A tegnap már egész Európát megrázó orosz-ukrán gázvita hirtelen minden másnál fontosabbá tette a címben szereplő kérdést. A nagypolitika mellett ugyanis az átlagpolgárt is keményen érinti a dolog, hiszen tombol a tél és aki nem akar megfagyni, kénytelen valamilyen fűtési megoldást találni. Illetve már talált is, de aki a távfűtés előnyeit élvezheti, szinte naponta azon töpreng, hogy nem volna-e kifizetődőbb gázzal, villannyal, vagy szénnel melegedni.
Az alábbiakban szakértőket megkérdezve próbálunk választ adni a fenti kérdésekre, zentai példákon keresztül, de a következtetések zöme persze általános jellegű.
Lengyel Károly, zentai gépészmérnök nagyjából két évtizede foglalkozik fűtési technikával, tehát jelentős tapasztalatokkal bír ezen a téren. Tőle kértünk témaindító tájékoztatást.
– Vegyünk alapul egy 100 négyzetméter fűtési területű, átlagosan szigeteltnek nevezhető családi házat, ahol a falak 40 centi vastagok, átlagos nyílászárói vannak és a vízszintes szigetelés is viszonylag elfogadható. Amennyiben az egész fűtési idény alatt, természetesen a nap 24 órájában átlagban 20–21 fokos hőmérsékletet akarunk elérni, a számítások szerint a teljes idényben 18 700 kWh hőenergiára van szükségünk. Zentai viszonylatban ennek az értéke könnyen kiszámítható, hiszen a cukorgyár nemrégen csaknem mindegyik családi házban felszerelte az elfogyasztott hőenergiát mérő órákat. Aki tehát ennek alapján fizet, 184 napig tartó üzemelés esetén 101 541 dinárt kénytelen fűtésre fordítani – magyarázta a szakember.
Egyesek azt állítják, hogy olcsóbb volt a négyzetméter alapján történt számlázás...
– Nem nehéz kiszámítani, hogy gyakorlatilag teljesen mindegy, mert az kWh ára, adóval együtt 5,43 dinár, a négyzetméterenkénti ár egy napra pedig 5,556 dinár. A végeredményig való eljutás szimpla szorzás kérdése.
Amióta felszerelték a mérőórákat, nem kevesen áttértek a villanyárammal való fűtésre, mert – állításuk szerint – most az a legolcsóbb. Lehetséges ez?
– Szó nincs róla! Az előbbi említett fűtési rend fenntartása érdekében, szem előtt tartva, hogy vannak enyhébb és vannak hidegebb hónapok, három hónapon keresztül 2700, ugyanennyi ideig pedig havonta 4200 kWh elektromos energiára van szükség – hangsúlyozta Lengyel Károly.
ÁRAM, GÁZ, SZÉN?
A villanyáram árának kiszámításához segítséget kértünk Ádám József villamossági mérnöktől, a zentai áramelosztó vezetőjétől, mivel az átlagember (és az újságíró) tájékozottsága a különféle tételek összesítését illetően jóval a szükséges szint alatt van.
Ádám József elmondta, hogy ha valaki egy hónap alatt 2700 kWh elektromos energiát fogyaszt el, s ennek egynegyede drága, háromnegyede pedig olcsó áram (mivel azok a háztartások, akik fűtenek is ezzel az energiával, rendszerint váltóórával és úgynevezett kontaktorral rendelkeznek), akkor a hónap végén 21 180 dináros számlát kapnak. A 4500 kWh esetében ez az összeg 39 500 dinár.
Mivel mind a két tételt 3-3 hónappal szorozzuk, kiderül, hogy a féléves idény alatt elfogyasztott 21 600 kWh elektromos energiáért nem kevesebb, mint 182 040 dinárt kénytelenek fizetni. A tapasztalatok szerint ennek nagyjából 80 százalékát fűtésre, 20 százalékát pedig világításra és a ház elektromossággal működő berendezéseinek, gépeinek az üzemeltetésére használják. Vagyis csak a melegedés 145 632 dinárba kerül.
Másfél évtizeddel ezelőtt Zentán is igen élénk érdeklődés nyilvánult meg a vezetékes gáz iránt. Akkoriban számos szakember meggyőződéssel állította, hogy ez a fűtési mód a jövő megoldása, hiszen az oroszok meglehetősen alacsony áron szállították a kiváló minőségű földgázt. Napjainkban láthatjuk, mennyit is változott azóta a helyzet.
Lengyel Károly szerint egy 100 négyzetméteres családi ház hat hónapon keresztül történő fűtéséhez legalább 2200 köbméter földgázra van szükség. Jelenleg Zentán egy köbméterért 40,50 dinárt kell fizetni, tehát 89 100 dinárra rúg(hat) a számla.
Végül marad a szénnel üzemelő családi központi fűtés rendszere. Jelenleg egy tonna lignit, házhoz szállítással 4900 dinárba kerül. Tekintettel ennek az energiahordozónak a minőségére, óvatos számítások szerint is egy fűtési szezonban 10 tonnára van szükség. Ez mellett a fát sem iktathatjuk ki. Viszonylag olcsón 8650 dinárért vehetünk egy 2,3 köbméteres „csomag” keményfát, amiből másfél kötegre mindenképpen szükség van. A lignit és a fa említett mennyiségéért 61 975 dinárt fizetünk.
Némileg drágábban ússzuk meg, ha sikerül a Vajdaságban jól ismert banovići barnaszenet beszerezni. Ennek tonnája ugyan 10 500 dinár, de a szóban forgó 100 négyzetméteres ház optimális fűtéséhez egy idényre 5,5 tonna elegendő, tehát a fával együtt 70 725 dinárt vagyunk kénytelenek kiadni.
KUKORICA!
A fentiek ismeretében igencsak elgondolkodhatnak az emberek, hogy már az idén, az elkövetkező években pedig pláne melyik fűtési módot válasszák, hiszen akármelyik mellett döntenek, alapos érvágást követnek el a saját családi költségvetésükön.
Persze, van még egy mód, amit a világban sehol sem alkalmaznak, mert részben a természet elleni merényletnek számít, másrészt pedig csak a mi térségünkre jellemző. Ha ugyanis az átlagnál jobban terem a kukorica, olyan alacsony a felvásárlási ára, hogy aki teheti, ezzel tüzel. A használók állítása szerint sokkal nagyobb a hőértéke, mint a lignité és nem kell zsákszámra elhordani a visszamaradt salakot.
Leszögezhetjük tehát, hogy a „legális” fűtési módozatok közül legkifizetődőbb a szén használása, viszont ehhez a megoldáshoz jókora tároló kell, ami az egyre szűkülő udvarok jelentős részében nem található.
