Szerbia minden feladatot teljesített, ami a vízummentességhez szükséges. A héten ugyanis befejeződött az utolsó törvénycsomag elfogadása is, kivéve persze a diszkrimináció ellenes törvényt, amit várhatóan hétfőn fogad majd el a szerb képviselőház. Most már úgy látszik, nem rajtunk múlik, hogy mikor utazhatunk ismét mindenféle megpróbáltatás nélkül Európa országaiba. Dr. Varga Lászlót, a képviselőház Európai Integrációs Bizottságának elnökét a várható forgatókönyvről kérdeztük.
– Az elmúlt időszakban három alkalommal is itt járt az Európai Bizottság szakértői csoportja, amely azt vizsgálta, meddig jutottunk a vízumliberalizáció feltételeinek teljesítése terén. Még egy ilyen misszió fog érkezni az országba, várhatóan áprilisban, és azt követően készül majd egy jelentés az Európai Bizottság részére arról, hogy Szerbia teljesítette-e az összes feltételt vagy sem
Ön szerint pozitív véleményezés várható?
– Az, hogy május közepén ez a jelentés pozitív lesz-e, attól függ, hogy Szerbia az előttünk álló másfél hónapban megteszi-e azokat a lépéseket, amelyek ezeknek a törvényeknek az alkalmazásához szükségesek. Én úgy gondolom, hogy ez a jelentés pozitív lesz, illetve azt mondhatjuk, hogy teljesítettük azokat a feltételeket, amelyeket májushoz viszonyítva egy évvel korábban támasztott ez ügyben az unió.
Ez azt jelenti, hogy még májusban várható döntés arról, hogy felkerülünk-e a schengeni fehér listára vagy sem?
– Májusban semmiképen sem lesz ez ügyben döntés. A következő néhány hónap az európai parlamenti választásokról, illetve az Európai Unió szerveinek megalakításáról szól. Szinte biztos, hogy a döntés, ami reményeink szerint pozitív lesz, csak az ősz folyamán születhet meg, s ez azt jelenti, hogy 2010 január elsejétől szűnhet meg a vízumkényszer. Ez jelen pillanatban a legoptimistább forgatókönyv, de ugyanakkor a legvalószínűbb és legreálisabb is.
Akkor is felkerülhetünk a fehér listára, ha Szerbia nem szolgáltatja ki a maradék két háborús bűnöst?
– A vízumkényszer megszüntetésére az unió nem politikai kérdésként tekint, nem feltétel, és nem is lesz feltétel a háborús bűnösök kiszolgáltatása. Ezenkívül az sem mellékes körülmény, hogy nincs szükség egyhangú döntésre a vízumkényszer feloldásához. Magyarán nem történhet az meg, hogy egy vagy két uniós tagállam megvétózza a fehér listára kerülésünket. Ezért látom reálisnak a 2010 január elsejei dátumot a vízumliberalizáció beteljesülése dátumaként.
Azok a hírek, amelyek Brüsszelből érkeznek, egyáltalán nem ezt az álláspontot erősítik. Gondolok itt arra, hogy a szlovén és a cseh külügyminiszter levele kapcsán, amelyben azt sürgetik, hogy a nyugat-balkáni országokat fel kell venni a fehér listára, Angela Merkel német kancellár például úgy reagált, hogy hosszú és gyötrelmes lesz csatlakozásuk útja.
– Az a levél, amiről beszél, nem Szerbia ügyében íródott csupán, hanem Bosznia- Hercegovina, Montenegró, Macedónia és Albániai ügyében is, tehát hogy csomagban alkalmazzák esetükben a vízumliberalizációt. Én úgy gondolom, hogy ezek az országok messzebb vannak a fehér listától, mint Szerbia. Ez a negatív üzenet arról szólt, hogy az egész régió előtt még hosszú az út. Abban az esetben jelenthet ez számunkra problémát, ha a következő hónapokban olyan döntés születne, hogy az egész régiót újra egységként próbálják kezelni. Ám hosszú évek gyakorlata, hogy az unió megpróbálja az országok egyéni teljesítményeit értékelni. Időről-időre azonban vannak olyan elképzelések, hogy ezeket az egyéni teljesítményeket jó lenne csomagban értékelni. Én úgy gondolom – abból az információcsomagból, ami az én rendelkezésemre áll –, hogy az valószínűsíthető, hogy Szerbiának nem kell bevárnia a többi országot, mint ahogyan korábban Horvátországnak sem, vagy még korábban Romániának és Bulgáriának sem kellet bevárnia senkit.
