Irodalmi Nobel-díjra jelölték Dobrica Ćosićot. Az írót Svetislav Jarić újvidéki egyetemi tanár javasolta a világ legrangosabb irodalmi díjára, lelkesen sorolva, a Belgrádi Egyetemtől kezdve számos szerb és külföldi csúcsértelmiségiig hányan támogatják ezt a kezdeményezését. Hihetetlenül nagy a megosztottság: a Szerb Íróegyesület elnöke szerint ők készségesen támogatják ,,az egyik legnagyobb szerb író” jelölését, ám például Matija Bećković nyilvánosan cáfolta, hogy bármi köze lenne Ćosićtyal kapcsolatban egy ilyen javaslathoz. Dobrica Ćosić erélyesen, indulatosan tiltakozik a jelölés ellen.
A 90 éves Ćosić most is megosztja a közvéleményt. Nem csoda, az író, politikai és nemzeti teoretikus, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja az elmúlt 60 év egyik legellentmondásosabb személyisége.
Tehát, egész életében a mindenkori hatalom bizalmasa, majd szembefordul vele és ellenzéki szerepben tetszeleg.
Zoran Đinđić a szerb Thomas Mann-nak nevezte Ćosićot, Boris Tadić gyakran konzultál vele, hisz gyerekkorától ismeri, mint apja jó barátját, Milošević Hágában úgy nyilatkozott róla, mint a legnagyobb élő szerb íróról.
Mint láttuk, Đinđić és Milošević is elismerően nyilatkozott írói munkásságáról. Ám megoszlanak a vélemények, hogy milyen író Dobrica Ćosić. Sokan azt állítják, azért volt olyan népszerű, mert a hatalom kegyeltje volt, tehát gond nélkül megjelenhettek a könyvei. Mások szerint meg épp a politikai disszidens szerep miatt tett szert ekkora népszerűségre. A világhálón keresgélve a különböző fórumokon tucatjával találhatók olyan hozzászólások, amelyekből az derül ki, hogy főképp a fiatalok kedvenc írója, akik minden művét elolvasták. Úgy látszik, kapaszkodót jelentenek a gyökereiket kereső ifjú nemzedéknek. Mint tudjuk, 1951-ben jelent meg első regénye, a Daleko je sunce, amely a második világháborús partizánélményeiből táplálkozik, későbbi műveiben pedig a 19. századi szerb falusi emberek életével, mentalitásával foglalkozik, illetve a szerb nép megosztottságára mutat rá. Hat kötetben jelentek meg Az író feljegyzései című sorozat. Az a rész, amely a 1999-2000-es évet öleli fel A kígyók ideje címet viseli. Ebben Ćosić a koszovói albánokat Európa ,,üledékének, söpredékének” nevezte, ,,akik Amerikát és az EU-t hívják segítségül a Balkán legdemokratikusabb, legcivilizáltabb és legműveltebb népe, a szerbség elleni harcban”. A Helsinki Bizottság és más civil szervezetek feljelentést tettek ellene gyűlöletbeszéd, a nemzetek közötti gyűlölet szítása miatt. Ezt a támadást ,,a nemzet atyja” ellen egyesek úgy próbálták kicselezni, hogy ha bírósági per lesz a dologból, az a szabad véleménynyilvánítás megcsúfolása. Tavaly az ügyészség lezárta az ügyet, Ćosićot nem találván vétkesnek. A politika védelmezi a bíróságtól Ćosićot? – tették fel ennek kapcsán Sonja Biserkóék a kérdést, akik az író ellen gyűlöletszítás miatt a feljelentést tették.
Esélyes-e az a Ćosić a Nobel-díjra, akit 1982-ben és 1983-ban francia és angol intézmények már felterjesztettek erre az elismerésre? Az irodalmi Nobel-díj odaítélése mindig politikai állásfoglalás is. Egyesek szerint sok esetben állami lobbik is beindulnak ilyenkor. Ám én hiszem azt, a díjat odaítélő bizottság, amikor mérlegel, figyelembe veszi a politikai szerepvállalást (a hatalom kegyenceként, ellenzékiként), és minden leírt szó következményét is. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a nemzet atyja Nobel-díjas legyen.
