Amikor először hallottam a szalmaházról, bevallom, rögtön a három kismalacról szóló mese jutott eszembe, illetve az első szerencsétlenül járt kismalac, akinek a szalmából épített házát elfújta a farkas. Nem éppen azt sugallja, hogy ilyen egy biztonságos otthon, Horvát Lehel mérnök azonban az ellenkezőjét állítja. Ő az az építész, aki arra készül, hogy szalmából épített házakat álmodjon Vajdaság tájaira, mert szerinte a mesével ellentétben a téglaházak fénykora leáldozóban van.
A szalmabálaházakról szóló mese nem tegnap vette kezdetét, legfeljebb mi errefelé még nem nagyon hallottunk róla, s talán úgy tűnhet, egy új felfedezésről van szó. Pedig a ma is álló legidősebb szalmaház valahol Nebraskában épült 110 évvel ezelőtt, és Európában is már mintegy 35 ezer ilyen található. Úgy látszik, a délebbi tájakat valahogy mégis elkerülte a szalmaház-láz, Magyarországon alig tizenöt ilyen ház áll, Szerbiában pedig egy sem. Bizony, bajban is lenne az, aki itthon szalmaházat szeretne építeni, hiszen nincs semmilyen törvény, jogszabály, ami alapján építési engedélyt lehetne rá szerezni.
Egy szalmaház ízléses beltere
Horvát Lehel szabadkai építészmérnök kezdeményezését éppen ezért nevezhetjük úttörőnek, hiszen az a célja, hogy ezt az akadályt áttörje és nálunk is lehetővé váljon a szalmaházas építkezés. De valójában mi is az a szalmabálaház és mitől olyan különleges ez a régi-új építési mód, vetődik fel elsőként a kérdés.
– Képzeljünk el egy hagyományos betonalapot, melyre egy fából készült szerkezetet, úgynevezett létravázat építünk, amit kitöltünk a bálákkal, a tető pedig úgyszintén hagyományos, gerendák és cserepek alkotják. A szalmabálát a külső falaknál érdemes használni, melyek vastagsága ötven centiméter, és erre kerül még az öt centis vakolat, ami agyagból, esetleg gipszből, vagy mészből lesz. Ránézésre senki sem tudná megállapítani, melyik ház hagyományos és melyik készült szalmából – magyarázza az alapokat Horvát Lehel.
A környezetbarát építészmérnök tervezte kemence is helyet kaphat a szalmaházban
Kissé nehéz elképzelni, a gyakorlatban hogyan lehetséges mindazt megvalósítani, amit egy szilárd építőanyag esetében, hiszen a szalma ehhez képest puha, hajlékony, és a bála sűrűsége nem vetekszik az égetett agyagéval. Akaszthatok majd képet a falra? Elbírja a konyhaszekrény nehéz elemeit vagy a bojlert? Mire szereljem a csapokat? Építhetünk rá emeletet? Mekkora a tűzveszély? Lehel ezekre a kérdésekre is megadta a választ.
– Lehet földszintes, beépíthető a tetőtér, vagy kerülhet rá egy emelet is, csakúgy, mint a hagyományos téglaházak esetében. A szalma bálába préselve rendkívül nagy teherbírású, 800 kilogramm tető és födémteher súlyát képes átvenni egy folyóméteren, a természeti elemeknek pedig ellenáll. Amerikában a tornádóknak is képes ellenállni, földrengésbiztos, mivel rugalmas energiaelnyelő az épület. Tűzálló, mivel agyaggal van bevonva. Egy kísérletben két órán keresztül tették ki 1000 Celsius-foknak, és a szalma nem gyulladt be. A vezetékeket csakúgy, mint a vályogfal esetében, az agyagvakolatba vezetjük, vagyis könnyen elhelyezhetők, sőt akár falfűtéses rendszert is beépíthetünk. Mivel kevés tápanyagot tartalmaz, nem kell félni a bogaraktól, az egerek meg inkább az ajtón jönnek be. Ahogy a vert falú házak esetében szöget verünk a falba, hogy felakasszuk a képet, az itt is lehetséges, és a konyhabútor is felszerelhető a falra, csak facövekeket kell beütni a falba, fatipliket használunk, ahhoz pedig hozzácsavarozzuk a bútorelemeket, de lépcsőt is hozzáerősíthetünk. Az összepréselt szalma nem puha anyag, sőt tehetünk rá hálót, megvasaljuk és egyfajta szendvicspanelt kapunk. Ettől szilárd. Még a favázas szerkezetet is elhagyhatjuk, és önmagában a bálával is építkezhetünk, mivel három méter magasságig önhordó formában is felépülhet. Egyedül a fürdőszobát javaslom hagyományos építőanyagokból, vagyis vályogból és téglából felépíteni, hiszen mint minden organikus anyagnak, a szalmának is a víz a legnagyobb ellensége, s az állandó nedvességtől elkorhad. A csapóesőtől, ami a ház oldalát veri, hosszabb ereszekkel védekezhetünk, az alsó vízrétegektől egy hagyományos, bitumenes szigetelés óv meg. Sőt, még az árvíz sem tud annyit ártani neki, mint például a cementtel vakolt téglafalnak, ugyanis gyorsabban kiszárad.