Angela Merkel a napokban kijelentette, hogy az uniónak szüksége van egy konszolidációs időszakra, és Horvátország belépése után hat- hét évig fel kell függeszteni a tagfelvételt. Köztudomású, hogy Németország és a Benelux államok bővítésellenesek.
– Amikor 2004-ben felvették a 10 új országot, akkor is ilyen üzenetek kerültek napvilágra, hogy na, most egy kicsit pihenni kell, ám azután három évvel később felvették Romániát meg Bulgáriát. E bővítés után szintén voltak ilyen hangok, de mivel Horvátország jól haladt a feltételek teljesítése terén, ezért mégsem fog bekövetkezni ez a nagy pihenés, hanem Horvátországot egy-két éven belül fel fogják venni. Úgy gondolom, hogy erre is érdemes visszatekinteni, amikor az ilyen nyilatkozatokat értékeljük. Gazdasági válság van, s nyilvánvaló ilyen helyzetben nem népszerű a családot olyan országokkal bővíteni, amelyek csak viszik a pénzt. Mivel júniusban Németországban is európai parlamenti választás lesz, az ősz folyamán pedig országos parlamenti választás, úgy gondolom, hogy ez is jelentős hatással lesz a véleményalakításra. Ami talán a legfontosabb, hogy a kancellárasszony egy kicsit üzent is a csatlakozni szándékozó országoknak, hogy nagy problémáik vannak: Macedóniának névvitája, Montenegrónak a szervezett bűnözés, Bosznia-Hercegovina pedig államként nem tud működni. Szerbiával kapcsolatban pedig ezt az üzenetet úgy kell értékelni, hogy Szerbia egyértelműen nem tudja eldönteni, hogy a Nyugat irányába szeretne haladni, és az unió országait tartja stratégiai partnerének, vagy Oroszország lesz a stratégiai partnere, de eközben az unió tagja kíván lenni... Tehát amíg ez a skizofrén tudatállapot Szerbiában fennáll, addig picit nehéz lesz a német közvéleménynek elmagyarázni, hogy miért is kell nagyon gyorsan Szerbiát felvenni az unióba. Úgy gondolom, nagyon sürgősen el kell dönteni, hogy Szerbia merre szeretne menni. Az hosszú távon nem lehet megoldás, hogy a NATO-val vagy az Európai Unióval nem a lehető legmélyebb partneri viszonyt ápolja, hanem Oroszországgal, az unió vetélytársával teszi ezt. Amíg ez nem tisztázódik, addig Szerbia csatlakozásának nagyon sok ellenzője lesz.
Az, hogy Csehország, az unió elnöklője nyilvánosan, erőteljesen támogatja Szerbia csatlakozását, jelent-e valamilyen könnyebbséget a csatlakozás útján?
– Nyilvánvalóan van annak jelentősége, ha az EU soros elnöke támogatja egy ország csatlakozását, ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy az Európai Unióban öt-hat ország – Nagy-Britannia, Németország, Franciaország és a Benelux államok – sokkal nagyobb befolyással bír. Igaz ugyanakkor, hogy nem csak az elnöklő Csehország , hanem Portugália, Spanyolország és a szomszédaink is támogatják csatalakozásunkat. Azonban érdemes lenne Szerbiának azon elgondolkodnia, miért van az, hogy évek óta nem járt nálunk se Németország , se Olaszország, se Franciaország, se Nagy-Britannia vezetője. Ezen kellene változtatni, s velük kellene sokkal erőteljesebb és barátibb kapcsolatokat ápolni. Értékeket átugorva, megkerülve megpróbálni bejutni az Európai Unióba, illetve a feltételeket nem teljesítve, az hosszú távon nem hoz semmi jót. Közeledünk mi az unióhoz, ez biztos, napról napra közeledünk, de hogy ilyen lassan, az elsősorban rajtunk múlik. Erre a legjobb példa Horvátország, amely 2000-ben ugyanarról a startalapról indult, mint Szerbia. Hogy mennyire fontos ennek az országnak a csatalakozás, talán szemléletes a példa, hogy hétfőn kellett volna megtartani a parlament Európai Integrációs Bizottságának ülését, amelynek napirendjén 15 törvény megvitatása szerepelt. A testület határozatképtelenség miatt nem tarthatta meg ülését. Megjegyzem, az Európai Szerbiáért nevet viselő kormánykoalíciónak 5 tagja van ebben a bizottságban. Közülük egy sem volt jelen.
