A földbe ásott kunyhó előtt sok az érdeklődő madarász (Fotó: Gergely József)
Harmatos hajnalon, még a nap is alig bukkant ki a keleti horizonton, amikor már a Ludasi-tó Hajdújárás alatti nádasába vezető csapáson egy csapat gyerek baktatott, kezükben színes vászontarisznyákkal, az álmosság legkisebb jelét sem mutatva arról csevegtek, hogy mekkora lehet a reggeli fogás, hány fekete bajuszú barkós cinege, tücsökmadár vagy netán egy a szürkületi portyája során óvatlanul fennakadt lappantyú vár rájuk az előző nap felállított 150 méter hosszú, a parti nádast keresztül elrekesztő hálósoron, hogy kiszabadítsák őket és a vászonzsákban a gyűrűző kunyhóba vigyék a becses zsákmányt.
Reggeli a természetben
Keskeny palló vezet be a tó sűrű nádasába, a gyerekek azonban már jól ismerik az utat, és csak elvétve pottyan be valaki a sárba, ami nagy derültséget szokott kiváltani a társaság körében.
A hálóállások alatt idén nincs víz, a nádasban a besűrűsödött iszap nem kedvez a nádiposzátáknak, amelyek nemcsak a nádleveleken megbúvó rovarokból nyerik táplálékukat, hanem a nádszálakon ügyesen leereszkedve a víz felszínéről is fel tuják csippenteni az ott egyébként tömegesen előforduló különböző vízi rovarokat, úszó lárvákat és bogarakat. Közvetlenül a vízfelszín alól is ki tudják halászni.
– Sok víz hiányzik idén nyáron a Ludasi-tóból, ami meglátszik a nádszegélyben gyűrűzés céljára befogható madarak „összetételén” is – kezdi ismertetőjét az idei, immár 25 nyári madárgyűrűző táborról Szekeres Ottó táborvezető, aki annak idején még általános iskolás korában kezdte az ismerkedést a madárvilággal.
– Az első napok tapasztalati alapján már egyértelműen látszik, hogy idén kevesebb a nádi madár, ugyanakkora hálófelülettel idén egyharmadával kevesebb madarat tudunk megfogni, az első héten megfogtuk ugyan a napi 100–150 madarat, de kedvezőbb éghajlatú években ennek a kétszerese is be szokott jönni. A nádiposzáták korösszetétele is jó mutató, a szokásosnál több az öreg madár, kevés a fiatal, gyérebb az idei szaporulat. A napi fogás 90 százalékát négy faj teszi ki, ezek a cserregő- és a foltos nádiposzáta, a nádi tücsökmadár és a barkós cinege, de utóbbi száma is az éves átlag alatt van. Mindez nagyrészt a szárazságnak, a táplálékhiánynak tudható be, de más éghajlati és egyéb környezeti tényezők is a gyönge szaporulat okozói lehetnek.
Hosszú évekre visszamenőleg, mindig július közepén kezdjük el a nádiposzáták és a nádban előforduló többi táplálkozni, pihenni, éjszakázni járó madárfaj befogását és jelölését. A finom szövésű függönyhálókba a kora reggeli órákban akad be a legtöbb madár. Már napfelkelte előtt, a hajnali derengésben ébren vannak a tó lakói, indulnak táplálékot keresni és tíz óra után már el is csendesednek, a nyári forróságtól védő pihenő helyükön várják be a késő délutánt, és kora este újból megelevenedik a nádas. Ekkor érkeznek a nádban csapatosan éjszakázó fecskék, billegetők, verebek stb.
Kasza Virág szabadkai kislány, még újoncnak számít a táborban: – Nekem a szép színes zöldike tetszik a legjobban. A nagyobbak kiszedik a hálóból a madarakat, zsákba rakják, mi pedig behozzuk őket a gyűrűzőbe. Amikor lemérik a kis madarakat én szoktam őket szabadon engedni – lesz mit mesélni őszre az első osztályban.
