Belgrádban ma délben tiltakozó nagygyűlést rendeznek, amelyre a közszférából mintegy 20 ezer dolgozóra számítanak a szervezők. A pedagógus-szakszervezetek hívták az utcára a tanárokat, de az egészségügy, az igazságügy és a rendőrség egyes szakszervezeteinek tagsága is csatlakozik hozzájuk. Ezzel bizonyítják, hogy a közszférában dolgozók szakszervezetei mégis egységesek, és azt, hogy a többiek szolidárisak a pedagógus-szakszervezetekkel. Mindenekelőtt azt juttatják kifejezésre, hogy mindannyian elkeseredettek anyagi helyzetük és munkafeltételeik miatt.
A várakozások szerint a fővárosi tiltakozáson mégis a tanítók, tanárok lesznek jelen a legtömegesebben. Azt, hogy mit érnek el a tiltakozó sétával, nagyon nehéz megjósolni. E sorok írásakor még leginkább a káoszt érzékeljük. Ellentmondó hírek érkeztek el hozzánk az elmúlt napokban egyes iskolákból. Egyik nap olyan hír jutott el hozzánk, hogy az egyik újvidéki iskolában pénteken nem lesz tanítás, mert tüntetni mennek a tanárok, majd tegnap kiderült, hogy az adott oktatási intézményben mégsem szünetel e napon az oktatás, mert csak néhány pedagógus utazik Belgrádba. Azt viszont tényleg nem tudja még senki sem, hogy hétfőn mi lesz a helyzet, az iskolák egy részében a tanárok – mint ahogy egyes szakszervezeti vezetők kilátásba helyezték – tényleg beszüntetik-e a munkát.
Szerbiában pedagógussztrájk soha még nem húzódott el ilyen hosszan, mint most. Már két hónapja tart, igaz, csak az iskolák egy részében. Pontosabban: az 1800 iskola közül már ,,csak” 590-ben tartanak rövidített órákat. Vajdaság iskoláinak túlnyomó részében 45 perces órák vannak. Teljes a megosztottság a pedagógus-szakszervezetek körében, másfél szakszervezet elfogadta a minisztérium által felkínált fizetésemelést, két és fél érdekvédelmi szervezet nem volt erre hajlandó, s folytatta a tiltakozást. Megosztottságuk a siker esélyét csökkentette és a hatalom malmára hajtotta a vizet. Žarko Obradović oktatási miniszter hidegvérrel elrendelte a sztrájkolók fizetésének csökkentését. Volt, akinek a februári fizetése 40 százalékkal kevesebb lett, mint korábban. Ez elkeseredést, óriási felháborodást váltott ki. A sztrájkban álló szakszervezetek ekkor hirdették meg a mai tiltakozó nagygyűlést, amely során nemcsak az oktatási miniszternek, hanem Tadić államfőnek is nyílt levelet adnak át.
A fenyegetés, hogy hétfőtől a mostani rövidített órák átcsaphatnak akár munkabeszüntetésbe is, kiváltotta a szülők és a diákok haragját, s például Újvidéken már a diákok is az utcára vonultak, mert nem akarnak szombatonként pótolni. A tanév meghosszabbítása is igen vérlázítóan hangzik, mert ki akar a júniusi hőségben ki tudja meddig a padokban izzadni. A nyolcadikosoknak ott a záróvizsga, az érettségi előtt állóknak az egyetemi felvételi... Sokan úgy vélik, a legtöbb pedagógusnak is már elege van a sztrájkból, de most már nagyon nehéz abbahagyni úgy, hogy a részvevők méltósága, a szakszervezetek tekintélye ne csorbuljon. A miniszter pedig ismét azzal kecsegteti a pedagógusokat, hogy lehetséges a fizetésemelés, de biztosat erről csak április második felében mondhat. A nagygyűlés előtt remekül időzített bejelentés, minden konkrétum nélkül.
Nem tudjuk, hogy elérnek-e a mai tiltakozó sétával, nagygyűléssel bármit is a közszféra dolgozói. A csődbe juttatott, megszűnt gyárak munkásainak egyik tiltakozása sem hozott semmiféle eredményt, az ország már nem tud a tragikus méretű gazdasági bajokkal, a pénztelenséggel, a szürkegazdasággal, a munkanélküliséggel megküzdeni (nemrégiben tették közzé, hogy csak januárban 50 ezerrel nőtt a munkájukat elvesztettek száma). A közszférában a fizetések nem túl magasak ugyan, de legalább biztos megélhetést jelent (egyelőre legalábbis). Másrészt viszont a közszférában dolgozók nap mint nap tanúi az állami pazarlásnak, hallanak, olvasnak arról, hogy hányan keresnek jóval kevesebb munkával és tudással, kevésbé felelősségteljes munkával jóval többet, mint a sebészek vagy a tanárok. S emiatt érzik úgy, joguk van – akár az utcára vonulva is – kiharcolni azt, ami jár nekik.
