Sikeresen bejegyezték az immár ötödik magyar vajdasági pártot, amely a Magyar Koalíció nevet viseli. Az új párt elnöke László Bálint, a VMDP ifjúsági tagozatának korábbi elnöke. A vajdasági magyar politikai arénáról Losoncz Alpár egyetemi tanárral beszélgettünk.
Mi a véleménye arról, hogy megalakult az ötödik vajdasági magyar párt, a Magyar Koalíció?
– Kénytelen vagyok abból a megkerülhetetlen tényből kiindulni, hogy e pillanatban nagyon kevés releváns információval rendelkezünk azt illetően, hogy a nemrégiben megszületett ötödik párt milyen programmal, milyen igényekkel kíván fellépni. Amit eddig hallottam, az édeskevés ahhoz, hogy bármi komolyat is megállapítsunk. Azt azonban töredelmesen bevallom, hogy vannak kételyeim az új pártokkal kapcsolatban. Korábban is azt a nézetet képviseltem, hogy sokkalta ésszerűbb lenne a fennálló szituációt csiszolni, vagy korrigálni, és e nézetemet továbbra is fenntartom. Azért gondolom így, mert nekünk nincs sem időnk, sem terünk ahhoz, hogy kísérletezzünk. A mi szituációnk, merőben más, mint teszem azt, a szerb politikai színtéren mozgóké. Példának okáért, a Szerb Radikális Párt megengedheti magának a fényűzést, hogy osztódással szaporodjon. A mi esetünkben ez nem áll fenn. Van egy másik mozzanat is, amely megkerülhetetlen. Ez pedig az a tény, hogy a modern pártok akkor tudnak jól működni, hogyha nagyon erős gazdasági csoportok állnak mögöttük. Tehát, ha létezik egy olyan gazdasági háttér, infrastruktúra, amely e pártokat működőképessé teszi. E tény meggondolni valót jelent bármilyen vajdasági magyar párttal kapcsolatban. Könnyebb létrehozni egy pártot, mint működtetni azt a mindennapi élet sodrásában, és válaszokat adni a naponta felmerülő kínos kérdésekre. Mindezek ellenére érteni vélem, hogy mi indokolhatja egy új párt létrehozását, és mi sarkallhat valakit arra, hogy új politikai tömörülést teremtsen. Arra gondolok, hogy a lendület, amely jelen volt a vajdasági magyarság köreiben a létező pártok hármasszövetsége kapcsán, lelankadt, és tulajdonképpen elakadt. Magam is többet vártam e pártok szövetségétől. Ez nem azt jelenti, hogy le kell mondani róluk, és semmiképpen sem jelenti azt, hogy e pillanatban végső ítéletet kell megfogalmaznunk e koalícióról, ellenkezőleg. Az az ígéret azonban, hogy a hármas koalíció gyökeresen átalakítja a vajdasági magyar közéletet, részben csak ígéret maradt. A másik tényező az, hogy szemmel látható, hogy pártjaink valamiféleképpen útkereszteződés előtt állnak. Ez abból látszik, hogy belső gyűrődések, különféle érdektagolódás mentén kialakuló konfliktusok jellemzik őket. A világon minden pártban vannak belső konfliktusok, csakhogy a modern pártok arról ismertek, hogy e belső konfliktusokat képesek feloldani. Úgy tűnik, hogy a mostani vajdasági pártoknak nincs megfelelő kapacitásuk arra, hogy konfliktusaikat feloldják.
Ön szerint léteznek modern pártok Szerbiában?
– Nem léteznek. Sőt, azt illetően is kételyeim vannak, hogy pártnak nevezhetőek-e, a szó modern értelmében. Leghelyesebben talán úgy nevezhetnénk őket, hogy tranzíciós masinériák, érdektömörülések vagy kartellek, mert nagyon konkrét haszonelv körül csoportosulnak.
Ez mit jelent akkor a jövőre nézve? Azt, hogy semmi jóra sem számíthatunk, mert nincs kapacitás egy más politikai elitet kitermelni, amely alkalmazkodni tudna a modern elvárásokhoz?
– Én azért nem tartom helytállónak azt a gondolkodást, amely minden hibát, vagy minden bajt a politikai elit számlájára ír. Nem szoktam takarékoskodni a politikai elit bírálatával, de ne felejtsük el a tényt, hogy a közéletnek a minősége, a vajdasági magyar közélet, a közkérdések képviselete nemcsak a politikai elitektől, hanem a média elitektől és a kulturális elitektől is nagymértékben függ. Hogyha igazán mélyre akarunk ásni, akkor fel kellene mérni az összes társadalmi elitnek a teljesítményét, és nem mindig a politikai elitre ujjal mutogatni. A kulturális elitek, vagy a média elitek kockázatkerülő, opportunista magatartása nem készteti számadásra a politikai elitet. Túlságosan kényelmes magatartás minden bajt a politikai elit nyakába varrni, noha nagyon sokan élnek ezzel az önámítással. Mindenhol úgy van a világban, hogy ha a politikai elit nem kényszerül arra, hogy számadással tartozzon a választóinak, akkor ellenőrizetlen módon cselekszik. Megkerülhetetlen a tény, hogy minden pártunk magán viseli a félháborús helyzetekkel tarkított tranzíció pecsétjét. Végül is, hadd jelezzem, annak ellenére, hogy kételyeim vannak az új párt megalakításával kapcsolatban, úgy vélem, hogy mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy új színt hozzon létre a vajdasági magyar politikában, és ha az derül ki majd egyszer, hogy ezen új párt föllépésének eredményeként megreformálódik a vajdasági magyar nyilvánosság, ha a mostanság megmerevedett politikai színtér újra lendületet kap, akkor azt fogom mondani, hogy ez a lehető legjobb dolog, ami velünk megtörténhetett. De a jelen pillanatban, persze, ezt csak feltételes módban mondhatom.
