A gazdasági világválság kezdete óta tartanak nálunk is a találgatások, hogy mikor fordul hazánkban rosszabbra a helyzet, mire számíthatnak az emberek, és meddig fog az egész tartani?
Ez nem csoda, hiszen naponta érkeztek hírek a legnagyobb autógyárak bezárásáról, különféle pénzügyi mentőcsomagokról, a munkahét drasztikus rövidítéséről, egyes országok pedig egyenesen csődbe mentek. Érdekes volt követni a szerbiai politikusok, tisztségviselők nyilatkozatait a kezdetektől a mai napig. A rózsaszínű szemüveg lassan lekerül, és azok az előrejelzések, miszerint bennünket ez a válság komolyabban nem érinthet, egyre halkabbak. Helyettük most már mérsékelten borús helyzetelemzéseknek lehetünk fültanúi, példaként a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat igazgatójának e heti nyilatkozatát említhetjük, amelyet egy befolyásos, a pénzügyi- gazdasági elit által igen olvasott hetilapnak adott. Szerinte világválság ide vagy oda, Szerbiában csak mérsékelten nő a munkanélküliség az idén. Érdekesmód ugyanez az ember pár nap múlva a legnézettebb hírműsorban cáfolta saját állítását, és egyenesen a munkanélküliség csökkenéséről beszélt Szerbiában.
Ezzel szemben – független elemzők szerint – a világválság kihatása hazánkra sokkal rosszabb lesz, mint ahogy azt bárki kimerné mondani.
Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy Szerbiában még nem fejeződött be a több mint másfél évtizede tartó gazdasági szerkezetváltás. Ezért a társadalmi vállalatok magánosítása nem fejeződött be, sőt a legtöbb munkásnak állást biztosító vállalatok privatizációja még jóformán el sem kezdődött. Egyes becslések szerint, ha a magánosítás befejeződik, több mint 200 000 ember marad munka nélkül.
Ezen adatok tudatában senkit sem lepett meg az államfő (szintén e heti) nyilatkozata, miszerint a Telekom és a Szerbiai Villanygazdaság magánosításának még nem jött el az ideje. Talán az volt csak meglepő, hogy ezt nem a kormány valamelyik tagjától hallottuk, végeredményben ez az ő kötelezettségük lett volna.
A másik okot abban kell keresni, hogy a már privatizált cégek nagy részének 2009-ben jár le az a szerződéses kötelezettségük az állammal szemben, amely szerint nem bocsájthatták el a munkaerő-felesleget. Számszerűsített becslések nincsenek, csak találgatni lehet, hogy hány vállalat él majd azon jogával, hogy felmondást adjon a számára nyűgöt jelentő munkásnak.
A világválság rossz kihatásának harmadik oka pedig az, hogy a szerbiai termelés nagy része kivitelre dolgozik, termékeik iránt egyre csökken a kereslet, és amint azt már a US Steel példáján is láthattuk, ez egy vállalaton belül akár több ezer fős munkafelesleget is jelenthet, közvetlenül több ezer család megélhetését érinti.
És akkor mégis milyen mentőcsomagot készített a szerb kormány a válság esetére?
– Az állam stratégiája a megelőzés koncepcióján nyugszik, mindenekelőtt partnerei szeretnénk lenni a munkáltatóknak, ezért pénzügyi támogatásban részesítjük azokat a vállalatokat, amelyek nem bocsájtanak el senkit – nyilatkozta a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat igazgatója. Ezenkívül ingyenesen átképzik majd azokat a dolgozókat, akiknek eredeti szakmájuk iránt nincs kereslet.
A szolgálat adatai szerint Szerbiában pillanatnyilag 727 621 a munkanélküli, ezek között mintegy 30 000 olyan diplomás ember van, aki nem tud mit kezdeni egyetemi végzettségével. A munkaerőpiacon már egy ideje feleslegnek számít 30 ezer közgazdász, jogász, agrármérnök, orvos és gyógyszerész. Ugyanakkor nincs elég informatikai mérnök, gépészmérnök és villamosmérnök. Ezek szerint az oktatási rendszernek is megvannak a saját hibái, de ezek egészen biztosan nem orvosolhatóak egy év alatt. Bár ezt így nem mondja ki senki, de az ügynökség átképzési programjai is csak szakmunkásokra vonatkoznak, ugyanis nehezen tudom elképzelni azt, hogy egy gyorstalpaló tanfolyamon váljék orvosból informatikus, vagy jogászból gépészmérnök.
Akármilyen hihetetlenül hangzik, a szakemberek előrejelzése szerint Szerbia 7-8 éven belül akár munkaerő-behozatalra is szorulhat, mert a munkaképes fiatalok nagy része elhagyta az országot, a lakosság pedig rohamosan öregszik, és nem lesz képes eltartani az országot.
A legnagyobb munkáltató Szerbiában maga az állam, a minisztériumok, önkormányzatok, rendőrség és katonaság, valamint a közvállalatok több mint 600 000 embernek adnak munkát. Még a legmérsékeltebb elemzők szerint is legalább 20 000 ember felesleges ezekben az intézményekben. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat igazgatója szerint az államnak le kell mondani arról, hogy ennyi embernek nyújtson megélhetést más fejlesztések terhére. Ez a tendencia főleg Szerbia legfejletlenebb régióiban a legszembeötlőbb, Leskovacban például több mint 800 ember dolgozik az önkormányzatban és közvállalataiban.
