Idén igazán kedvezett a kalendárium a hetekig ünnepléshez szokott Balkánnak. A katolikus karácsonyt követően már nem volt érdemes munkába fogni arra az egy- két napra, ami szilveszterig munkanapnak számított. Az új év első két napja állami ünnep, az ugye mindenkinek jár, nem is ezzel lenne a gond, hanem az ezt követő munkanapokkal, amelyek a közelgő pravoszláv karácsony miatt már annyira ünnepi hangulatúak voltak, hogy nem volt érdemes munkával elrontani őket. Az ortodox karácsonyig hát szinte semmi sem történt az egész országban, kivéve a gázproblémát. Miután a másik karácsonyon is túl volt az ország, sokan ‒ köztük a honatyák is‒úgy gondolták, utána meg ugyan minek kezdene már bele bárki a munkába, hiszen ismét itt egy újabb hétvége.
A szerb parlament utolsó ülését december 29-én tartották, igaz, akkor éjfélig dolgoztak. A Tisztelt Ház elnökasszonya ekkor jelentette be, hogy a következő ülés január 12-én lesz. Hogyan lehetséges, hogy a parlamentnek borzasztóan sok a dolga, elmaradt törvények tömkelege vár megvitatásra, és csaknem fél hónapot nem ülésezik a Tisztelt Ház? Vagy talán nem is egészen igaz, hogy olyan nagyon sietős ennek az országnak Európa felé közeledni? Az új év is úgy kezdődik, ahogyan tavaly ment abban a félévben, amikor a honatyák szintén elég alacsony hatékonysággal, de mégiscsak dolgoztak.
A fennkölt politikai ígérgetések, a vehemens parlamenti felszólalások; hogy a helyünk Európában van, és mi ennek érdekében mindent meg fogunk tenni; elpukkant buborékok lettek. A parlamenti munka a ház elnökasszonya szerint hármas osztályzatot érdemel. Nada Kolundžija, az Európai Szerbiáért Koalíció frakcióvezetője pedig úgy fogalmazott:nem dolgozott ez a parlament olyan rosszul, mint amilyennek tűnik a képviselőházi hangulat, az elhangzott sértegetések és a viselkedés alapján. Az elmúlt fél évben 46 törvényt, illetve más jogszabályt fogadtak el, cikkelyeztek be stb. Hogy ennek a kétszeresét kellet volna elvégezni, s ezt meg is ígérték a vezető politikusok, mondván, 2009 Szerbia éve lesz, mert új időszak kezdődik az ország életében: igaz, gyors léptekkel, de ott fogunk toporogni az EU előszobájában.
Nos, ehhez képest kiderült, hogy 2009-ben a tagjelölti státus semmiképpen sem lehetséges, nem csak azért, mert a parlament nem dolgozik, hanem mert fizikai képtelenség. S nem csak a maradék két háborús bűnös kiadása ennek a kerékkötője. Annyi ugyanis a papírmunka, hogy lehetetlenség ennyi idő alatt elvégezni. Legújabban a 2010-es dátumot emlegetik, feltéve, ha Ratko Mladić néhány héten belül előkerül. Minden korábbi dátum emlegetése hamis illúzió kergetése.
Az Európai Bizottságnak ugyanis legkevesebb 10 hónapra van szüksége ahhoz, hogy elkészítse Szerbiáról a tagjelölti jelentést. Ez akkor történhet meg, ha az EU Minisztertanácsától erre a munkára felkérést kap. Ezt követően a Külügyminiszterek Tanácsa, majd az Európa Tanács vitatja meg a felterjesztést. Az Európa Tanács évente négyszer ülésezik: márciusban, júniusban, októberben és decemberben.
Persze mindezt megelőzően ahhoz, hogy az országjelentés elkészüljön, a hazai Európai Integrációs Irodának hozzávetőlegesen 10 000 kérdésre kell válaszolnia. Hatalmas munka ez, talán a legnagyobb, amit Szerbiától elvárnak. Hogy mi kerülhet be válaszként ezekre a kérdésekre, nos, abban van nagyon fontos szerepe az államvezetésnek és az államigazgatásnak, az igazságszolgáltatásnak meg a rendőrségnek. Nemcsak a törvények elfogadása jelenti a honatyák számára a nagy és halaszthatatlan munkát, hanem a korrupció elleni hatékony küzdelem is ugyanilyen fontos, valamint a jogállam működése és a demokrácia gyakorlása.
Ha egy ország ilyen nagy és felelősségteljes munka előtt áll, nem engedheti meg magának, hogy vezetői két hetet ne dolgozzanak. Még akkor sem, ha bejelentették, a gazdasági válság miatt a képviselők bére nem fog emelkedni, azaz a költségvetésben 400 millióval kevesebb jut idén a parlamenti munkára, mint tavaly.
