Hány alkalommal vesz részt kulturális eseményen évente?
Ritkán 53,4 %
Havonta egyszer 20,8 %
Soha 18,7 %
Hetente 7,1 %
Szavazatok száma: 831
Sokak számára kulturális eseményen való megjelenésnek számít az is, ha egy magyar kereskedelmi csatorna tehetségkutató vetélkedőjén feltűnt énekes/celeb koncertjén vagy a budapesti táncdalénekes házaspár fellépésén/hakniján vesz részt valaki. Az a nagymama, aki az unokáját moziba vitte, hogy Disney-rajzfilmet nézzen, szintén úgy éli meg, tett valamit a művészetért, s pláne addig sem a tévét bámulta a kisgyerek. Vannak, akik úgy vélik, kulturális rendezvényen vett részt az a fiatal, aki végigbulizta a Sziget Fesztivált.
A fenti néhány példa is jól illusztrálja: egyéni megítélés kérdése, mi számít kulturális eseménynek.
Ezt támasztja alá, hogy a Wikipédiában – amely nem mérvadó, de sokan előszeretettel használják – a Budapesti kulturális események címszó alatt a Budapesti melegfesztiválok listája cím is szerepel. Vagy: tagadhatatlan, hogy a Jól megrezáld a farod a magyar népdalkincs része, de én akkor hagytam abba a művelődési egyesületek rendezvényein való részvételt, amikor másodszor hallottam tíz-tizenkét éves kislányok előadásában: …annak adom a farom, akinek csak akarom. Lehet, hogy prűdnek tartanak, de ez nekem sok volt. Úgy látszik, egyes művelődési egyesületek vezetőinek a világ legtermészetesebb dolga, hogy jócskán kiskorú lányok ilyesmit dalolgatnak. Lehet, hogy én azért háborodtam mélységesen fel ezen, mert keveset nézem a kereskedelmi csatornákat, pedig ma már a vajdasági magyarság egy részénél sajnos azok diktálják a közízlést. De nem csak a mindenható televíziónál, hisz a magyar internetes portálok is alkalmazkodtak, s a Kultúra címszó alatt komoly híroldalakon ilyen és hasonló címeket olvashatunk: Az X. az év étterme Budapesten, Y pedig vidéken; Körülhajózta a Földet a 16 éves tini. Ezek mitől művelődési hírek? Az előbbinél a konyhakultúrával, a vendéglátás kultúrájával még meg tudom magyarázni, hogy miért e rovat hírei között kap helyet, de a másodiknál épp olyan nehezen, mint azt, hogy a ,,sztárpárok'” válása mit keres a kultúra címszó alatt.
Mindez hozzájárul ahhoz, hogy amikor valaki azt hallja vagy olvassa, hogy kulturális eseményen való részvétel, nem egyértelműen könyvbemutatóra, kiállításmegnyitóra, klasszikus zenei hangversenyre, színházi előadásra gondol. S azért nem árt néha-néha arra is figyelmeztetni, hogy az amatőr színjátszók – bármennyire is tiszteletre méltó munkát végeznek – produkciójának színvonalát nem lehet kiegyenlíteni a hivatásos színtársulatokéval. Sőt, arra sem, hogy azért egy amatőr képzőművészeti csoport kiállítását nagyképűség ugyanolyan jelentősnek beállítani, mint az ország határain túl is ismert hivatásos képzőművészeinkét. Sőt, attól, hogy valaki megírja a saját élettörténetét és azt könyv formájában megjelenteti – mert a ma már nem túl magas nyomdai költségek ezt mindenki számára elérhetővé teszik –, az illető még nem tekinthető írónak. Baj van a mércével, az arányokkal.
S ha már a tévét és a világhálót emlegettem, akkor érdekelne: az, hogy az egész világot behozzák az otthonunkba, mennyire járul hozzá ahhoz, hogy a válaszadó olvasóink majd húsz százaléka soha nem fordul meg kulturális eseményen?
Az internetes felmérésben részt vettek 20 százaléka havonta legalább egyszer jár kulturális rendezvényre, s ami igazán örvendetes, hogy a válaszadók majd 7 százaléka hetente megfordul ilyen eseményen.
Ők, főképp Szabadkán, nem egy alkalommal találják szembe magukat a dilemmával: kiállításmegnyitóra, irodalmi estre vagy hangversenyre menjenek. Nem egy alkalommal ugyanis ,,egymásra'” szerveznek a különböző intézmények, szervezetek. Egy alkalommal ,,zsinórban'” két óra hossza alatt végiglátogattam három kulturális rendezvényt, s az alábbiakat tapasztaltam: legtöbben hangversenyen vannak, magyarok, szerbek, horvátok körülbelül azonos számban, ám a kiállításmegnyitók látogatottságára sem lehet panasz. Tetszik az, hogy a képzőművészek élénken érdeklődnek egymás munkái iránt, ezért rendszeresen eljárnak egymás kiállításainak megnyitóira. A hosszú évek alatt megfigyeltem, ha valamely politikus is részt vesz a kiállításmegnyitón, húsz-harminc személlyel többen jelennek meg, hisz sokan szeretnék a polgármesternek, pártvezérnek megmutatni, hogy mennyire becsülik, szeretik a kultúrát.
Irodalmi esten Szabadkán még soha nem láttam annyi embert, mint amikor Faludy György itt járt. Erre a rendezvényre nem kellett közönséget toborozni! Egyébként változó a látogatók száma, de a népszerű írók neve, az irodalmi est témájának érdekessége szerencsére még mindig többeket vonz. Bár sajnos a neves írók estjeiről is sok magyar szakos tanár hiányzik, nincsenek ott a színészek (még akkor sem, ha aznap épp nincs előadásuk, próbájuk), és az írók, költők sem járnak el irodalmártársuk bemutatkozására. Egy kiváló néprajzkutatónk jegyezte meg egy alkalommal: még az is befolyásolja, hányan vannak egy irodalmi rendezvényen, hogy aznap milyen a film- vagy sorozatválaszték a tévében.
Mindig a televíziónál, a világhálónál kötünk ki, amelyek befolyásolják a közízlést, elvonják a rendezvényekről a hallgatóságot, a látogatókat. Tagadhatatlan, hogy kényelmesebb otthon pizsamában világhírű előadóművészek tolmácsolásában koncertet hallgatni/nézni, és ma már a közeli tévéfelvételek miatt éppen ezért az operaénekesnőknél a toka, a ráncocskák, a túlzott kövérség kizáró tényezők. De higgyük el, az íróval való közvetlen találkozás, a megtapintható közelségből megcsodált kép vagy szobor varázsa, az előttünk születő színházi csoda nem pótolható semmivel. A technika ezt a közelséget, jelenlétet semmivel sem tudja felülmúlni.
