Dér Henrietta alapítvány létrehozásával kötné össze Vajdaságot Magyarországgal (Fotó: Kaszás Bence)
Bencsik Tamara, Dér Henrietta és Rúzsa Magdolna – ismerősen csengenek ezek a nevek valamennyi zenét kedvelő egyénnek, hiszen a három vajdasági származású lány a TV2 kereskedelmi televíziós csatorna Megasztár című tehetségkutató műsorában tűnt fel. Valamennyiüknek ugródeszka volt a hetente jelentkező műsor, hiszen folyamatosan a figyelem középpontjában voltak. A három énekesnőt arról kérdeztük, mennyire változtatta meg életüket a Megasztár, jelenleg hol élnek, és milyen terveik vannak.
„Mindig vajdasági maradok”
Dér Henrietta hét évvel ezelőtt tűnt fel a magyarországi Megasztár első szériájában, s egy ország ismerte meg akkor a csantavéri lány nevét. Ott volt a tizenkét legjobb között, és bár nem ő lett az év hangja, akkora sikert hozott neki a műsor, hogy énekesi karrierje beindult, és töretlenül ívelt felfelé. Heni mindent maga mögött hagyott, és Magyarországon kezdett új életet, hogy valóra váltsa álmait, de Vajdasághoz a mai napig úgy kötődik, mintha el sem ment volna innen.
Heni hazalátogat, amikor csak teheti. Itt is vállal fellépéseket, mert úgy érzi, az embereknek tudniuk kell, hogy nem felejtette el őket, hogy a siker ellenére a mai napig ide tartozik, és a felkérések is azt bizonyítják, Heni ugyanannyira a mi sztárunk is, mint a magyarországi közönségé.
• Amikor kiestél a versenyből, a zsűri nem értett egyet a közönség döntésével. Te hogyan tekintesz vissza erre a pillanatra?
– Az első Megasztárban még nem lehetett külföldről szavazni, a magyarországiak pedig inkább a saját városukból érkezett versenyzőkre szavaztak, nem rám. A vajdaságiak csak izgulhattak értem a képernyők előtt, de bent tartani nem tudtak. Ezenkívül semmilyen hátrányt nem jelentett, hogy vajdasági vagyok. Igaz, nem nyertem meg a versenyt, de a műsornak köszönhetően kaptam egy nagy lendületet. Ez a siker egy évig tartott ki, de sikerült meglovagolnom ezt a lehetőséget. A saját utamon járok, és az én példám azt mutatja, hogy az itteniekben is megvan a képesség, hogy saját erejükből elérjenek valamit.
• Mennyiben változtatta meg az életed a Megasztár?
– A Megasztár volt életem legnagyobb lehetősége, enélkül lehet, hogy még mindig csak próbálkoznék. Fenekestül felforgatta az életemet, de valóra váltak az álmaim. Magyarországon folyattam a tanulmányaimat, aláírtam egy lemezszerződést a Sugarloaf zenekarral, és azóta is Budapesten élek. Ami nem jelenti azt, hogy maradéktalanul elégedett vagyok. Valamit valamiért, hiszen a szeretteim, a családom, a barátaim itthon maradtak. Egyedül vágtam bele ebbe az életbe, és bizony nem volt könnyű. Most már minden rendben, megtaláltam a helyem ott is, de a szívem mindig itt marad. Itt születtem és nőttem fel, itt kaptam meg azokat az értékeket, amelyek nélkül most nem tartanék ott, ahol, és ezt soha nem tudják elvenni tőlem, és nem is szabad elfeledkezni arról, honnan is jöttünk.
• A karriered a Sugarloaf zenekarral indult be igazán. Hogyan találtatok egymásra?
– A zenekar figyelt fel rám, és megkerestek. Most már hat éve dolgozunk együtt, nemrég készítettük el a második nagylemezünket, ami remélhetőleg januárban kerül a boltokba. A dalokat közösen írom Tóth Szabival, a zenekar gitárosával és menedzserével. Csodálatos dolog dalt írni, hiszen így tényleg a magaménak érzem az egész lemezt, és hitelesebb leszek magam is. Nem gondoltam volna soha, hogy egy zenekar élén fogok majd sikereket elérni, s nem szólóénekesként, de nagyon bevált ez a forma. Ad egy biztonságot, egy közösségi érzést, de nehezebb is, hiszen egy emberként kell hogy lélegezzünk. Készült egy dokumentumfilm is, ami pontosan a zenekari életről szól, arról, hogy mi van a kulisszák mögött, miután lejövünk a színpadról. A forgatás alatt jöttünk mi is rá, hogy a hét ember mennyire különbözik, és még mennyi mindent meg kell még tanulnia a másikról. A filmet a tervek szerint a jövő évi Filmszemlén mutatják majd be.
• Mostanában mivel telnek a napjaid?
– Állandóan csinálok valamit. Nemrégiben fedeztem fel a főzés örömét, és sokat sportolok, futok, kerékpározom. Jelenleg politikatudomány szakra járok, igaz, csak levelezőn, mert a zene mellett csak így fér bele az időmbe. Jövőre meglesz ez a diplomám is, most éppen vizsgákra készülök. Nagyon hasznos dolognak tartom, és szeretnék majd olyan foglalkozást űzni a zene mellett, amivel össze tudom kötni Vajdaságot Magyarországgal, például egy alapítvány létrehozása által. Ehhez pedig jó szolgálatot tesz a politológia. Emellett éneket tanítok, ugyanis szólóének szakon megszereztem az operaénekesi diplomát is, és elvégeztem egy bellcanto, vagyis szépéneklés mesterkurzust is, ezt sem sokan tudják rólam. Most már tizenkét tanítványom van. Imádom csinálni, és többek között ebben látom majd a jövőmet, hiszen nem tervezek mindig a színpadon lenni.
