Branka Bojanin, a szabadkai Prijatelj – Epar Állatbarátok Egyesületének elnöke decemberben kis híján felgyújtotta magát, három hónappal később pedig a topolyai állatmenhelyen, ahol hetek óta nem volt áram, tűz ütött ki, amelyben Etela Merk, a menhely tulajdonosa életét vesztette. Az önkormányzatok csak ezután kezdtek foglalkozni a két magánkézben lévő menhely gondjaival, holott, ha előbb reagálnak, talán mindkét esetben elkerülhető lett volna, hogy idáig fajuljon a helyzet.
Branka végső elkeseredésében döntött úgy, hogy szabadon engedi a menhelyen lévő mintegy hétszáz kutyát, de mivel ezt megakadályozták, fel akarta gyújtani magát. Végső segélykiáltás volt ez az illetékesek felé, akikhez addig hasztalan fordult segítségért. A kis híján tragédiába fulladt szabadkai eset után rögtön sor került egy megbeszélésre az illetékesek és a menhely vezetői között, de csak a második találkozás után sikerült megállapodni néhány részletben. Most, négy hónappal később Branka, aki maga is állatorvos, azt mondja, elmozdultak ugyan a holtpontról, de még most is mindennapos küzdelmet folytatnak a menhelyért, hiszen emberhiánnyal küszködnek és a megígért támogatás még mindig nem érkezett meg a számlájukra.
– A köztisztasági vállalattól kaptunk egy nagy konténert, amit hetente kiürítenek. Ez nagy segítséget jelent, mint ahogyan az is, hogy megoldották a Topiko által felajánlott élelem ideszállítását, ami hetente háromszor érkezik a menhelyre. Ígéretet kaptunk, hogy a város havi tízezer dinárt folyósít nekünk, amiből ki tudjuk fizetni a számlákat, és bár ez az összeg közel sem lenne elég, nagyobb baj, hogy ez a pénz még nem érkezett meg a számlánkra. Állítólag a polgármester negyvenezer dinár egyszeri támogatást nyújt majd, a többit az önkormányzattól kapjuk, de azt már külön kell kérvényeznünk.
A város által a Gányó soron nyitott menhely 300 ebet képes befogadni, ennek működtetésére éves szinten ötmillió dinárt különítenek el, ami havi négyszázezer dinárt jelent. Ebből az összegből egy kutya ellátására nagyjából 50 dinár jut, míg a makkhetesi menhelyen napjára mindössze 16,5 dinár támogatást kértek kutyánként, ami magába foglalná az élelmet, az oltást, a tisztítást, az állatorvosi ellátást. Az illetékesek azt javasolták, az egyesület nyújtson be különféle programokat, pályázzanak pénzekre az önkormányzatnál, ami persze nem jelenti azt, hogy bármelyiket meg is nyerik, mert sem kommunális, sem ökológiai kategóriaként nem ismerik el őket.
A 2003 óta működő makkhetesi menhelyen jelenleg is hétszáz kutya van. Pillanatnyilag van elég élelmük és vizük, az állatokról minden nap öt ember gondoskodik, akik tíztől este hét-nyolc óráig a menhelyen dolgoznak, teljesen önkéntes alapon. Ők azok, akik elvégzik az etetést, itatást, kitisztítják a kutyák helyét, átveszik és a hűtőházba rakják a kutyáknak szánt eledelt, egy személy pedig a menhely körüli javításokkal van megbízva. Egy emberre nagyjából százhúsz kutya ellátása jut, miközben normális esetben egy ember ötven kutyát láthatna el. Éppen ezért a makkhetesi menhelynek nem is annyira pénzre, hanem dolgozókra lenne nagy szüksége, mert nem győzik elvégezni a sok munkát. Mint megtudták, a közmunkákra kiírt pályázaton ők is részt vehetnek, de mivel erről senki sem értesítette őket időben, majd csak jövőre pályázhatnak. A szomszédok természetesen panaszkodnak, hogy a kutyák túl nagy zajt csapnak és elviselhetetlen szag terjeng a menhely körül. Az elnök szerint a szomszédok felé fel kellene húzni egy magas falat és rögtön jobb lenne a helyzet. Erre azonban nincs pénzük.
Amikor decemberben Branka kétségbeesésében a fenti lépésre szánta el magát, az illetékesek azt is elképzelhetőnek tartották, hogy a városi menhelyen helyezik el a hétszáz kutyát. Erre azonban egyáltalán nincs nekik kapacitásuk, mondja az egyesület elnöke, hiszen bár működésük óta befogtak vagy ezer kóbor ebet, azoknak csak egy része van a menhelyen és arról sincs tudomása, hogy a maradék hétszáz kutyának gazdát találtak volna. Emellett lehetetlen körülmények között tartják azt a háromszáz állatot is, amelyek a menhelyen vannak, állítja Branka, majd hozzátette, kérték az illetékesektől, hogy gondoskodjanak a makkhetesi menhelyen elhelyezett állatokról, de az ő ellenőrzésük mellett, ugyanis attól féltek, hogy a kutyák nagy részét megölték volna.
– Nem bántam meg, amit tettem, lehet, most is ugyanezt az utat választanám, hogy felhívjam a figyelmet tarthatatlan helyzetünkre, hiszen akkor már hónapok óta könyörögtem, de csak üres ígéreteket kaptam. Úgy érzem, nem volt más választásom, csak egy ilyen őrült tett. Mivel csak saját testi épségemet veszélyeztettem, de senkit nem támadtam meg, és nem tettem kárt másokban, nem is indítottak ellenem eljárást, legfeljebb közveszély okozásának kísérlete miatt jelenthettek volna fel, de erre sem került sor. Annyit értem el, hogy elmozdultunk a holtpontról, de továbbra is úgy fogok harcolni, ahogy tudok, csak hogy segítsek azokon a kutyákon.
Branka arra kéri az embereket, hogy aki tud, járuljon hozzá a menhely működéséhez élelemmel, építőanyaggal, kutyatálakkal, vagy pénzzel, amit az Intesa Bankban nyitott 160-122093-69-es számlaszámra fizethetnek be.
