Igen érdekes felmérést készített nemrégen az Istinomer honlap. Azt kérdezte olvasóitól, hogy melyik vezető politikusunk szava, ígérete mennyit ér. Vagyis ki milyen mértékben váltotta be ígéreteit. Az eredmény jószerivel katasztrofális. A felmérésből ugyanis kiderült, hogy egyes miniszterek ebből a szempontból leginkább Rejtő Jenő Gorcsev Iván nevű hősére emlékeztetnek. Gorcsev ugyanis sosem hazudott, csak ha kérdeztek tőle valamit, kimondta, ami abban a pillanatban az eszébe jutott. Persze, ennek általában semmi köze sem volt a valósághoz és az igazsághoz.
A nagyotmondások terén Mlađan Dinkić szembeszökően kimagaslik a mezőnyből. Negyvennyolc alkalommal tett ugyanis különféle ígéretet, de azoknak alig egynegyedét váltotta valóra.
A leginkább visszafogottak között van Božidar Đelić kormányfőhelyettes, Slobodan Homen igazságügyi államtitkár, Slobodan Milosavljević kereskedelmi miniszter és Vuk Jeremić külügyminiszter. Ők ugyanis egyenként tizenöt alkalommal „mondtak egy nagyot”, de csak 13–26 százalékos teljesítéssel dicsekedhetnek.
A saját szavukat nem állók névsorában több olyan politikust is találunk, akik a több mint tíz évvel ezelőtti félfordulat korai időszakában rendkívül meggyőzőek voltak, s akkor nem alaptalanul hittek nekik az emberek. Közöttük van Boris Tadić államfő a mostani alig 24 százalékával, vagy Đelić, aki Franciaországból tért haza, hogy segítse Szerbiát a katasztrofális évtized utáni lassú kibontakozásban és az ország sárba tiport nemzetközi becsületének helyreállításában. Most azonban csak elhanyagolható 13 százalékban tett eleget „jövőbelátó” megnyilatkozásainak. Egynegyedes teljesítményével a gazdasági miniszter sem dicsekedhet.
Persze vannak meglepő ellentmondások is. Azt ugyan Mrkonjićtól, a miloševići diktatúrában politikai porondra lépett nagyberuházási minisztertől senki sem várta el, hogy levesse korábbi énjét és egyik napról a másikra hithű igazmondóvá váljon, egykori párttársa, a belügyminiszter Ivica Dačić viszont tőle nemigen remélt korrektségről tett tanúbizonyságot, hiszen ígéreteinek több mint az egyharmadát beváltotta. Azt ugyan a szemére lehet(ne) vetni, hogy a gépjárművek új rendszámtáblái kiosztását illetően eléggé melléfogott, de egy ilyen kérdés semmivé törpül az országos témák között.
A Koštunicától „örökölt” Vuk Jeremić külügyminiszter jó néhány antidiplomatikus kirohanásától függetlenül is őrzi helyét a középmezőnyben, hiszen a 26 százalékos teljesítmény az ő esetében akár jónak is minősíthető.
A jelenlegi politikusok között a témánkat illető szempontból legmarkánsabb egyéniség a temetkezési vállalkozóból pártelnökké avanzsált Tomislav Nikolić. Tulajdonképpen ő tekinthető a nép szeme előtt levő szerbiai politikusok Gorcsev Ivánjának. Megnyilatkozásaira fenntartás nélkül illik a szerb szólásmondás, miszerint „pola baci u vodu, a u drugu polovinu ne veruj”. Neki ugyanis egyetlen alkalommal sem sikerült állnia a szavát.
Meglep ez valakit?
Összegzésképpen Gyurcsány Ferenc volt magyar miniszterelnök őszödi szavai juthatnak eszünkbe: „Hazudtunk nappal, hazudtunk, este…”
Itt tartunk hát a jelenlegi politikai garnitúra megbízatásának első fele után. Mi lesz még jövőre, a választások előtt? Hiszen tudjuk, hogy a férfiember mikor hazudik legtöbbet: udvarláskor, pecázás után és a választási kampányban.
