A szabadkai villanymotorgyárban a magánosításkor és azt követően is időről időre bocsátanak el dolgozókat
A jóslatok szerint az év végéig mintegy 200 000 dolgozót bocsátanak el – A felügyelőség csak addig járhat el a munkavállaló ügyében, amíg munkaviszonyban van
Tavaly ősszel, amikor már Európa nagy részében a gazdasági válság kezelésével foglalkoztak, a szerbiai államvezetés azzal nyugtatott minket, hogy Szerbiában nincs mitől tartani. Bennünket ‒ hála annak, hogy kívül esünk az európai vérkeringésen ‒ nem fog sújtani a gazdasági válság.
Aztán ez a gyermekded mese egyszerre elmaradt. Csakhamar Szerbia kölcsönt kért az IMF-től, és elkezdődött a takarékoskodásra intés szajkózása. Zömmel szóban intették egymást politikusaink. Csak kevés példát tudunk arra, hogy a vezető beosztású politikusok az őket közvetlenül érintő (fizetés, napidíj, külföldi utak, reprezentációs eszközök) kiadásokat lefaragták volna.
A gazdasági szakértők szerint az év végéig Szerbiában 200 000 dolgozó kap felmondást. Ebből 15 000 - 30 000 vajdasági alkalmazott lesz. Miroslav Vasin, a tartományi munkaügyi titkár cáfolja ezeket a hírészteléseket, mondván, felmondásokkal kapcsolatos elemzések nem készültek, ezek csak találgatások, amelyek nyugtalanságot generálnak. A tartományi titkár azt ígéri, hogy a munka nélkül maradottak helyzetére megoldást fognak találni ugyanazokkal a módszerekkel, ahogyan az elmúlt két évben a munkanélküliek számát 275 000 -ről 192 000 -re csökkentették.
A Miroslav Vasinnál pesszimistábbak viszont úgy vélik, nem csak a ténylegesen technológiai felesleggé váltak kerülnek az utcára, ugyanis vannak olyan vállalatok, illetve cégtulajdonosok, akik kihasználják a gazdasági válságot, és ennek leple alatt szabadulnak meg a felesleges dolgozóktól. Ilyen például a verbászi Vital, ahol 230 dolgozónak mondtak fel. Ez az alkalmazottak 40 százalékát jelenti. Zomborban a Sunce étolajgyárban 107-en kerültek az utcára. A gazdasági válság más országokban nem érintette az élelmiszeripart. Ezért e két vállalat esetében a feltételezések szerint másról van szó, nem a gazdasági válság következményeiről. Mindkét cég dolgozói napokig tüntettek a felmondások miatt. A Vitalban a közelmúltban megtörtént felmondásokat megelőzően 500 dolgozót bocsátottak el. Nagykikindán 150 dolgozót menesztettek, Nagybecskereken is kényszerszabadságra készülnek küldeni ‒a bejelentések szerint‒ mintegy 1000 munkást.
A gazdasági elemzők arra is figyelmeztetnek, hogy a privatizáció következményeként is számítani kell az elbocsátásokra. Nevezetesen, hogy a megvásárolt vállalatok esetében a dolgozók megtartására vonatkozó kötelezvények lejárnak, s ettől kezdve a cégtulajdonos azt csinál, amit akar.
Az utcára került dolgozók védelmére Rasim Ljajić munkaügyi miniszter az ország területén 28 válságstábot hozott létre. Ezeknek a testületeknek ‒ a bejelentések szerint ‒ az a dolguk, hogyha valamelyik cég végkielégítés nélkül kívánja elbocsátani a dolgozókat, akkor megvédjék azok jogait. Szabadkán a köztársasági Munkaügyi Felügyelőség dolgozóiból alakult ez a válságstáb. Mirjana Popović, az észak - bácskai Munkaügyi Felügyelőség osztályvezetője elmondta, amennyiben a dolgozók úgy érzik, nem volt jogos a felmondás, illetve nem kapták meg a végkielégítést, forduljanak a Munkaügyi Felügyelőséghez.
‒ A legfontosabb az, hogy a dolgozó még akkor jöjjön el hozzánk, amikor még munkaviszonyban van, mert ha megszakad a munkaviszonya, akkor már nem áll módunkban érdekeit védeni. Megtörténik, hogy a dolgozót végkielégítés nélkül küldik el. A végkielégítést mi nem tudjuk visszaperelni, de az már a mi hatáskörünk, ha bebizonyosodik, hogy jogtalan az elbocsátás, akkor ideiglenesen az eljárás befejezéséig visszahelyeztetjük a dolgozót állásába. A múlt év utolsó hónapjaiban, illetve az év első hónapjaiban nem volt térségünkben több panasz, mint korábban. Én egyébként nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak a problémákkal jelentkezzenek a munkaadók vagy a munkavállalók, hanem azok megelőzése ügyében is keressenek fel minket. Vannak törvény adta lehetőségek arra, hogy a munkaadók a válság idején különböző enyhítő megoldásokhoz folyamodjanak – mondta az osztályvezető.
A munkaügyi törvény előírja, hogy a vállalat az elbocsátott dolgozónak köteles végkielégítést fizetni, mégpedig nemcsak a kérdéses vállalatban eltöltött évekre, hanem a munkavállaló valamennyi munkaévére is. A törvény értelmében az első tíz évre az átlagjövedelme egyharmadát, a további évekre pedig az átlagjövedelem egynegyedét kötelesek elszámolni.
A gazdasági válságnak még csak az elején vagyunk. A becslések szerint a feketeleves még ezután következik. Elsősorban az év második felére jósolják nálunk a gazdasági krízis mélypontját. Világviszonylatban ‒a becslések szerint ‒ mintegy 51 millió dolgozó kerül utcára a gazdasági világválság miatt. A szakértők szerint a válság az év végére enyhülni fog. Nálunk, mivel később kezdődött, várhatóan a javulás is később következik be.
