A kishegyesi énekesnő, Rúzsa Magdi ezúttal is rendkívül sikeres évet zárt, hiszen fellépések sora áll mögötte, Gábriel című dala pedig az év egyik legnépszerűbb felvétele lett Magyarországon. Mindemellett a közéleti szerepvállalás terén is jeleskedett: igen sokat tett a fogyatékkal élők elfogadásáért, segítéséért. Magdi azonban továbbra sem pihen, új lemezre és színházi estre készül.
– Úgy érzem, nagyon jól sikerült a 2010-es évem. Egyrészt azért, mert egész nyáron tele voltam koncertekkel, sőt mindeközben duettet is énekelhettem Földes Lászlóval, azaz Hobóval, másrészt pedig azért, mert megjelent a Gábriel című dal magyar nyelvű változata, ami a rádiók játszási listái alapján az év legtöbbet játszott dala lett az országban.
• Azt gondolhatnánk, Doris Dragović egykori sikerdala, a Gábriel nem idomul a mai trendekhez, ehhez képest az év egyik legnépszerűbb felvétele lett Magyarországon. Milyen a kötődésed ehhez a dalhoz?
– Már a megjelenésekor nagyon szerettem a Gábrielt, aztán hosszú időn át dédelgettem az álmomat arról, hogy elkészítsem a magyar nyelvű változatát. Sokan megpróbáltak lebeszélni erről a tervemről, éppen azért, mert nem egy olyan dalról van szó, amely megfelel a ma divatos hangzásvilágnak, a ma érvényben lévő trendeknek. Egy belső hang azonban azt súgta, ne hagyjam magam lebeszélni, igenis meg kell valósítanom az álmomat. Elkészítettem a dal magyar változatát, és mára már egyértelműen bebizonyosodott, hogy igazam volt, hiszen a mai napig ezrek kérik a rádiókban, a koncertjeimen pedig csaknem könyörög érte a közönség, ami nagyon jóleső érzéssel tölt el. A dal sikerének titka szerintem éppen az érzésekben van, azokban a különleges érzésekben, amiket ki tud váltani az emberekből, amikor felcsendül.
• Aki folyamatosan kísérte a különféle megnyilvánulásaidat, annak az lehetett az érzése, hogy a vadóc rockerlány fokozatosan elegáns, érett nővé vált. Mennyire értesz egyet az ilyen a vélekedésekkel?
– Rám mind a mai napig érvényes mindkét jellemzés, ugyanis ez a kétféle személyiség nagyon jól megfér egymás mellett, ezzel a kettősséggel tökéletesen együtt tudok élni, sőt azt is mondhatnám, a díva és a rocksztár igazándiból kiegészítik egymást. Sokan meg szokták tőlem kérdezni, hogy melyik az igazi énem, de erre mindig azt válaszolom, hogy mindkettő én vagyok, ugyanis nagyon erős bennem a drámai vonal is és a tombolási vágy is.
– A színházi estem teljesen készen áll, csupán az anyagi eszközök hiánya miatt nem tartottuk még meg a bemutatóját, ugyanis mivel szállítható díszletről, neves rendezőről, színészekről, zenekarról van szó, igencsak sok pénzre lenne szükség hozzá, úgyhogy most még keressük a szponzorokat. A Magdaléna egy olyan sanzonest lesz, amely köztem és a hatalmas sanzondívák között próbál egyensúlyt teremteni, tehát az én életem és az ő életük közötti hasonlóságokról szól majd. A külföldi dívák sanzonjai mellett számos kiváló magyar dal is szerepelni fog az összeállításban, de ezek mind-mind olyanok, amelyeknek valamilyen módon közük van az életemhez. Az is szóba kerül majd benne, hogy ezek a dívák hogyan élték meg a szerelmet, a családi életet, a sikert, illetve az is, én hogyan küzdök meg ezekkel – így jön létre az említett párhuzam köztem és köztük. Bízom abban, hogy mielőbb sor kerülhet a bemutatóra, illetve abban is, hogy azután minél több helyen láthatja majd a közönség ezt a különleges hangulatú produkciót.
• Az idei Aranyág gálán különleges átéléssel, óriási sikert aratva énekelted el Presser Gábor Mozi című dalát. Hogyan fogalmazható meg az, mit jelent számodra ez a dal?
– A Mozi olyan dal, amely tökéletesen leírja az életemet, hiszen minden egyes momentumát megtapasztaltam már. Talán azért is tudtam akkora átéléssel elénekelni, mert olyan volt számomra, mint amikor az ember egy fadót énekel, mint amikor megénekli a saját sorsát. Bevallom, néha magam is megrendülve nézem végig a felvételt, de mindaz, amit ott megénekeltem, sajnos valós élményekből táplálkozik. Azt hiszem, ez a dal az én sorsom. Nagyon érdekes az, hogy valaki már annyi évvel korábban megírta ezt a dalt, ráadásul valaki másnak, és jó néhány évvel később jövök én, és azt tudom mondani róla, ez a dal az enyém.
• A Megasztár idei sorozatának egyik legmeghatóbb pillanata volt, amikor Weisz Fanni siket fotómodellel közösen adtátok elő a Gábriel című dalodat. Mit szerettél volna ezzel üzenni a közönségnek?
– Az elfogadás fontosságára szerettem volna felhívni a figyelmet. Arra, hogy lehetőséget kell adni azoknak az embereknek is, akik – akár kimondjuk, akár nem – valamilyen módon kirekesztettjeivé válnak a társadalomnak, kizárólag azért, mert mások, mint mi. Éppen ezért szerettem volna ezt a dalt ilyen módon eljuttatni azokhoz is, akik nem hallhatják, mert úgy gondoltam, Weisz Fanni segítségével igenis átérezhetik és megérthetik azt. Kapu szerettem volna lenni, olyan kapu, amely az Istentől kapott érzéseket eljuttatja az emberekhez.
• Ez a kapu-lét, a példaképség, illetve az egész közéleti szerepvállalás mennyire fontos számodra?
– Rendkívül fontos. Azt hiszem, óriási felelőssége van mindennek. De igazándiból nem is az a legfontosabb számomra, hogy példakép legyek, hanem az, hogy mindig olyat tudjak alkotni, ami megmarad, és az, hogy mindig legyen mondanivalóm az emberek számára. Mindjobban foglalkoztat – nyilván részben éppen Fanninak köszönhetően – az, hogyan lehetne az élére állni egy olyan kampánynak, amelynek segítségével fel tudom hívni az emberek figyelmét arra, élnek köztünk, élnek velünk tolószékes, látássérült, siketnéma emberek is, akik ugyanúgy megérdemelnek minden létező maximumot, amit meg lehet kapni az életben, mint bárki más, éppen ezért segítenünk kell őket ennek elérésében.
• Mindezeken túl milyen dolgok foglalkoztatnak leginkább mostanában?
– Most éppen egy új lemezen dolgozom, úgyhogy megint a zene az, ami a leginkább foglalkoztat, illetve a megtapasztalás, a magamban megélt dolgok kiírása, a szövegírás. Az új nagylemezem dalaiban mindkét világom benne lesz majd, tehát lesznek rajta nagyon őszinte, érzelmes dalok, és dübörgős, igazi, mély rockszámok is. Az album a tervek szerint tavasszal jelenik majd meg, de amennyiben úgy fogom érezni, még nem teljesen kész, még van mit csiszolni, tökéletesíteni rajta, akkor el fogom halasztani a megjelenés idejét. De remélem, mielőbb eljut majd azokhoz, akik szeretik a dalaimat.
