Pénteken, a romák világnapján Saša Vučinić, Szabadka polgármestere, Slavko Parać, a városi képviselő-testület elnöke és Biacsi Mária, szociális ügyekkel megbízott tanácsos fogadta a szabadkai roma kisebbség küldöttségét.
– Ez a nap már csak azért is fontos, mert nemcsak a romák problémáiról, hanem eredményeikről is szót ejthetünk, és jó alkalom ez arra is, hogy tudatosítsuk magunkban a felelősséget, és megtegyünk minden tőlünk telhetőt a romákért. Nagyon nehéz helyzetben vannak, különösen itt Szerbiában, ezért elsősorban az egészségvédelem, az oktatás, a foglalkoztatás és a lakhatás terén kell javítani életkörülményeiken. Mi Szabadkán már tettünk lépéseket a romák felzárkóztatására az iskoláskor előtti, valamint az általános iskolai oktatás területén, és együttműködünk a roma közösséggel, hogy minél hatékonyabban tudjuk megoldani a jelentkező konfliktusokat – mondta Slavko Parać, hozzátéve, hogy a roma közösség képviselőit a nemzeti viszonyokkal foglalkozó tanácsba is szeretnénk bevonni, sőt megpróbálják lehetővé tenni, hogy a helyi közösségekben olyan testületek alakulhassanak, melyek a nemzetek közötti viszonyokkal foglalkoznának.
A roma népesség problémái igen összetettek, az életmódjuk miatt az átlagéletkoruk negyvenöt év, és mindaddig, amíg az életkörülményeiken nem tudnak javítani, a helyzet sem fog jobbra fordulni. A változás alapja pedig az oktatás, mondta Stevan Nikolić, a Roma Edukációs Központ elnöke.
– Szabadka a nemzeti közösségekhez való viszonyából eredően felismerte a romák szociális felzárkóztatásának fontosságát, és támogatta a roma gyerekek óvodai és iskolai rendszerbe való bekapcsolását. Pozitív példa a Bajai szőlők helyi közösségben működő modell, hiszen ott a különböző nemzeti közösségek remekül tudnak együttműködni és együtt élni. Szabadka ebből a szempontból élen jár a régióban, de sajnos még mindig vannak negatív példák, mint amilyen a szülők tiltakozása az ellen, hogy gyermekeik roma gyerekekkel járjanak egy osztályba, vagy hogy megjelölik a roma házakat. Ez ellen harcolni kell, különben sosem tudunk majd együtt élni, és bár az integráció hosszú folyamat, az inklúzió nem illúzió.
