Végy egy diplomás fiatalt, egy kerékpárt és egy nemes célt – ez a kaland receptje Kasza Csongor számára, aki nyár közepén két keréken indul útnak Csángóföldre, hogy egy hónapot töltsön a magyarfalusi gyerekekkel. Tavaly egyszer már járt ezen a különleges helyen, hogy elvigye a Vajdaságban és Bécsben gyűjtött adományokat a kis falucska iskolásainak, most azonban más cél vezérli.
Amikor Csongor a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar harmadéves hallgatójaként tavaly májusban néhány napra ellátogatott Csángóföldre, még nem sejtette, hogy néhány hónap után visszatér a kétezer lélekszámú Magyarfaluba, ahol harminc óvodás és kisiskolás korú gyermek él. Mivel az ottani gyerekek magyar nyelvű taníttatását igen nehéz tanszerek és könyvek hiányában megoldani, ezért a Magyar Csángó Szövetség próbált közbenjárni az ügyben és egy akciót hirdetett, hogy szívesen fogadnak használt tankönyveket, íróeszközöket, és mindenféle egyéb iskola tanfelszerelést, mellyel segíteni tudnák ezeknek a gyerekeknek a magyar nyelvű oktatását. Ebbe az akcióba kapcsolódott be tavaly Csongor és így jutott el Csángóföldre unokatestvérével.
– Amikor Magyarfaluban jártam, találkoztam a csángó szövetség egyik tagjával, aki megkérdezte, hogy ha már a tanítóképző kar hallgatója vagyok, lenne-e kedvem néhány hetet, akár egy-két hónapot tanítani vagy a nyári óvodában foglalkozni a gyerekekkel. Akkor még nagyon távolinak tűnt a tanulmányaim vége, és úgy gondoltam, hogy ez még korai lenne. Időközben azonban úgy alakultak a dolgok, hogy már csak néhány vizsgám van hátra és a diplomamunkám is majdnem teljesen kész, úgyhogy semmi sem tart vissza, hogy a felkérésnek eleget tegyek.
Csongor csak néhány hete fogott bele az út megszervezésébe és a tervek szerint rögtön diplomázás után, június vége felé indulna, hogy legkésőbb július 3-ára Magyarfalun legyen. Az utazását az teszi igazán kalandossá, hogy kerékpárral indul, ami azt jelenti, hogy legalább 5-6 napig fog kerekezni átlagban napi 150 kilométert. Azt mondja, azért nem vonattal vagy busszal vág neki Csángóföldnek, mert az túl egyszerű és könnyű lenne, emellett szeret biciklizni, utazás közben pedig szeretné megismerni és fényképeken megörökíteni a tájat, hiszen ez is része a kalandnak, és persze azt szeretné, ha a családja büszke lenne rá.
Egy hónapos ott-tartózkodása alatt a nyári óvodában vezet majd foglalkozásokat a gyerekeknek. A nyári óvoda nagy segítség a szülőknek, hiszen napközben nem tudnák kire hagyni gyermekeiket, így viszont nem csak felügyelet alatt vannak a lurkók, hanem szórakoztatják és a játékon keresztül tanítják is őket. Kötetlen lesz az együttlét, mondja Csongor, hiszen 6-8 éves gyerekekről van szó, ráadásul egy hónap alatt nem lehet csodákat művelni, ugyanakkor számos lehetőség van játszva, mégis tudatosan tanítani a gyerekeket.
– Máris készülök ezekre a napokra, gyűjtöm az anyagot, meg persze egyébként is fel kell készülnöm erre az útra, mert korántsem lesz könnyű. Szellemileg és fizikailag is nagy kihívás lesz ez nekem, már-már egyfajta zarándokút, ahol az ember számos dolgot átértékel, amíg úton van. A csángók között pedig egy másik világba lépek át, hiszen olyan, mintha ott megrekedt volna az idő, ráadásul nagyon vallásosak és az ottani magyarságtudat is egészen más. Vágyom ezeket a dolgokat is megismerni. Biztosan sokat tanulok, tapasztalok majd, ugyanakkor azt az üzenetet is szeretném közvetíteni általa az ittenieknek, hogy a vajdasági fiatalságban nagyon sok erő, potenciál van, ami nincs kihasználva, s ezzel is szeretném ráirányítani a figyelmet az itteni fiatalokra, akiknek itthon nincs lehetőségük megmutatni képességeiket, kiélni ambícióikat.
Csongor a 800 kilométeres útnak egyedül vág neki, de ezúttal sem megy üres kézzel, ugyanis újabb gyűjtést szervez és reményei szerint ismét összejön majd egy nagyobb adományt. Továbbra is szükség van tanszerekre, könyvekre, füzetekre, ceruzákra, úgyhogy ismét arra kéri a vajdaságiakat, hogy ha tudják, ilyen módon támogassák az útját és a magyarfalusi gyerekeket. Egyelőre nem tudja, magát az utat miből fogja pénzelni, de az sem tartja vissza, ha saját zsebből kell fizetnie az oda- és visszautat.
– Sokan máris felajánlották, hogy anyagilag hozzájárulnak az úthoz, amit természetesen nem utasítok vissza, de elsősorban a tárgyi adományokra számítok, amit a tanítóképző karra kell eljuttatni. Ezeket azután átviszem Szegedre, ahonnan a csángó szövetség szállítja tovább Magyarfaluba. A Facebook közösségi portálon is létrehoztam egy csoportot Csángóföldre kerékpárral! néven, ahol két nap alatt több mint kétszázra duzzadt a tagok száma. Sokan csatlakoztak olyanok is, akiket nem ismerek személyesen, de támogatják ezt a kezdeményezést. Nagyon sok biztatást kaptam eddig is, és már önmagában ez hatalmas erőt ad. Sokan nagyon nagy dolognak tartják ezt, hiszen Csángóföld messze van, és kerékpárral vágok neki, de ha az ember előtt ott egy ilyen nagy cél, hogy harminc csillogó szemű csángó gyerek vár rá, akiket taníthat, akkor nem tűnik nehéz dolognak. Sokan jelezték, hogy szívesen csatlakoznának hozzám, de pénz vagy idő hiányában nem jöhetnek. Viszont ha valaki meggondolja magát, van még egy kis ideje, hogy felkészüljön az útra.
Az ifjú kalandor úgy tervezi, hogy útja minden mozzanatát feljegyzi a közösségi portálra is, hogy a képeken, élménybeszámolókon és kalandos történeteken keresztül mi is nyomon követhessük napjait.
