Megérkezett a várva várt gáz Szerbiába, a magyar segélytől langyosak a radiátorok. Magyarország ugyanis saját tartalékaiból biztosít a baráti Szerbiának egy kis baráti gázt, hogy ne fázzunk. Gyurcsány Ferenc, magyar miniszterelnök és Boris Tadić, szerb elnök baráti beszélgetést folytattak, és ebből gáz lett.
Szerda este néztem egy tv műsort, ahol a magyar gázsegély volt a téma, akkor még az elutasítás volt aktuális, ugyanis tegnap Bajatović elvtársat, a Srbijagas elnökét Budapesten a magyar tárgyalópartner-elvtársak lazán elutasították. A műsorban egyetértés volt akörül, hogy gázt kellett volna adni az oroszbarát Szerbiának, ahol sok magyar ajkú polgár él és virul. És hát főleg az északon fáznak, ahol a magyarok többsége él, mert itt vezették be a gázt legtöbb helyen, ez jó hely a kísérletezésre. Egy másik téma is felmerült, pontosabban, hogy a szerbek csalódtak-e az orosz testvérben, akinek napokkal ezelőtt baráti áron lett eladva a Szerbiai Kőolajipari Vállalat. A magyarországi tévéműsorban feltételezték, hogy biztosan csalódtak, én azonban ilyet nem tapasztaltam.
Lehet, hogy a hírTV-t Gyurcsány is nézte, gondolta nem rossz egy kis politikai poént gyűjteni, ha talál rá partnert... Nem is kellett sokat keresni, talált egy poénvadászt a szomszédságban.
És hol van ebből az egészből a „nekünk baráti Oroszország”, aki potom pénzért felvásárolta Vajdaság nagy részét? Nu pagagyij. Elzárta a csapot, és majd akkor és annyira engedi meg, amikor és amennyire az neki megfelel. Oroszország barát, a szláv nagytestvér, és kész. A nagytestvér néha terrorizál, de azért szeretjük, vagy nem?
