(Madis Vainomaa)
– Az EBESZ 2001 óta, amióta Szerbiában megnyitotta irodáját, prioritásként kezelte az emberkereskedelem problematikáját az országban. Különféle projektumaink voltak ez az idő alatt. Ez a mai, az újságírók számára kiadott tájékoztatófüzet az emberkereskedelemről, több szempontból is érdekes. Először is azért, mert nem létezik hasonló szöveggyűjtemény erre a témára, másodsorban pedig ezt a könyvet a szakmában elismert újságírók írták, az újságírók számára Szerbiában, de akár a határokon túl is bátran használhatnák, ezért is fordítottuk le angol nyelvre. Másodsorban azért érdekes ez a kézikönyv, mert egy, az emberkereskedelemről szóló szerbiai közvélemény-kutatás eredményeit is tartalmazza. A közvélemény-kutatás arról szól, hogy miként látják az emberkereskedelem problematikáját a szerbiai emberek. Az eredmények azt mutatják, hogy az emberek nagy többsége azt hiszi, hogy az emberkereskedelem áldozatai a hibásak azért, hogy ilyen helyzetbe kerültek, valamint az emberek többsége biztos abban, hogy az áldozatok biztos külföldiek, nem szerbiaiak. Ezek a feltételezések egyáltalán nem helyesek, és felmerül a kérdés, miért gondolkodnak így a szerbiai polgárok.
Mi a helyzet általában a világban az emberkereskedelem tendenciáival, és ennek tükrében Szerbiában?
– El kell mondani, hogy minden ország specifikus, ami az emberkereskedelmet illeti. Sok függ attól is, hogy földrajzilag hol helyezkedik el egy ország, valamint, hogy milyen a gazdasági helyzete. Szerbiában 7-8 évvel ezelőtt az a helyzet állt fenn, hogy az emberkereskedelemben tranzit országnak számított Nyugat-Európa, valamint Bosznia felé. Ez a kép 4-5 évvel ezelőtt megváltozott. Most az esetek többségében Szerbia határain belül történik az emberkereskedelem, tehát az a jelenlegi helyzet, hogy az áldozatok is és az emberkereskedők is Szerbiában vannak.
Mit tett Szerbia az emberkereskedelem elleni harc terén ezzel kapcsolatban?
– Az emberkereskedelem elleni harc stratégiáját 2006-ban elfogadta a szerbiai kormány, de ahhoz, hogy ez a stratégia életbe lépjen, egy akciótervre is szükség van. A szerbiai Belügyminisztérium január óta nagy erőkkel dolgozik ezen a problematikán.
Mit tudna nekünk mondani az akcióterv konkrét lépéseiről?
– Ez kellene, hogy legyen valójában a lényege az egésznek, mert konkrét lépések hiányában nehezen lehet előremozdulni. Itt először is a szakemberek képzését tartom a legfontosabbnak, a legnagyobb szükség rájuk pedig az igazságügyben van. Az akcióterv továbbá pontosan előirányozza a minisztériumok felelősségét minden egyes területen. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert ezidáig nagyon burkoltak voltak a megfogalmazások a felelősségeket illetően.
