megfenyegették és erőszakkal kényszerítették őket a prostitúcióra. A házaspárt és két rokonukat összesen 15 évre ítélték el emberkereskedelem miatt.
A rendőrség szerepét az emberkereskedelem elleni harcban két csoportra oszthatjuk. Ezek a megelőzési tevékenységek, a felvilágosítás és a nyilvánosság tájékoztatása, illetve a polgárokkal való közvetlen kapcsolat, kommunikáció a bűncselekményt végrehajtók ( bűnözők) és a bűncselekmény azonosítása végett.
A hatályban lévő büntetőtörvény szerint az ilyen bűncselekményért, a végrehajtástól és a következményektől függően, kettőtől 15 évig tartó szabadságvesztés jár.