Dombház-szalmaház, a tervező fantáziájától függ, milyen lesz a szalmaház
Legnagyobb különlegessége, hogy remek hőszigetelő, drasztikusan csökkenti a fűtési költségeket, közel háromszor jobb a hőszigetelése ötven centiméter falvastagság mellett – amit az érvényes szabályok követelnek – és legalább olyan tartós, mint a téglából és betonból épült ház. Száraz körülmények között a szalma akár pár ezer évet is kibír, így a szalmából készült ház is, ha megfelelő a szigetelés, tartósan állni fog. Rengeteg előnye van, mondja tovább az építész. Természetes és megújuló anyagról van szó, ami minden évben újratermelődik aratáskor, ezért hosszútávon számolhatunk vele. A házat teljesen természetes anyagokból építjük fel, a szalma páraáteresztő, hideg, nedves környezetben sem gombásodik, nem kell a szellőztetésről külön gondoskodni, és környezetbarát, hiszen megköti a szén-dioxidot, aminek kibocsátására manapság egyre nagyobb figyelmet fordítanak az EU-ban és világszerte. A házépítésnél ma már figyelnünk kell az úgynevezett ökológiai lábnyomra is, s fel kell mérni, mennyire károsítjuk a környezetet az építkezéssel, vagyis mennyi szén-dioxid kerül a levegőbe és mennyi energiát használunk az építőanyag előállításakor, például a téglák égetésekor. A világ szén-dioxid-kibocsátásának tíz százaléka a cement gyártásából, csomagolásából és helyszínre szállításából származik. A szalmabálás építkezésnél viszont nem használunk cementet, legfeljebb az alapba. Az építés nem igényel gépi munkát, a szalma olcsó, beszerezhető, közelsége miatt pedig csökkenek a szállítási költségek. Egy szalmabálaház felépítése mintegy húsz-harminc százalékkal kevesebbe kerül, mint a hagyományos, és a felépítése, ha megvan a váz, csupán két-három napot vesz igénybe.
A szalma bálába préselve rendkívül nagy teherbírású, 800 kilogramm tető és födémteher súlyát képes átvenni egy folyóméteren
– A szalmabálaházak reneszánszát éljük, hiszen nem új keletű építési módról van szó, sőt 1945-ig intenzíven építettek ilyen házakat. Aztán amikor az energiaforrásokhoz könnyen hozzá lehetett jutni, és olcsó volt, a takarékosság már nem játszott sok szerepet, egészen az energetikai krízisig, így újra lendületet kapott a szalmabálaház-építés. Még nálunk is elterjedhet, csak meg kell ismertetni az emberekkel, hogy lehet így is. Az építészek a szalmabálaházak építését információ szintjén ismerik, de a gyakorlatban senki sem alkalmazza. Elsősorban egy mintaházat kellene építeni, például az energiaügyi minisztérium számára, hogy lássák, miről van szó, és támogatni tudják, mert nem elég beszélni róla. Hosszútávon a kormánynak és az embereknek jól jöhetne az energiamegtakarítás, és a megspórolt áramot eladhatná külföldre. Az elsőt még idén megépítem. Ahhoz, hogy egyáltalán hivatalosan lehetségessé váljon az építkezés, ki kell dolgozni egy rendszert, ahol először kivizsgáljuk az anyagokat, a szalmát, az agyagot és a szerkezetet, s ez alapján már felépülhetnek ezek a házak. Egeresi Sándornak, a tartományi parlament elnökének már bemutattam a szalmaházakban rejlő lehetőségeket, és nagyon pozitívan fogadta. Megkértek, készítsek egy prezentációt, melyben mindezt részletesebben bemutatom másoknak is. Hamarosan talán valami előrelépésről is beszámolhatok – mondta az állandóan az új megoldásokat kutató mérnök.
