Tegnap délután az újvidéki Városi temetőben helyezték örök nyugalomra Polyvás József újságíró-szerkesztőt. Délelőtt családtagjai, kollégái, barátai emlékeztek rá a Magyar Szóban megtartott kommemorációs összejövetelen. Pressburger Csaba, a Magyar Szó főszerkesztője, és Varjú Márta újságíró búcsúztak elsőként a munkatárstól, felolvasva egy részletet Polyvás utolsó, bürokráciáról szóló írásából.
J. Garai Béla publicista elmondta, nehéz megválnia nemzedéke egy újabb tagjától, s Polyvásról, mint lankadatlan írásvággyal rendelkező egyénről beszélt, aki még a bombázások ideje alatt is magával vitte a pincébe naplóját, hogy lejegyezhesse észrevételeit a körülötte zajló történések kapcsán. Jegyzeteit ezután 77 nap Újvidéken címmel egy megrázó dokumentumkötetben jelentette meg. A Magyar Szó pezsgő életű szerkesztőségében eltöltött évek, évtizedek, az izgalmas vízparti beszélgetések, a hajnali horgászkirándulások – mind-mind kitörölhetetlen emlékek – állapította meg Garai.
– Attól a tisztelt kollégától kell búcsúznunk, akiről valóban elmondhatjuk, hogy világéletében ízig-vérig újságíró volt. Végigjárta az összes lépcsőfokot, volt vidéki tudósító, riporter, a Dunatáj című melléklet alapító főszerkesztője, hosszú évekig pedig a Dolgozók című hetilapot irányította. Talán nincs is olyan újságírói műfaj, amit ne művelt volna hosszú pályája alatt. Ha valakinek, akkor neki valóban éltető eleme volt ez a szakma – mondta búcsúbeszédében Garai.
Habram Mária, a Családi Kör főszerkesztője, a valamikori Dolgozók hetilap utolsó főszerkesztőjeként emlékezett Polyvásra, s elmondta, mindig minden feladatot a lehető legjobban végzett el, s csak a társadalmi változások okolhatók az említett lap megszűnéséért, Polyvás kimagasló főszerkesztői munkája pedig biztosította a megfelelő színvonalat, amíg lehetett.
Friedrich Anna nyugalmazott újságíró Polyvás tenni akarását emelte ki, s meggyőződéssel mondta, a szeretett kolléga, azon a másik, számunkra láthatatlan világon, már minden bizonnyal átlapozta az újságokat, megállapította min lehetne, s kellene javítani, bejárta újra az élete során már annyiszor bejárt termeket, szobákat, s most is itt van, ezen a megemlékezésen, valahol, közöttünk.
