Sok hónappal ezelőtt Hollandia megmakacsolta magát, s külügyminisztere kijelentette, hogy országa mindaddig nem járul hozzá a Szerbiával megkötött kereskedelmi egyezmény alkalmazásához, vagy bármilyen más könnyítés életbeléptetéséhez, amíg Belgrád nem alakít ki teljes körű együttműködést a hágai nemzetközi törvényszékkel. Annak ellenére ugyanis, hogy politikusaink úton-útfélen hangoztatják, hogy mi mindent megtettünk ezen a téren vállalt kötelezettségeink teljesítése érdekében, az északnyugat-európai ország folyamatosan két nevet emleget. Nevezetesen Ratko Mladićét és Goran Hadžićét, akik immár több mint egy évtizede igyekeznek minél távolabb tartani magukat a nemzetközi igazságszolgáltatástól.
Emberileg meg lehet őket érteni, hiszen ki az a féleszű, aki hajlandó önként börtönbe vonulni. Na persze ilyenek is vannak, de a boszniai szerbek volt hadura nem tartozik közéjük.
Ezt nem ő, hanem a szerb titkosszolgálat állítja. A B92 médiaház munkatársának ugyanis alkalma volt belenézni a tábornokkal kapcsolatos kutatások jegyzőkönyvébe. Ebből kiderül, hogy Mladić igencsak megsértődött, amikor hat évvel ezelőtt kitessékelték a szerbiai katonai objektumok mindegyikéből. Később újbelgrádi lakásokban bujkált és egyes feltételezések szerint most is arrafelé kellene keresni.
A titkosszolgálat azt is tudja róla, hogy a lakásban csak gyapjúzokniban szabad járkálni, a neki felszolgált ételt megkóstoltatja a védelmére alakult csoport tagjaival, tudni akarja, hogy kitől vették az ebéd nyersanyagát. Védői keseregve panaszolták, hogy olykor durván és sértően viszonyult hozzájuk.
Mi több, a titkosszolgálat azt is tudja, hogy a védelmére összegyűjtött összeg egy részét közvetlen munkatársai „lenyúlják”.
Az elmondottakat összegezve nyugodtan leszögezhetjük, hogy a BIA mindent tud a bujkáló tábornokról, csak azt nem, hogy hol van.
Eléggé érthetetlen, hogy egy ilyen komoly szolgálat hogyan engedheti meg magának ezt a blamázst. Hiba volna azt hinni, hogy tagjai dilettánsok, hiszen ők is rendelkeznek megfelelő műszaki eszközökkel, tudással és tapasztalattal arra vonatkozólag, hogy megtudják, Pista bácsi mit reggelizett. Persze, ha valami miatt ez érdekli őket. A titkos házkutatásokat is úgy végre tudják hajtani, hogy a könyvespolcra még a háziasszony által korábban le nem törtölt port is visszarakják.
A politikusok szerint csak azt nem tudják, hol van Ratko Mladić. Ha ez igaz volna, akkor már régen fel kellett volna oszlatni az egész szolgálatot. Ha pedig tudják és mégsem tartoztatják le, akkor ezért kellene valakit felelősségre vonni. Persze, nem a titkosrendőrség tagjait, hanem azokat, akik őket irányítják.
Az ugyanis nehezen hihető, hogy a BIA tudja, hányas számú gyapjúzoknit visel a célszemély, de erről nem tájékoztatja Cvetkovićot, Dačićot, Ljajićot, vagyis az ország kormányát. Ennyire nem lehet tájékozatlan egy minisztertanács. Akkor meg ne ámítson bennünket, polgárokat.