Bartol Ákos a negyedik osztályt fejezte be, de már a tapasztalt madárszedők közé tartozik, számára nem okoz gondot a „nyelves madár” kibogozása sem: – A barkós cinegék szoktak legjobban begabalyodni a hálókba, néha meg a nyelvük is beakad a hálószembe. A madarak nyelvén két oldalt hátrafelé álló horog van, ebbe akadhat be a háló vékony szála, ilyenkor nagyon óvatosnak kell lenni, nehogy megsérüljön a madár nyelve, szét kell húzni a hálószemet és leakasztani a madár nyelvéről, de néha ez sem segít, ilyenkor vékony nádszárral kell kiszabadítani a madár nyelvét. Általában két perc alatt ki tudom szedni a hálóba akadt madarat. A kampós csőrű gébicsekkel már jobban kell vigyázni, mert vérig kicsíphetik a kezünket. Nagy melegben félóránként járunk hálóra, nehogy hőgutát kapjanak a felakadt madarak, de legjobb összecsukni ilyenkor a hálókat – mondta Ákos, aki szüleivel, két ikertestvérével és kisöccsével családostul érkezett a táborba.
A négygyermekes Bartol család a legnépesebb táborozó família Ludason.
– Kicsi koruktól kezdve a gyerekkel jövünk a táborba. Amikor a nyolcvanas évek végén beindult az ökológiai tábor, a többféle szakcsoport közül engem a madarak világa ragadott meg. A ludasi élmények meghatározták sorsomat, életpályámat. Szegeden környezetvédelmi mérnöki diplomát szereztem, feleségem, Réka ugyanitt végzett. Magyarországon Tiszaalpáron telepedtünk le, a Kiskunsági Nemzeti Park helyi részlegében természetvédelmi őrként dolgozom, nejem pedig az Erdei Iskolában kapott munkát. Azt lehet mondani, hogy napi kapcsolatban vagyok a madarakkal és az élővilág megannyi szereplőjével.
A nyári ludasi táborban újra összejönnek az időközben szülőkké vált egykori táborlakók. Az első váltásban a huszonhat részvevő fele gyerek, ami nagyon jó, mert a kicsik játszva megismerik a környék élővilágát, és korán megtanulják becsülni és óvni a természetet – mondta Bartol István.
A ludasi madárgyűrűző tábor rendszeres visszatérő vendége a palicsi Irsai Ákos is, aki időközben aneszteziológus szakorvossá avanzsált, de nyaranta immár fiával, Erikkel kilátogat a tóparti táborba.
– Még gyerekkoromban belecsöppentem a tábori életbe, amely ugyan átalakult az évek során, de továbbra is érdekes és izgalmas elfoglaltságot kínál az iskolás fiataloknak, ugyanúgy, ahogyan húsz-egynéhány évvel ezelőtt számunkra is igazi felfedező kalandtúra volt egy-egy tavi csónakázás, a kora reggeli és a késő esti sötétedés utáni hálóellenőrzés, egy-egy ritka madár, mint amilyen a mindenkit elbűvölő jégmadár befogása. Az esti tábortüzek hangulata még ma is élénken él bennem.
Az idei nyári Ökológiai Oktatótábor immár az ötödik a Riparia Természetbarátok Egyesületének szervezésében (korábban a Csornai Richárd Ökológiai Egyesület és a Vajdasági Madártani és Madárvédelmi Egyesület volt a szervező). A tábor társszervezője a Palics–Ludas Közvállalat. Az oktatótábort támogatja a Szekeres László Alapítvány, a Vajdasági Erdők Közvállalat, az INTERMOL magáncég és a Neoplanta húsfeldolgozó üzem. A madarászás, madárgyűrűzés mellett a jövő héttől, hétfőtől beindul a mocsári teknős monitoring, amelynek keretében két héten át a Ludasi-tó vizébe állandó helyekre kihelyezett teknősvarsákkal fogják be a teknősöket és a korábbi évekhez hasonlóan folytatják a mérésüket és jelölésüket, ily módon, ha később újra befogják valamelyik példányt, meg lehet állapítani a korát és növekedése mértékét is. Lesz még lepkész szekció is és a legfiatalabb táborozók részére a környezetismereti alapok elsajátítását célzó csoport is megkezdi munkáját.
A nádasban közel kétszáz méter függönyhálót állítottak fel
