Egy idős Tisza menti bácsika több mint fél évszázada földművelésből él, de sohasem használ semmilyen vegyszert vagy mérget, a kukoricát is mind a mai napig kizárólag kapával gyomtalanítja. Eke, kapa, fogas és borona, tökéletesen elegendő – véli az öreg parasztember. Még a krumplibogarat sem mérgezi, kézzel szedi össze a kártevőket. Büszke rá, hogy az ő földjén még élnek gyíkok és ott bogarászik a pacsirta is, amely bár szerény tollruhát visel, kapáláskor dallamos énekével vidítja fel a hajlott hátú földművest, aki bizonyára még sosem hallott a biokertészkedés fortélyairól.
Az ilyen természettel együtt élő, együtt lélegző földművelő embert legfeljebb megmosolyogják. Más ma már a módi: egyre többet, egyre nagyobb haszonnal és egyre gyorsabban.
Május 20-án futótűzként terjedt a szomorú hír, Bács közelében Vajszka falu határában a vadőrök négy fiatal rétisas tetemét találták meg egy szójával beültetett nagyobb parcellán. Két másik sas még életben volt ugyan, de mérgezés tüneteit mutatták, az egyik közülük hamarosan el is pusztult, a másik még el tudott szállni, de már csak órái vagy percei lehettek hátra.
Az illetékes felügyelőség, a Tartományi Környezetvédelmi Intézet munkatársai és a környezetvédelmi titkárság képviselői is kiszálltak a helyszínre. Az elpusztult sasok egy sakáltetem közelében hevertek. A körülmények egyértelműen arra utaltak, hogy a fiatal két-három éves sasok a sakál teteméből ettek és utána rövid idő alatt elpusztultak. Ez pedig nem jelenthet mást, csak azt, hogy a sakált valaki vagy valakik erős méreggel megmérgezték és ebből a mérgezett tetemből fogyasztottak a rétisasok.
A sakál és sasok teteméből vett szövetmintákat az újvidéki Állategészségügyi Tudományos Intézetbe küldték elemzésre, hogy kiderítsék milyen méreg okozta a tömeges madárpusztulást. Minden ragadozó madár védett, egy rétisas kártérítési értéke 400 000 dinár, tehát a hat megmérgezett sas pénzben kifejezett természeti értéke 2,4 millió dinár. Nagyon is indokolt lenne, hogy az illetékes ügyészség bűnvádi eljárást kezdeményezzen egyelőre ismeretlen elkövető ellen. Szerbiában sajnos még mindig elterjedt szokás a mérgezett csalétkek, magvak kihelyezése a vélt kártevők gyérítésére, felelőtlen személyek akarva és akaratlanul is rendszeresen mérgezik a környezetünket. Mindaddig, míg egyesek büntetlenül mérgezhetik élővilágunkat, további természetkárosítás, pusztítás vár ránk.
Nem tudunk olyan esetről, hogy valakit környezetkárosításért, a védett állatok tömeges pusztításáért, mérgezéséért elítélek volna Szerbiában. Csak a napokban derült ki, hogy a rétisasok karbofurán tartalmú rendkívül erős méregtől, minden bizonnyal Furadántól pusztultak el. Ez a méreg a tiltott szerek listáján szerepel, mégis úton-útfélen használják kukorica és napraforgó vetőmag csávázásához. Akár már néhány szem csávázott mag elfogyasztása is szinte azonnali bénulást, halált okoz a melegvérű állatoknál.
Hogy kerül a Furadán a sakál szervezetébe?
A ragadozó állat nem fogyaszt kukorica-, napraforgó- sem pedig szójamagot. A mérgezett sasok egy nagygazda szójaföldjén voltak, a gazdag földbirtokos több száz hektáron gazdálkodik, és akinek pénze van, az már úgy gondolja neki mindent szabad, szabadon mérgezheti a természetben élő állatokat. Nyílt titok, hogy a „földesúr” előszeretettel nyúl tiltott eszközökhöz. Az ültetvényeit dézsmáló vaddisznóknak szánták a Furadánnal kezelt magokat. A disznók ettek a mérgezett kukoricából, de rejtett életmódjuk miatt elhullott vaddisznó nem került elő. A sakál viszont megtalálta a méregtől kimúlt, vagy legyengült vaddisznókat és fogyasztott is belőlük, akár több alkalommal is, mire a szervezetében feldúsuló méreg végzett vele.
A madárvilág csúcsragadozója, a rétisas, különösen fiatal korában, amikor még nem olyan ügyes ragadozó, szívesen fogyaszt dögöt, pontosabban ráfanyalodik a dögevésre. Ez a magyarázata annak, hogy az elpusztult és megtalált rétisasok mindegyike fiatal (négy év után válik ivaréretté) madár volt.
A vaddisznók mérgezésének az emberre nézve is beláthatatlan következményei lehetnek. A vadászok rendszeresen gyérítik a sok helyütt valóban túlszaporodott vaddisznókat. Megtörténhet, hogy méregtől kóválygó vad kerül a vadász puskacsöve elé, aki szerencsésnek érezheti magát, hogy nem menekül el előle a zsákmány és lepuffantja. Az ilyen vadból készült kolbász, vagy más étel elfogyasztása azután akár tömeges mérgezést is okozhat.
Nem véletlenül írta Radnóti Miklós: „…hisz az ember az állatok alja!”
Az ember az egyetlen olyan élőlény a földön, amely képes puszta szórakozásból, haszonlesésből kioltani más élőlény, akár a fajtársa életét is.
